Love in the Palace

Szabadidő

- Na jó. Most figyelj rám. Elmondom itt, amit akarok, és utána megszökünk.

- Rendben? – Daniel összezavarodottan nézett rám, és megértettem a zavartságát. Lehuppantunk az ágyra, kinyújtotta a lábait, addig fészkelődtem, amíg kényelmesen nem ültem a két lába között.

- Nem, ez az, hogy nincs rendben. Apám, anyám, Hayle, sőt még a húgom is megfigyel minket. Apu valahonnan rájött, hogy tegnap este itt voltunk, már ez sem biztonságos. A mai, vagyis most már tegnapi próbának az lett volna a lényege, hogy ki kap utánam. Na most, te utánam kaptál, Liam nem, még is Liamet istenítik, mert ő jött vissza a palotához. Te meg velem voltál egész végig, az bezzeg nem számít. Egyébként, ha engem kérdezel az egész palota be van építve, és minket figyel. Mindig is gyanús volt a dédapám mellszobra. Annak a szeme tuti, hogy kamera. Szóval most fogjuk magunkat, felülünk Sandyre, és elmegyünk az egyetlen helyre, ahol tudunk úgy beszélni, hogy senki sem akar megölni, vagy megfigyelni.

Felugrottam Daniel öléből, kinyitottam a nagy szekrényt és kirángattam belőle a büdös, poros pokrócokat. Nem a felső rétegből választottam, alulról, ahol már tisztábbak voltak. Kivettem négyet és belegyömöszöltem a hátizsákomba.

- Figyelj mondom tovább: Innen kimegyünk, bezárom az ajtót, és a nappalin keresztül kimegyünk az istállóba. Ahogy mondtam felszereljük, és elmegyünk.

- Hova?

- Majd meglátod.

A nappaliban kiszedtem a titkos keksz és csokikészletből egy akkora adagot, ami elég kettőnknek. A kerti kijáratnál a falhoz simulva elmentünk az istállóig. Kikötöttem Sandyt feldobtam a hátára a nyeregtáskát, ráraktam a kantárt, és készültem felugrani a hátára.

- Nyerget nem raksz rá?

- Derogál szőrén? - kérdeztem vissza.

- Nem éppen - hogy bizonyítsa felhúzta magát a lóra, és onnan nézett kérdőn rám.

- Jössz?

- Csússz hátrébb.

Átdobtam a lábam Sandyn és magabiztosan megfogtam a kantárt. Kivezettem az istállóból, a patkója, ahogy a kavicson haladtunk, elég hangos volt. Próbáltam a füvön vezetni, hátha ott halkabb. Szegényt így is sajnáltam, hogy kettőnket kell cipelnie egyszerre.

Úgy okoskodtam, hogy az éjjeli őrök éppen őrégváltást tartottak, és mivel azzal voltak elfoglalva, nem buktathattak le, csakhogy azt nem tudtam, hogy Sandyt hogyan juttatom ki a kőfalon kívülre. Tudtam, hogy nem tudja csak úgy átugratni, kettőnkkel a hátán. Szerencsém volt, mert az eszembe jutott, hogy a kapun ki tudunk úgy menni, hogy az őröket elkerüljük. Azzal is tisztában voltam, hogy nem lesz egy egyszerű feladat.

A tervet fejben összerakva már tudtam, hogy merre menjek. A sövény labirintusból könnyen ki lehet találni, annak, aki már totyogós kora óta sportot űzött belőle. És történetesen én pont ezt tettem. Sierrával komoly versenyeket rendeztünk, és ezek vérre mentek, így az okosabb testvér csak fogalmi síkon létezett. Mindketten nyerni akartunk, és nem hagytam magam. Ez pedig most úgy tűnt, előnyömre vállt. Bevezettem Sandyt az útvesztőbe.

- Te... ez jó ötlet? - kérdezte Daniel riadtan.

- A legjobb.

Magabiztos vigyorra húztam a szám, csak azt sajnáltam, hogy ő nem láthatta. Szorosabban húzott magához, és a vállamon pihentette az állát. Bár volt rajtam pulcsi, és az éjszaka is csodálatosan tiszta meg meleg volt, beleborzongtam Daniel érintésébe. Most még a rózsaszín-köd szakaszban voltunk, de nem tudtam rendesen kiélvezni, mivel valaki mindig beleköpött a levesembe. Kicsit azért is találtam ki ezt az egész elszökősdit, hogy kettesben lehessünk. Bár Daniel megkérte a kezem – tekintve, hogy az eredeti terv is ez volt – technikailag még mindig idegen volt számomra. De most már nem a triviálisabb dolgokra voltam kíváncsi, sokkal inkább arra, hogy milyen Ő. Belül, nyilvánvalóan, hiszen kívülről pontosan azt láttam, amit látni akartam, és amit mindenki más is látott. Egy jó modorú, magas, szőke, jégkék szemű, markáns állú, izmos herceget, aki a szöges ellentétem volt, mégis emiatt néztünk ki olyan jól egymás mellett. Mert, ha hiszik, ha nem, én láttam az emberek irigykedő pillantását a bálomon. Főleg a hölgyekét, akik egy kanál vízben meg tudtak volna fojtani.