A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

31.Fejezte(Vége)

Sziasztok hát ez a napot is megértük,hogy ma végleg lezárom ezt a történetet és végérvényesen Befejezettnek tekint hetjük.

2018.Oktober.05-posztoltam az elsörészt :)

És tudom nem hálálkodhatok nektek eleget amiért olvasátok és szerettétek :)

Külön köszönet azoknak aki már a első fejejeztöl kezdve velem tartottak és biztattak a folytatásra innen is köszönöm nekik és persze azoknak is akik csak nem rég csatlakoztak.

Külön külön köszönet annak az embernek aki a helyes irási hibámimat folyamatosan javítva segítette a munkámat( nevet nem irnék :) )

És igy vissza gondolva,hogy ez az egész történet egy kosza kommnetnek köszönhető hát nem gondoltam erre a vég kifekletre.

Da emit most érzek azt nem lehet szavakkal kifejezni igy meg sem probálom.

És aki csüggedne az ne tegye mert hamarosan egy új történettel jövök majd neketek.

Addig is legyetek jók és még egszer köszönök mindent.

A látogatás napján:

Dante és Leon előre rohantak, amint megérkeztek a kúria elé, így hátul Nik és Draco kézen fogva sétáltak Harry meg a fiúk cuccait vitte.

- Nagyi, itt aludhatunk ma este Dantéval? - csiripelte Leon a legcukibb tekintetét elő véve, amivel még az apját is kenyérre lehetett kenni.

Dante is követte a példáját, könyörögni nagyon hamar megtanultak.

Narcissa kérdő tekintettel nézett a fiúk mögé Dracóra, aki csak némán bólintott egyet, de nem bírta ki, hogy nem szaladjon egy kósza mosoly az arcára.

- Azt hiszem, a ma éjszaka nyugtunk lesz! - sóhajtott fel Megkönnyebbülten Draco.

Harry és Nik egyszerre néztek egymásra egy szájbeharapás után teljesen kitágult pupillákkal.

- Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy...? - lihegett Harry mert már a gondolattól is izgalomba jött.

- De igen ma este gyerekmentes lesz a ház!- nevetett fel Nik é már gondolatban bontotta is a pezsgőt.

- Hogy hat év után is tud meglepetést okozni! - pislogott Harry mert Draco a fiúk születése óta sos bizta rá senkire őket.

Mikor odaértek végre, Draco csípőre tett kézzel várta őket az ajtóban, színlelt idegességgel a szemében.

- Miről cseverésztetek? - harapta be az ajkát Draco, nehogy elmosolyodjon, vagy ne adj' Isten, bele vörösödjön a saját gondolataiba.

Nik és Harry egymásra pillantott.

- Csak arról, hogy ma este végre nyugodtan alhatunk. - mondták egyszerre egy vállrándítás mellet.

*

- Lucius? - kérdezte Draco a hallba lépve, nyomában a két férfivel, akik direkt félhangosan tárgyalták ki a fenekét, ezzel ismét zavarba hozva őt.

Narcissa csak mosolygott, és kezével a kert felé intett. Lucius tényleg betartotta az ígéretét, és annyira szerette a fiúkat, mint ahogy őt kellett volna szeretnie annak idején.

- Apám meg bolondult? - mosolygott Draco, mert furcsa volt apja látványa, hogy a kicsikkel játszik.

- Csak újra szerelmes, ez minden! - mosolyodott el sejtelmesen Narcissa.