Harry pislogott párat és komolyan bele fájdult a feje a gondolkodásba.
- Egy pillant és jövök!-Mondta Nick és lerakta Dracot az öléből.
-Merre találom az erkélyt?-kérdezte Nick már a zsebében kotorászva.
-Ha elhúzod a függönyt ott ki tudsz menni!- adott útba igazítást Harry.
És Nick már el tűnt az erkély ajtó mögött amit mag után be is csukott.
Draco vágyakozva nézett Harryre aki inkább kérdés helyett az ölébe vonta mire Draco csak elmosolyodott.
-Mit szeretnél?-nevetett Harry Draco leírhatatlan arckifejezésén.
- Csak a bocsánatodat,és téged!-hajolt Draco Harry ajkaira és finoman megcsókolta.
-Nick hova ment?-érdeklődött Harry egy kérdést feldobva,hogy végre levegőhöz juthasson.
Draco átlátott a másik gondolatain.
-Rágyújtani ment meg hagy kicsit minket kettesben beszélgetni mert tudja milyen fontos vagy nekem!Szóval csönd és szeress!-nevette fel teljes felszabadultsággal Draco és a szemei szinte vibráltak.
Harrynek ez a helyzet kicsit új volt így kicsit nehezen oldódott fel mert tudta Nick nem fog bejönni de akkor is.
De Draco csak nem hagyta annyiban a dolgot de tudta ő is Harry nincs hozzá szokva az ilyesmihez,mert neki ez természetes volt attól még a másiknak nem.
Így csak csókolóztak míg Harry szája nem kezdett fájni és zsibbadni Draco annyira hevesen falta az ajkait és még rá is rámászott,hogy Harry már szólni akart Nicknek,hogy segítsen neki.
- Draco,Draco!-lépett be Nick az erkély ajtón és csóválta a fejét.
Harry fellélegezhetett(komolyan ez a fickó gondolat olvasó vagy mi a franc?)
-Nem!-kapaszkodott Draco Harrybe mikor Nick megpróbálta leszedni róla kissé mintha úgy hisztizett volna mint egy kis gyerek aki csak két gombóc fagyit ehetett.
-Mi ütött belé?-Nevetett fel Harry mikor látta most Draco Nicket kezdte el ostromolni csókjaival de ő valahogy jobban viselte mint ő,nem indult be azonnal a fantáziája.
-Ilyen mikor szerelmes és most,hogy veled is ki békült le nem fogod tudni vakarni magadról!-mosolygott Nick és rettentően jól állt neki és hirtelen azt vette észre Harry,hogy elveszett Nick tekintetében.
Draco aranyosan felnevetett még mindig Nickbe kapaszkodva de már abba hagyta a csókjaival való ostromólast.
-Tetszik amit látsz?-kérdezte heccelve Harryt Draco.
Nick megrázta a fejét és Harry meg soha életében nem vörösödött el mint akkor abban a pillanatba de a válasz egy nagyon nagyon határozott igen volt de ezt még magának egy jó darabig nem fogja be vallani ez holt biztos.
Nick megigazította az öltönyét és levakarta magáról szerelmét és az vissza mászott Harry ölébe abban a másodpercben.
(Írói megjegyzés:Draco fiunk ma nagyon ölbe mászós hangulatában van)
-Jut eszembe akartatok kérdezni valamit mikor jöttetek!-tért észhez Harry.
Nick és Draco sejtelmesen egymásra mosolyogtak de nem szólaltak majd hosszú másodpercekig csak csönd uralkodott a szobában amit végül Nick tört meg.
-Azt majd innkább máskor...-mondta Nick semleges hangnemben és erre csak Draco heves bólogatással felelt.
*
YOU ARE READING
A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/
FanfictionDraco Malfoy a Malfoy család örököse az aranyvérű egyik napról a másikra elveszti élete szerelmét. De a sors úgy hozza nem kell sokáig egyedül bele törődnie a fájdalmába. Találkozik valakivel aki átsegíti öt ezeken a nehéz napokon és a fájdalom úgy...