A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

29.Fejezet

Sziasztok itt is lenne a következő fejezet és szerintem jogotok van tudni,hogy már csak 1 fejezet vam hátra ebböl a történetből és lezárúl hármuk kalandja(A Happy End garantált).Vagy mégsem?

Én viszont most szeretném megköszönni nektek,hogy olvastatok föleg azoknak aki már az első résztöl kezdve velem tartottatok és támogattatok ,de aki esetleg aggodna,hogy eltünök az ne tegye ugyan is jönni fogok hamarosan egy új kis történettel ami szintén kérésre iródott hasonlóan ehez de az valamivel rövidebb lesz,de annál izgalmasabb.

Köszönök mindent és jó olvasást :)

Eközben a Malfoy kúriában:
Narcissa levelet írt volt kedvesének, aki azonnal válaszolt is rá, és nem sokra rá meg is látogatta őt.
A férfi magas, jóképű, és ami kicsit meglepő lehet, szintén is szőke volt, mint Lucius.
A személyiségből áradt az a szeretetet, amit az asszony már régóta nem érzett, pár hét elteltével mintha éveket fiatalodott volna, majd kicsattant a boldogságtól, és alig várta az ünnepeket, ugyanis fontos bejelenteni valója volt.
Lucius csak magányban tengette napjait, összezuhant, és folyamatosan elmélkedett az életén és tettein, és be kellett látnia, elrontott mindent, de nagyom.
Sajnos ö is ugyanazt a szigorú nevelést kapta, amiben a fiát is részesítette, pedig megfogadta, ha egyszer apa lesz, mindent másképpen fog csinálni, de elbukott mint apa, és ami még rosszabb, elbukott mint férj és családfő.
Most a Malfoyok szégyenének érezte magát, és tényleg az is volt.
Napjai abból álltak, hogy részegségig itta magát a hallban és a kimerültségtől vagy a betegség miatt eszméletét vesztette.
Az apja ugyanígy járt, míg meg nem halt...
A volt felesége nem mondott le róla teljesen, ugyanúgy beszélgettek, de nem olyan önfeledten, mint mikor még minden rendben volt.
Egyik nap az asszony megjegyezte neki, milyen rossz bőrben van, és kezdhetne valamit magával.
Erre csak annyit felelt, nem mehet vissza az időben és tehet jóvá mindent, amit az élete során elrontott.
Narcissa e szavak hallatán sírva fakadt, mert tudta, Lucius ép ésszel ezt soha de soha nem ismerte volna be, ebből is látszott, menyire meg volt törve mind lelkileg, mind testileg.
Attól félt, volt férje belehal a bánatába. Eközben Narcissa titka folyton folyvást nőtt, és nem tudta tovább takargatni a titkát.

