A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

23.fejezet

Harry olyan nyugodtsággal aludt el, mint amikor először aludt Draco a karjaiban, de az igazat megvallva hiányolta a szőkeséget az ágyából, de tudta az az idő is eljön majd, mikor újra együtt fognak aludni. Álmában arra az elhatározásra jutott, másnap tényleg meglátogatja barátait és próbál majd jó képet vágni a dologhoz és a kis picurihoz. Felkelés után az első dolga az volt, hogy küld egy baglyot a "barátainak". Majd le ült az ebédlő asztalhoz és egyedül megreggelizett, de boldog volt, hogy végre nyugodtan lehet és nincs semmi probléma.

A reggeli kávéját már hosszú idők óta először itta meg a teraszon és a kertet figyelte, amit annyira szeretett, de sok idő eltelt, mióta utoljára kinn volt. Így egyet gondolva lesétált és mezítláb sétált a fűben majd letelepedett a fa tövében. Az eget bámulva gondolkodott az életén és mind untalan a szülei jutottak eszébe és hálás volt az égnek, hogy egyáltalán életet kapott. És büszke volt saját magára, hogy mind idáig kitartott a sok rossz ellenére. Harryt az eső cseppek halk moraja szakította ki a gondolkodásból és kényszerítette vissza a négy fal közé. Unottan vissza ballagott és konstatálta magában, hogy már kora délután van, és neki készülődnie kell.

- Szia, Harry! - köszöntötte hatalmas mosollyal az arcán Ron. Ron próbálta megölelni barátját, de ez a művelet sikertelennek bizonyult, mert Harry egy szúrós pillantással hárította az ölelés kísérletét. Bent hatalmas hangzavar uralkodott, és Harry el nem tudta képzelni, hogyan tud egy kisbaba ilyen hangzavarban aludni. Mikor beljebb furakodott a nappaliba, ott volt Ron egész családja, még Bill is, Harry tekintete mikor találkozott a másikéval, még a levegő is megfagyott körülöttük. Abban a pillanatban nem érdekelte Harryt a tetteinek a következménye csak átvágott a szobán és bemosott egy hatalmasat volt "párjának". Senki meg, sem mert szólalni, csak nézték az eseményeket.

- Na, most, hogy ezen túl vagyunk, sziasztok!-köszönt Harry és mintha hallotta volna, hogy még Bill is ki présel magából egy "Hello-t" és közben a fájós állát fogdossa. Ekkor lépett be Hermione a szobába a kis poronttyal a kezében.

- Szia, Harry! - ment oda hozzá Hermione. A többiek pedig vissza tértek az addig folytatott tevékenységükhöz. Kellemetlenül ölelte meg a másikat, de öt mégsem utasíthatta el.-Hát ő lenne az!-adta a kezébe a picit Hermione hatalmas mosollyal az arcán. Harrynek is muszáj volt elmosolyodnia a pici láttán, de ami a legszembenállóbb volt, hogy a kicsinek nem volt vörös hajkoronája, mint apjának.

- Mi a csöppség neve?-Kérdezte Harry ringatva a kicsit a karjában. Ekkor oda lépett hozzá Molly és arcon csókolta.-Jól áll a kezedben!-tette az asszony a kezét vállára. Harry gondolta neki sosem lesz gyereke legalább is nem vér szerinti...Hermione ekkor vissza vette a kezébe a gyermekét, hogy Harry mindenkinek tudjon köszönni, de a baba neve.

- Rose lett a pici neve!-akadékoskodott Ginny, majd Harry kezébe nyomott egy üvegsört és a kanapé felé lökdöste. Míg mindenki önfeledten nevetett és együtt örültek, addig Harry magányosan ült és itta a sörét egészen addig, míg Bill le nem huppant mellé és a háta mögé nem rakta a kezét és próbálta feltűnés mentesen simogatni Harry vállát. Harry egy igen szúrós pillantást vetett a másik felé, de hatástalanul. Bill közelebb hajolt a másik füléhez és suttogni kezdett.

-Mi lenne, ha újra megpróbálnánk?-Búgta Harry fülébe Bill, amitől kirázta a hideg, de nem jó értelemben. Harry nem mozdult, de nagyon azon volt, hogy bemos annak a baromnak még egyet.

-Persze a halott baglyomat nem akarod kiásni és kalitkába tenni?-kérdezte ironikusan Harry és az üres sörös üveget az üveg dohányzó asztalra csapta. Bill közelebb hajolt és apró csókot lehelt a füle mögé olyan gyengédséggel, amilyét az együtt töltött idők alatt soha nem mutatott.