Love in the Palace

Második

- Istenem, te nem vagy százas. – nevettem. Daniellel megtaláltam a keresztem, tudta, hogy hogyan nevettessen meg, és nem adta volna fel. Ez az örök célja volt.

- Köszike. – Megrázta a fejét, mintha a hosszú loboncát dobta volna hátra.

- Hagyd már abba, Danny! – Kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál rá, ezért fürkészve néztem. Ő szúrós tekintetet vetett rám, aztán egyből az útra koncentrált. Diadalittasan kiáltottam fel. – Aha, hogy neked ez kell! Innentől kezdve, ha nem megfelelően viselkedsz, akkor le dannyzlek.

- Direkt akarsz kínozni igaz? - Balra indexelt, aztán befordult a kedvenc plázám mélygarázsába. Vigyorogva, csillogó szemekkel figyeltem őt, ahogy lazán ráhajt a lejtőre, és egy szinttel lejjebb keres parkolóhelyet. Nem kapott választ a kérdésére, mert nekem sokkal fontosabb, és helyzetbevágó kérdésem támadt.

- Ugye most csak szívatsz?

- Miért, talán elvarázsoltalak?

- Nem!

- Na persze – Daniel felhorkantott, mint aki egyáltalán nem hisz nekem, és jól is tette, mert természetesen az első pillanatban elvarázsolt. Ezt éppen csak nem kellett tudnia, ugyanis az egóját szerettem volna az utastérben tartani.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?

- Titok. – Szigorúan előre figyelt, és csak a bal oldalon keresett parkolóhelyet, hogy ne kelljen rám néznie.

- Hayle - jöttem rá azonnal. Persze ő feltűnően kerülte a válaszadást. - Komolyan gondoltad, hogy elhozol shoppingolni?

- Természetesen. – Daniel bólintott, aztán végre leparkolt. Leállította a motort, de nem szálltunk ki, mivel mindketten tudtuk, hogy van még mit megbeszélni.

- Hú, de jól jártam veled! Egy pasi, aki vállalja, hogy hozza a csomagokat, és még el is tűri az órákig való állást.

- Arról nem volt szó, hogy hozom a cuccaid. – Daniel faarccal figyelt, én viszont kínomban felnevettem.

- Mi? Ne csináld már Daniel, ennyire alattomos nem lehetsz!

- Csak vicceltem, nem kell mindent komolyan venned.

- Nem vagy vicces, Daniel.

- Most miért?

- Mert csak, mindegy, gyerünk vásárolni! – Kinyitottam a kocsi ajtaját, de Daniel belekérdezett, így nem szálltam ki, az ajtót viszont nem csuktam be teljesen.

- Mit szeretnél venni?

- Nem tudom, ha látok valami szexit, akkor azt.

- Ezzel száz százalékban egyetértek, de egy feltétellel... - Felnevettem, aztán kacéran felhúztam a szemöldököm. Kíváncsi voltam a kis alkujára, amit kieszelt.

- Mégpedig?

- Bent lehetek a próbafülkében, miközben próbálod a ruhát. – Tágra nyílt a szemem, és a szám is, aztán otrombán felhorkantottam.

- Szeretnél.

- Igen, különben nem kérném.

- Nos, én meg nem szeretném, de a végeredményt nagyon szívesen megmutatom neked. – Daniel elgondolkodott, aztán bólintott.

- Akkor legyen az.

Kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk először a lifttel a földszintre, aztán amikor odalent nem találtam semmit a mozgólépcsőt választottuk az első emeletre.