Eközben Hollóbércen:
(4 hónappal később)
- Draco, jól vagy? - kopogott be Nik a fürdő ajtaján.
Sikeres volt az eljárás és fogantatás is, bár Draco nem volt fel készülve az ezután fellépő gondokra.
Bár a gyógyító kétségtelenül készséges és megértő volt, de mikor kiderült, hogy hármukról van szó, vetett egy-két szúrós pillantást, ám ugyanúgy végezte tovább a dolgát.
A férfiszervezet nem a szülésre van tervezve, így Dracót kétszer, ha nem háromszor annyira megviselte a dolog, nemhogy a szerelmeit.
- Lassan indulnunk kell a karácsonyi vacsorára! - lépett be az öltönyét igazítva Harry, és a nyakkendőjét próbálta megkötni több-kevesebb sikerrel.
- Hagyd, majd én megkötöm! - nevetett Nik a másik bénázásán, majd finoman ellökte a kezét, és elkezdte megkötni a nyakkendőt, amit Harry készségesen hagyott is.
*
Harry megborzongott Nik érintésétől, és akaratlanul is eszébe jutottak a nemrég történtek.
Meglátogatta őket a beavatkozás után, és Nikkel kiment a teraszra, hogy amaz elszívjon egy cigit, és mivel Harry éppen nem volt szégyenlős hangulatában, rá is kérdezett mégis mondjon egy számot, hányszor feküdtek le egymással az utóbbi huszonnégy órában.
Nik akkor majdnem megfulladt, de amikor már tudott gondolkodni, kibökte azt a bizonyos számot.
- Tizenkettő, Harry, biztosra kellett menni, ahogy Draco is mondta! - felelte Nik elszörnyedve a saját férjén.
Draco még e téren is maximalista és hajthatatlan volt.
Harry köpni-nyelni nem tudott, és még a gondolatára is megfájdult a nemesebbik fele, és csak visszhangzott a fejében tizenkettő, tizenkettő...
- Haver, fogalmam sincs, mi a jó francból raktak össze téged, de nem ember vagy, az is biztos... - mondta Harry csak úgy magának.
- Az a lényeg, hogy sikerült, és nem az, milyen áron, igaz most egy darabig szexre se birok gondolni, de hála az égnek, nem is kell! - nevetett fel őszintén Nik és látszott, ugyanúgy szereti még Dracót.
Az addig rendben van, de Draco fog szenvedni, mert eddig azt csinált, amit akart, és akivel csak akarta, szóval Draco lesz bajban.
- Gratulálok!,-,veregette hátba Harry.
Nik a tenyerei közé fogta a másik arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Nélküled már Draco rég halott lenne, és most is neked köszönhetjük a boldogságunkat, és ezért életem végéig hálás leszek neked! - mondta teljes komolysággal, és összeérintette a homlokukat.
Nik hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolta Harryt.
- Állandóan ki hagytok a buliból mi? - kérdezte Draco a teraszajtóban állva kócos hajjal, egy szál ingben, ami szerencsére nagy volt rá.
Harrynek a gondolatra is össze futott a nyál a szájában.
- Még csak ne is gondolj rá! - parancsolt rá Draco Harryre, mert már szinte folyt le a szája szélén a nyál.
Harry megrándította a vállát, majd így szólt.
- Fantáziálni szabad! - hisztizett Harry.
- Ja csak te a szemeddel már dugtál! - lépett közelebb Harryhez Draco, és megölelte.
Draco nem is tudta mennyire igaza van, Harry kissé féltékeny is volt rájuk, mert nem tudta megmondani, miért, de az volt.
*
- Kész is van! - mondta Nik elengedve Harry nyakkendőjét, és ezzel egyúttal visszarántva Harryt a valóságba.
- Köszönöm! - bólintott egyet Harry.
- Kész vagyok! - lépett ki Draco a fürdőből, de ugyanúgy nézett ki, mint amikor bement.
Draco hasa már kezdett kerekedni, mikor Harry odalépett hozzá és megfogta a hasát.
- Ugye milyen aranyos! - kuncogott fel Draco és Harry arcát látva értetlenkedett.
- Te mit csináltál vele? Ő soha nem mondta volna valamire, hogy aranyos! - akadt ki Harry.
Harry agyán átfutott egy gondolat, hogy Nik most teherbe ejtette vagy hülyére kefélte a szőkét?
Nik a karórájára nézett, és konstatálta, hogy máris késésben vannak.
- Menni kéne, ezt majd megbeszéljük! - tolta a másik kettőt a kandalló felé.
*
- Anyám! - ölelte meg Narcissát Draco a kúria bejáratánál.
- Érezzétek otthon magatokat! - mosolyodott el hármuk láttán és invitálta őket beljebb.
A hallba érve se híre se hamva nem volt Luciusnak, se Jakownak.
- Fontos mondanivalónk van! - fogta meg a kezét Niknek Draco, miközben Harry helyet foglalt az egyik fotelban. Ő most csak kívülről figyelte a tökéletes családi idillt.
Az asszony kerek szemekkel figyelte, ahogy Draco leveszi az utazó talárját, és anyja kezét megfogva a gömbölyödő hasára helyezi.
- Ez elképesztő, ezez hogy lehet? - hüledezett Narcissa enyhén sokkos állapotban.
- Igen, úton van a legkisebb Nikolai! - kuncogott fel Nik, és szeretetteljesen nézett a férjére.
És ekkor Draco észrevett valamit.
- Anyám csak nem? - vizslatta anyját Draco.
Az asszony végigsimított már igen nagy hasán, és elmosolyodott.
- Lesz egy öcséd, Draco!-ölelte meg fiát óvatosan. - Körülbelül egyidősek lehetnek.
- Lucius? - kérdezte Harry visszazökkentve mindenkit a valóságba.
- Lucius már az étkezőben van! - mondta Narcissa.
Draco nyomban odavette az irányt, és apja elé térdelt.
A férfi rettentő rossz állapotban volt, áradt belőle a keserűség.
- Apám! - fogta meg a kezét Draco, és megvárta, míg lassan ráemelte a tekintetét.
- Igen? - szólalt meg erőtlenül Lucius.
- Úton van az örökös! - mosolyogta Draco.
- Rossz tréfa! - morogta Lucius, majd hátravetette a fejét a fotelba.
- Komolyan beszél! - szólalt meg az ajtó előtt Harry, akinek a hangjára Lucius azonnal felkapta a fejét.
- Igen! - helyeselt Draco. - Itt is van, magad is láthatod!
Draco megfogta apja kezét, és a saját hasára tette, és a pici éppen akkor mozdult meg először, így mindketten egymásra kapták a tekintetüket. Lucius arcára ki ült a megdöbbenés.
- Ez lehetetlen! Még is hogy? - suttogta értetlenkedve.
- Varázslók vagyunk, bármi lehetséges, és ha megszületik mentesülök az esküd alól! - mondta Draco.
- Soha nem is volt semmilyen eskü... - suttogta a férfi. Hazudott, mint mindig ha érdekei úgy kívánták.
- Milyen eskü?- lépett közelebb Harry.
- Az, amit miattad tettem le, hogy apám áldását adja ránk! De ezek szerint nem is volt semmilyen eskü! - könnyebbült meg Draco.
- Az utóbbi hetekben jöttem rá, hogy pont olyan lettem, mint az apám, pedig amikor megszülettél, Draco, megfogadtam, nem leszek olyan... - hajtotta le a fejét Lucius. - Meg tudsz nekem valaha újra bocsájtani?
- Csak egyet kérek, szeresd az unokádat, úgy ahogy engem kellett volna! - suttogta Draco, az apja mellől Nik segítségével felállva.
- Ígérem... - tört ki könnyekben Lucius.
- A vacsora tálalva van! - lépett be Narcissa, és egy sereg házimanó követte, és mindannyian asztalhoz ültek.
Dracónak feltűnt, hogy a manókon új ruha és cipő van.
Talán Lucius tényleg megjavult?