A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

21.fejezet

Harry:

Harry totálisan magába roskadt és már komolyan azon törte a fejét mi lett volna ha nem is találkozik Dracoval és nem szeret bele akkor nem lenne ez az egész mizéria Luciussal.

És a bánata legmélyén az agyába fér-közte magát az a picike gondolat,hogy ö pontosan most melyen titkot  is rejteget...

És még az is átfutott az agyán mi lenne ha Nick pontosan most toppanna be Draco életébe újra?

Nem is sejtette mennyire igaz ez a gondolat menete...

Bánatában megint az ital felé nyúlt,de le is rakta mert nem akart egy lecsúszott alkoholista lenni aki csak azért iszik mert valami problémával küszködik...

Így bele gondolva 11 éves kora óta ihatna...

Járt az agya miként vonhatná felelősségre Luciust,lehet Draco most egy életre megutálta az egyik pillanatban még azt  mondja neki ,hogy szereti de a másikban meg "látni sem bírlak".

Mély levegőt vett és próbált tiszta fejjel gondolkodni.

Miért tette ezt vele Lucius?

Pedig ő tényleg békülni akarta a másik férfivel erre odáig fajultak a dolgok hogy azon kapta magát,hogy Lucius hangosakat nyög miközben az ölében ringatózik és hátra veti a fejét az élvezettől.

Harry nagyon is élvezte a helyzetet mivel ő irányított legalábbis ezt gondolta.

De csak a bájital miatt gondolta akkor így.

Megpróbálta össze szedni minden bátorságát és vissza menni a Kúriába de ez csak egy pohár itala után jött neki össze.

*(Kis kedveskedés a LuciusXHarry rajongóknak)

*

- Lucius!-ordította Harry már kissé részegen a Kúria halljába lépve.

- Igen?-fordult hátra Lucius a kandalló mellől.

Tekintete meg sem rezzent a másik pálcája láttán csak leült a kanapéra ahol nemrégiben még jól érezték magukat.

Mire Lucius észbe kapott Harry már a szájába folyatta a kis fiola Veritaserum-ot.

-Ez meg mi a franc?-szitkozódott Harrynek.

Harry haláli nyugalommal helyet foglalt a másik mellet aki mozdulni sem tudott egy gyors bűbájnak köszönhetően.

- Megvárjuk míg hat,aztán elbeszélgetünk egy kicsit!-mondta Harry de még most sem vélt felfedezni semmi félelmet a másik szemében.

Tudta nehéz dolga lesz kihúzni belőle a dolgokat de legalább igazt fog mondani.

-Miért tetted?-zengte Harry és a hangját még vissza is verték a falak.

Lucius el mosolyodott és lehullott az álarca.

Eltűnt az elegancia.

-Mégis mire gondolsz?-válaszolt kérdéssel kérdésre Lucius.

Folyamatosan kapkodta a fejét.

Harry a másik ölébe ült és kényszerítette,hogy rá nézzen(ez utólag rossz öltet volt)

-Hát nem is tudom,mondjuk kezdhetnéd azzal,hogy miért csábítottál el,hogy lefeküdjek veled?-kapott egy pofont Lucius.

Erre a válasza egy halkabb nyögés volt amire Harry beharapta a száját az emlékek miatt.

- Csak a családom érdekében,örökös kell!-zengett Lucius férfias hangja.