A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

28.fejezet

Nik csak felnevetett.

Harry lefagyva ált, mint akivel most közölték, hogy irány az Azkaban.

- Nyugi van, Sárkány! - lépett oda Dracóhoz Nick, és kicsit durván megcsókolta, mire Draco lábai elernyedtek, és bele dőlt a másik karjaiba.

- Most jobb? - kérdezte Nick, és bele harapott egy aprót Draco fülébe.

Amaz csak egy halk nyögéssel tudott válaszolni, mire Nik rátett még egy lapáttal, és súgott valamit a fülébe.

Draco egy pillanat alatt eltolta az incselkedő Niket magától, és Harryhez sietett, és finom csókban részesítette.

- Szia! - ölelte meg Dracót Harry.

- Irány teríteni! - parancsolt rájuk Draco, mint egy rossz házsártos feleség, csak ö nem volt se csúnya se nő.

Nik és Harry azonnal szót fogadva a konyha szekrény felé vették az irányt, és Harry alíg várta, hogy kérdezősködhessen.

- Mit súgtál neki? - támadta le Nicket Harry.

Nick felkacagott.

- Biztos tudni karod? - kérdezte Nick, és Harry csak heves bólogatással válaszolt, miközben az asztal felé indult a tányérokkal.

Nick mellé lépett, és kezét a derékára tette, és a füléhez hajolt.

- Azt mondtam neki, hogy ma este elkapom azt a kis csinos, fehér seggét... ha nem viselkedik! - súgta  a fülébe, mire Harry úgy meglepődött, hogy ki hullt a kezéből a tányér, és hangos csörömpöléssel a padlóra zuhant.

Draco ijedten rohant oda hozzájuk.

Harry lefagyva állt és nézett ki a fejéből, és egy hangosabb nyögés hagyta el a száját mikor Nik ellépett mellőle, és a kezével végig simogatta a fenekét.

Draco ezt látva felnevetett, hiszen ismerte a férjét, és tudta, most elég mocskos dolgok járnak a fejében.

- Ha megbocsájtasz! - mondta Draco Harrynek, és kihúzta Nicket a kézénél fogva a nappaliban.

*

- Le feküdtél vele? - tette fel a kérdést Draco Nicknek.

- Most haragszol rám? - értetlenkedett Nick és kicsit hátrébb lépett.

Draco az arcát vizslatta.

- Kérlek, mond, hogy finom voltál vele és nem dugtad meg túlságosan? - fogalmazta meg a kérdését Draco kicsit obszcénul.

- Draco, Draco, ő is bele egyezett, és mesélted, mi történt közte és Bill között. Nagyon finom voltam vele, csak segíteni akartam elfelejtetni neki a rossz emlékeket! - sóhajtott Nick, mert tudta, ha Harry boldog, akkor Draco is az lesz, és ha Draco boldog akkor ő is.

- Bíztam benned, és nem csalódtam! - borult a nyakába Draco.

- Köszönöm! - simogatta  meg a párjaának fejét.

Harry mind ezt hallotta, és akaratlanul is könnyek gyűltek  a szemébe, hogy hogy szerethetik ennyire egymást, és be kellett vallania, ő is pontosan ugyan így érzett.

*

Vacsora után mind annyian a nappaliban ültek, és Harry próbálta rávenni Nicket, hogy beszéljen Dracóoval, mielőtt még késő lenne.

- Draco, tudunk beszélni kettesben?-szólalt meg Nick egyenesen a szőke szemeibe nézve.

Harry meg sem várta a végszót, és már ott sem volt, és hálát adott az égnek, hogy hallgattak rá.