A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

25.Fejezet

- Fiam, le tudnál jönni?- hallatszott az emeletre fel Narcissa hangja.
- Ha megbocsátasz! - állt fel Nick mellől Draco és kilépett a szobája ajtaján.
Majd lesietett a lépcsőn, egyenesen vissza a hallba.
- Igen, anyám? - mosolyodott el Draco boldogan, elvégre ő megkapta azt, amit akart, apját kiakasztotta és végre Nik is elfenekelte, ahogy szokta.
- Foglalj helyet! - mutatott Narcissa egy fotel felé, ami pont szemben volt az apjáéval.
Lucius sokkos állapotban bámulta a tüzet üres tekintettel.
Draco nagyon finoman próbált leülni a fotelba, de amint feneke érintette az ülőfelületet, hangosan felszisszent, de férfiként tűrte a fájdalmat.
- Miről szeretnétek beszélni? - kérdezte Draco keresztberakva a lábait egymáson.
Úgyis tudta, mi lesz a terítéken: az ő és Nik, Harry kapcsolata.
De ezt saját magának is be kellett vallania, külső szemlélőként elég ellentmondásos helyzet, hiszen Nik volt a férje és mellette ott van Harry a szeretője.
- Apád és én hosszú idő után arra a döntésre jutottunk, mától végleg elválnak útjaink! Lucius rengeteget hazudott nekem az életével kapcsolatban, és én azt hittem, szerelemből vett el, és nem azért, mert kényszerítették rám, mert örököst kellett produkálnia! - keseregte Narcissa végig volt férje reakcióját nézve.
Lucius ugyanazzal az arckifejezéssel ült, mint mikor Draco a szobába lépett.
Csak meredt maga elé, és mintha hirtelen húsz évet öregedett volna az arca. Draco soha nem látta még ilyennek, soha az életben, de nem is akarta.
Draco sokszor feltette magában a kérdést, miért nem volt soha fivére és miért nem látta soha szüleit ölelkezni illetve csókolózni, de gyermeki naivitással ezt is a jólneveltségnek és a tisztességnek tudta be, meg, hogy az ilyesmi a hálószobába való.
- Ide költözik Jakow Oroszországból, akit annak idején apád miatt hagytam el! - mesélte az asszony, és Draco ezt rezzenéstelen arccal hallgatta végig.
- Itt fog velem élni, mivel ténylegesen nem tudunk elválni, így kénytelenek vagyunk egy fedél alatt élni, de elég nagy a kúria, hogy elférjünk - tette hozzá sietősen az asszony.
- Apámmal mi lesz? - kérdezte Draco meglepő könnyedséggel. Ha ez egy pár évvel előbb lát napvilágot, biztos ellenezte volna a szülei elválását, de tudta, anyja jobbat érdemel. Azt szeretné, ha boldog lenne valaki oldalán.
- Ő itt marad a kúriában és éli az életét nélkülem. Én még gyermeket szeretnék, és nem kényszerből, hanem szeremből, úgy, mint te Nikkel! - mosolygottt az asszony a fiát csodálva, hiszen hiába Draco nem szerelemgyerek, de tejes szívéből szerette.
- Értem és egyetértek! - hunyta le a szemét Draco. Hiába volt már felnőtt, azért még őt is megrendítette egy pillanatra.
- Akkor ez lesz az utolsó családi vacsora? - kérdezte Draco, és mikor felpillantott, apja szemében egy kósza könnycseppet vélt felfedezni.
- Igen, valószínű! - szólalt meg hosszú idő után Lucius, és állát a kezein támasztotta meg, mintha félt volna, hogy leesik a feje a helyéről. Szőke tincsei összevissza lógtak a fejéről, most a rendezett frizurájának nyoma sem volt.
- Sajnálom, hogy így alakult, Draco! - állt fel Narcissa a fotelból, és reflexszerűen megölelte a fiát.
- Sajnálom, fiam, ezt tényleg sajnálom. Én mindig a családom érdekét tartottam szem előtt - döntötte hátra a fejét a fotelben Lucius.
- Hazugságok árán? - kérdezte kurtán Draco, de apja válaszra sem méltatta.
Ezzel a pillanattal szállt tova az a családi mondás, hogy család az első és a legfontosabb!
- Draco! - szólította meg szerelmét Nik az ajtófélfának támaszkodva.
Draco felpattant, és a karjaiba rohant, ezzel próbálva menekülni a gondjai elöl.
- Szerintem inkább menjünk haza! - suttogta Nik Draco hátát simogatva.
Draco csak heves bólogatással jelezte, hogy mehetnek.

*

Hazaérve csak sírt és sírt, Nik nyugtató szavai lepergetek róla.
Most hullott szét a családja, mikor minden kezdett rendbe jönni.
- Szóljak Harrynek? - kérdezte Nik és még szorosabban ölelte szerelmét.
Draco megint csak bólogatni tudott.
Nik sem volt rest, és Harryhez sietett, hiszen tudta, most csak ő tudja megvigasztalni, ezért is bízta rá Dracót, mikor el kellett mennie a múltkor.