A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

30.fejezet

Harry és Nik a körmüket rágva ültek a váróban, és Harryt már nagyon idegesítette, hogy Nik egy folytában a lábával dobol.

De Nik még nem is panaszkodhatott, hiszen nem ő ült egy szál törölközőben egy műanyag széken, hanem ő.

Pont zuhanyozott mikor Draco szólt, hogy menni kéne...

- Igazán felvehettél volna valami ruhát! - kuncogott Nik heccelve Harryt, aki annyira izgult, hogy azt is elfejtette, akár egy Invitóval is letudhatná a dolgot!

Így gyorsan be is pótolta, majd sietősen fel öltözött. Igen mindezt a váró közepén, de pont nem érdekelte.

Draco már fél órája benn volt, és ők kezdtek nagyon idegesek lenni.

- Remélem fiú lesz, hogy tovább vigye a családfám! - mondta komolyan Nik. Harry beszólhatott volna, hogy inkább egészséges legyen, de igazat kellett adnia, mert az eljárás csak egy alkalmas dolog volt.

- Hát, reméljük a legjobbakat! - ölelték meg egymást a váróban.

Még ültek egy pár percet, mire ajtónyitódás hangja hallatszott.

Összenéztek, és felhangzott az a mondat, amit egyikük se gondolta, hogy hall valaha.

- Apukák, be lehet menni! - mosolyogta a nő, és mutogatott az ajtó felé.

Szinte egy emberként álltak fel, ám az ajtó előtt mindketten megtorpantak, mégis ki menjen be előbb.

- A te fiad! - mondta Harry Niknek és elállt mellőle.

- De nélküled nem születhetett volna meg... - állt hátrébb Nik Harryt előre engedve.

- De te vagy az apja, és én is az vagyok! - állt megint hátrébb Harry.

Az ápolónő mindezt végig nézte, és fura fejet vágott a történésekhez.

- Egyszerre? - mondták egyszerre, és bólintást követően beléptek a szobába.

De amint eléjük tárult a látvány, egymást fogták meg, hogy el ne ájuljanak.

- Azt hittem, sosem jöttök be! - mosolygott szerelmeire Draco, miközben a kezében aludt a két kis csöppség.

- Most én vagyok totálisan kikészülve, vagy két gyerek van nála? - pislogott Nik

Közelebb sétáltak, és le kellett ülniük, de Draco csak tovább mosolygott.

- Igen, ikrek! - mondta szeretetteljes hangon, és a kicsiket fürkészte.

- De hogyan? - képedt el Harry, mert ő csak egy babáról tudott.

Nik oda ment, és megnézte a picurokat az egyik baba rá hasonlított jobban, de örökölte Draco finom vonásait, a másik pedig Harryre ugyan azokkal a finom Dracós vonásokkal.

- Az orvos megkérdezte, volt e szexuális kapcsolatom az eljárás előtt negyvennyolc órával, és igen, hiszen lefeküdtem Harryvel! És így lehetséges, hogy az egyik gyerek tőle van, a másik meg tőled, ami nagyon ritka! - kuncogott Draco, és Harry hófehér arcát fürkészte.

- Akkor nekem is született fiam? - kapkodott levegő után Harry, és szinte már az ájulás szélét sodorta.

- Potter, ilyen nehéz a felfogásod? Igen, az egyik baba tőled van! - tért vissza a régi önmagához Draco.

Miután lecsillapodtak a kedélyek, végre kezükbe foghatták a gyerekeket.

- Mi lesz a nevük a fiúknak? - kérdezte Harry a kezében ringatva a csöppséget.