A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

27.fejezet

Egy hét telt el azóta a bizonyos beszélgetés óta.

Majd egyik nap Nik toppant be Harry nappalijába.

- Remélem, nem zavarok! - köszörülte meg a torkát, és helyet foglalt a kanapén.

Harry csak megrázta a fejét, ugyanis nem sokszor érkezett Nik egyedül, de ha igen, akkor mindig valami baj volt.

- Draco jól van? - pánikolt be kissé Harry.

- Minden a legnagyobb rendben, csak rájött a takarítási mánia, és ilyenkor még az is zavarja, ha a közelben vagyok és levegőt merek venni! - nevetett fel Nik végre kicsit elengedve magát.

- Meg gondolom beszélni is akartál velem... - mondta Harry ő is helyet foglalva a másik felé fordulva.

Ők ketten is elég szépen kovácsolódtak össze.

- Remélem, nem gondoltad meg magadat! - bukott ki Nik száján az a bizonyos mondat.

- Nem, hiszen fel ajánlottam a segítségemet, csak azt nem tudom, hogy fog ez lezajlani mármint ez a a gyerek dolog... - mondta őszintén, hisz kár lett volna bármit is tagadnia.

- Hidd el, Draco alaposan utána járt már annak idején a dolognak, de azóta az eljárás még biztonságosabb lett... - mondta Nik teljes higgadtsággal.

- Mi ez az "eljárás"? - kérdezte Harry kicsit komolyabban, majd a lábait felhúzta a mellkasa elé.

- Egy elég erős bájital hatására kialakul egy ideiglenes méh, aztán megtermékenyítés után a terhesség végéig megmarad, majd eltűnik a gyermek megszületése után - magyarázta, Nik, csak Harrynek már bűzlött is a dolog.

- Ez túl egyszerű. Hol van benne a bökkenő? - tette fel a kérdést Harry már-már rutinosan.

Nik először nem válaszolt, csak ültében megmerevedett egy pillanatara.

- Csak egyszer lehet ezt alkalmazni, magyarán elsőre sikerülnie kell a fogantatásnak! - mondta, Nik, és kezdett megint elengedni egy kicsit.

- Ne haragudj a kérdésért, pusztán csak kíváncsi vagyok, de te nemzőképes vagy? - kérdezte teljes nyugodtsággal Harry.

Nik szeme kidülledt a váratlan kérdés hallatán.

- Voltam négy évig házas Draco előtt, volt feleségem, de sosem jött össze a gyermekáldás. Ezt annak idején az identitásomnak tudtam be, de most már nem vagyok benne biztos. - suttogta maga elé Nik.

Harry a vállára tette a kezét, de nem tudta átérezni a problémáját, csak megnyugtatni tudta.

- Elmondtad ezt Dracónak? - könnyesedett be a szeme Harrynek.

- Nem akartam, amíg nem biztos a dolog... - suttogta Nik kicsit felemelve a fejét. A szemében már javában gyűltek a könnyek.

- De ha csak a gyanúja is fenn áll a dolognak, akkor miért mentél bele? - akadt ki a másik felelőtlenségén, mert tudta, ha ez tényleg igaz, Draco olyan mértékben törik össze, hogy abból soha nem fog felépülni...

- Bűn, hogy azok után, amin az évek során keresztül mentem boldog akarok lenni? - nézett fel Nik és már folytak is a könnyei.

Harry tudta, Nik sem a szép családi idillben nőtt fel: az ő apja is halálfaló volt.

- Nem bűn, ha boldog akarsz lenni, de erre a problémára a mugli orvosok is tudják a megoldást, nemhogy a varázslók, úgyhogy fel a fejjel! Beszélj Dracóval, és meglátod, meg fogja érteni. - mondta Harry nyugtatólag Niknek.