A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

16.Fejezet

Szex után Harry az ágy szélén ült és a történteken gondolkozott felvetette egy pár kérdés fontosságát magában.

Draco hozzá simult hátulról és aggod fejét látva kicsit meg is ijedt.

-Mi a baj?-hangzott el az ominózus kérdés.

Harry fellát az ágyról és ámbár még meztelen volt próbált igen komoly lenni a helyzethez képest.

Ám ez Dracoról nem volt elmondható hiszen kínzó lassúsággal mérte végig Harry minden porcikáját és kissé kanosan még fel is sóhajtott.

- Draco a szemem itt van fenn!- jegyezte meg Harry óvatosan Draco ölébe ülve.

Draco alig akarta elemelni a tekintetét Harry agyékáról.

Mikor a kedélyek lenyugodtak Harry megint komolyra vette a figurát.

-Az addig oké,hogy örökös kell de ki fogja neked megszülni és ki fogja felnevelni?- bukott ki Harryből.

-Harry! Van lehetőség örökbe fogadásra és béranyaságra és még sorolhatnám!-adott kicsit sem kielégítő választ.

- De akkor a vérvonal megszakad,csak úgy lesz örökös ha le fekszel egy vad idegen nővel és az megszüli Luciusnak az örököst!-világított rá Harry a lényegre.

Draco elkomorodott ugyanis tudta Harrynek igen is igaza van de annak idején ha egy Melfoly nem volt nemzőképes a muglik világából egy árvaházból fogadtak örökbe egy gyermeket.

-Nincs kedvem ma ezzel foglalkozni! De én nevelném fel különbem!- jelentette ki Draco majd az ablak felé fordult és egy fehér baglyot látott meg az ablakban.

-Hedvig?-kérdezte Draco és meg is rázta fejét hiszen tudta Hedvig Harry bagja még a Roxforti csata előtt életét vesztette.

- Nem csak hasonlít rá!- Engedte be a baglyot Harry az ablakon és az a karján pihen majd egy levelet ejtett a kezébe.

-Kitől jött?-érdeklődött Draco majd közelebb sétált és megpróbálta meg simogatni a baglyot de az megcsípte sosem volt szerencsétlen módon vérzett is a keze.

Harry észre vette ezt és finom puszit adott a kis  sebre ,amitől Draco lélegzete is ellát majd vörös fejjel elkapta a kezét Harry szája elöl mielőtt az újabb puszit adott volna rá.

- Ezt ne csináld!- mondta Darco és probálta normalizálni a légzését több kevesebb sikerrel.

- Mert?- hüledeztet Harry és elkezdte bontani a levelet.

-Azért mert még egy puszi és a hálóban kötöttél ki volna alattam!- adta meg a kielégítő választ Draco de Harry mintha meg sem hallotta volna már csókolta is Draco puha ajkait majd hirtelen elszakadt tőle mikor Draco átvette az irányítást.

- De Kiss domináns lett valaki,ez tetszik!- mondta Harry egy újabb csókba bele kezdve amit a bagoly hangos huhogása szakított félbe aki még mindig Harry karján ült.

Nyilván nem volt kíváncsi a műsorra ami következett volna.

- Mi áll a levélben?- tért vissza a valóságba Harry.

Harry pislogott párat.

- Hermione irt vár engem vacsorára!-kapott a fejéhez Harry mert mostanában annyi dolga volt és minden össze jött így nem volt ideje a barátaira holott örült egy kis magánynak de fel sem tünt a hiányuk.

- Mikor mész?- kérdezte Draco ő is fél szemmel a levelet fürkészve.

- Holnap este 7-re!-mondta Harry.

-Nálunk is egy vacsora meghívással kezdődött...-kuncogta Harry.

Draco megmerevedett az emlék felidézése közben azt a vacsorát soha sem felejti el.

- Jaj akkor csókolóztunk először...-szólta el magát Harry de azonnal meg is bánta ugyan is tudta,hogy Draco arra nem emlékezhet.

Draco hirtelen haragra gerjedt de volt olyan diplomatikus,hogy előbb kérdez mit,hogy ütne.

- Kérlek be avatnál engem is?-nézett kérdőn Harryre majd a kanapéra mutatva jelezte,hogy ott kényelmesebben folytathatnák a beszélgetést.

Miután mindketten helyet foglaltak Harry egy igen mély levegőt vett és bele kezdett a mondandójába.

- Nézd Draco nem vagyok büszke rá de mentségemre szóljon csak egy csók volt mert azt hitted én vagyok Nick és annyira kívántalak és ki voltál ütve és egyszerűen csak megtörtént...-suttogta alig érthetően Harry majd felnézett,hogy láthassa a másik arcát.

Draco arca nem árulkodott sem dühről sem csalódottságról árulkodott de  egy pillanat alatt könnyekben tört ki és Harry karjaiba vetette magát.

-Soha nem voltam még ilyen hálás neked ... Az a csók tartott életben mikor már kezdtem volna feladni!Én azt hittem Nick az hiába te voltál.-szipogta Draco.

Harry szorosan ölelte a másikat és esze ágában sem volt elengedni őt.

- Tudod Draco te voltál a legjobb dolog ami történt az életembe pontosítok most már te vagy az életem.És Ha Nick haza ér ígérem tudok majd rajtad osztozkodni vele !-mondta Harry és most komolyan is gondolta amit ígért.

Draco könnyes szemmel fel pillanatot és látta ,hogy Harry annyira nyugodtan beszélt róluk és annyira örült volna ha annak idején Nickkel is ilyen könnyen fel merték volna vállalni magukat.

- Kérsz enni?- pattant fel Harry a kanpéról gyorsan lerázva magáról az érzelgősséget.

- Mit főzöl?- kacsintott Draco egyértelműen a nem az ebédre gondolva.

- A kedvencedet!- mutatott végig magán Harry.

És ettől a ponttól kezdve minden csak hirtelen tönkre ment...