Love in the Palace

Első próba

Teljesen megmerevedtem Hayle hangjától, de tudtam, hogy nincsen sok időnk. A dolog kétesélyes volt, az egyik, hogy megvárjuk, amíg elmegy, a másik pedig, hogy amilyen gyorsan csak tudunk kijutunk a külső hálóba. És persze ott volt a harmadik, legrosszabb megoldás is, hogy a titkom lelepleződik Hayle előtt. A második opciót választottam.

- Spuri, mondom mi lesz! Te bent maradsz a szekrényben, én meg befekszek az ágyba!

- Melléd akarok feküdni. – Daniel vigyorogva figyelt.

- Ó, édes jóanyám! Vonatkoztass el egy pillanatra ettől.

- Nem, komolyan gondoltam.

- Daniel, most ne.

Átkászálódtam a szekrényen, feltúrtam az ágyat, és a nyakamra húztam a takarót. Annyi időm még pont volt, hogy bezárjam a szekrényajtót. Hallottam, ahogy Daniel odabent fészkelődik, de már nem tehettem ellene semmit.

- OKÉ! AKKOR ÉN MOST BEMEGYEK A HÁLÓBA! – Hayle közvetlen a szoba ajtaja mellett állt, kristálytisztán hallottam, de neki üvöltenie kellett, ami tök jellemző volt rá. - Annyira tudtam, hogy itt vagy. Egész este itt voltál?

- Igen.

- Egyedül? - Mielőtt tiltakozni tudtam volna egy nagy koppanás törte meg a csendet a szekrény irányából. Lesütöttem a szemem, és beharaptam az ajkam.

- Basszus! - szitkozódott suttogva Daniel.

- Azta fészkes...! Doroty! - Hayle megragadta a szekrényajtókat, és teljesen kitárta őket.

- Khm...Daniel herceg - pukedlizett. Meglepettnek tűnt, pedig nem tudom mire számított, hogy mondjuk Mike Wazowski bújik ki, vagy nem is tudom, a Pevensie testvérek Narinából.

- Hercegnő - hajolt meg Daniel is. - Mi lenne, ha tegeződnénk?

Totál illetlen volt Danielnek ezt megkérdeznie, de igazából megértettem a helyzetet. Szinte egy idősek voltunk, nem kellett, hogy annyira elhatárolódjunk, mellesleg Daniel hamarosan hivatalosan is a vőlegényemmé válna.

- Ja, felőlem oké.

Kibújtam az ágyból, és leültem a szélére, aztán Danielre néztem.

- Daniel, itt hagysz minket egy kicsit? Balra a folyósón, a lépcső végén van a falon egy rózsa, arra csapj rá. Ne lepődj meg, a szekrényemben fogod magad találni, de h a matatsz, észreveszem és lefejeztetlek.

- Kösz a bizalmat - közelebb lépett.

- Nincs mit.

Megszüntette a köztünk lévő távolságot, és nem zavartatva magát, hogy ott van Hayle, megcsókolt. Aztán végig simítva a derekamon otthagyott minket egy szó nélkül. Kábán néztem utána, és nem tudtam elhinni, hogy egyetlen este alatt ennyire bele tudtam zúgni. Pedig pontosan ez történt, olyan mélyen és visszavonhatatlanul beleestem Daniel van Handersonba, amennyire az csak lehetséges.

- Dorothea Celest Agrethe!

- Hallgatlak Hayle. – Rejtett mosollyal az arcomon figyeltem a barátnőm, abban reménykedtem, nem veszi észre, hogy nagyon is szórakoztat a szituáció.

- Lefeküdtél vele? – Nem néztem rá, helyette zavartan harapdálni kezdtem a mutatóujjamon a bőröm. – Ó, te jó ég! Az ott mi az ujjadon?

- Gyűrű – válaszoltam. Úgy néztem Hayle-re, mintha ez nem lenne egy evidens tény.

- Azt én is tudom, de kitől? Mond, hogy Danieltől van - aprót bólintottam, Hayle a nyakamba ugrott.

- Ezt nem hiszem el! Mit csináltatok ti tegnap este? - sunyi mosolyra húztam a számat, és válaszoltam.