Love in the Palace

Hosszú hétvége

Felmentem a fő hálóba, hogy átöltözzek, ahogy Daniel kérte, felvettem a mackónacit, és a topánkát. Lesétáltam a nappaliba, de a herceg nem volt ott. Benéztem a konyhába, de ott sem volt. Elhúztam a szám, mert csak ezt a három helyiségét ismertem a hatalmas háznak, meg persze a garázst, éppen emiatt pedig fogalmam sem volt, hogy merre induljak el.

- Mehetünk? - nézett rám kérdőn Daniel. A nappaliból nyíló földszinti folyosó oszlopának támaszkodott, enyhén mosolyogva. Ő most nem öltözött át, viszont magára vett egy cipőt.

- Azt hiszem. – Bólintottam, nem tudtam mit szeretne, de kíváncsian vártam.

- Biztos?

- Igen – határozottan bólintottam. Egyre izgatottabb lettem, amikor Daniel megragadta a kezem és a teraszajtó felé kezdett húzni. A hűvös nyár szél enyhén meglengette a hajam, és Daniel közelebb húzott magához.

- Gyönyörű vagy – suttogta.

Egy ütemet kihagyott a szívem, a lehető legközelebb húzott, majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját, és teljesen belevesztem. A gyomromban jóleső bizsergés lett úrrá, nem éreztem körülöttem a környezetet. Csak Daniel volt ott, rajta kívül pedig csak én. Belemosolyogtam a csókba, Daniel is, majd még szorosabban szorított magához. Ezernyi pillangó ébredt a gyomromban, és folyton borzongtam. Nem azért, mert odakint hideg volt, vagyis nem csak azért, sokkal inkább, mert a hűvös szél körbejárt minket, míg Daniel minden tapintása, minden érintése úgy hatott rám, mintha egy-egy szénaboglyát gyújtott volna meg rajtam. Egyszerre fáztam, és volt hihetetlenül melegem, a testem pedig ezt már nem tudta magában feldolgozni.

A kert hátsó felében nem volt semmi, hosszan terült el egy pálmasor. Daniel afelé kezdett el vezetni.

- Csak szólok, nem úgy öltöztem, hogy Dóra a felfedezőt játszhassam. – Azért szóltam be, hogy oldjam a bennem keletkezett zavartságot, amit a csók okozott. Mármint, ez nem az a fajta civódás volt, hogy akarom-e Danielt vagy sem, mert egyértelműen akartam, hanem az a fajta, zavar, ami elönti az ember agyát, és egy teljes képszakadást okoz, de nem tanácstalanságot, egyszerűen csak elhomályosítja az érzékeket.

- Nem is kell - felemelt a karjaiba, és egy kicsi ösvény felé indult. Ahogy mennyasszonyosan a karjaiban cipelt, a nyakába kapaszkodtam, és megpusziltam a nyakát.

- Azt sem szeretném, ha megerőszakolnál.

- Ez komoly? – Daniel felnevetett, mire bólintottam.

- Az. Tudod, ha már annyira szeretnél velem szeretkezni, meg is kérhetsz rá.

Daniel felnevetett, és gyors csókot nyomott a számra. Átértünk a kis ösvényen, és a legeslegszebb látványt pillantottam meg, a hosszan elnyúló éjszakai tengert. Feketén fodrozódott, a környezete visszaverte a hangját. Daniel letett, mire kibújtam a topánkából. A homok a talpamat simogatta, Danny meg a hátamat. Céltalanul járkáltuk végig a partot. Daniel egyszer csak megállított, befordított maga elé, majd kérdőn rám pillantott, én bólintottam, kibújtam a nadrágomból és a pólómat is a cipőmre raktam. A hideggel való érintkezés egy pillanatra megborzongatott. Idő közben Daniel is fürdőcuccra vetkőzött. Szavak nélkül értettük egymást.

A komoly, csendes pillanatok egy minutum alatt elúsztak az éjszakában. Felkuncogtam, aztán megragadtam a kezét, és nevetve húztam magammal. Addig futottam, ameddig a sós víz teljesen ellepett. A hajam abban a pillanatban szétúszott mindenfelé, nem nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy ez történt. Danny a derekamnál fogva húzott fel a víz alól, miközben ő maga csak lábujjhegyre emelkedve érte el a talajt.