Love in the Palace

Afterparty

- A herceg készült egy meglepetéssel, amit szeretne előadni - jelentette be az egyik inas.

Furán néztem a mögöttem lébecoló srácra, és nem tudtam hova tenni a helyzetet. Daniel bátorítóan megszorította a karom, aztán elindult a zenészeknek felállított dobogó irányába. Daniel elhelyezkedett a kiürült dobogón, a szájához emelte a mikrofont, és énekelni kezdett. A dal, ami felcsendült a Years&Years King-je volt. A tenyerembe temettem az arcom, és rázkódó vállal figyeltem. Nem kifejezetten értettem, hogy miért ezt a számot választotta, de ráhagytam.

- "And oh, oh, o-oh, I was a king under your control/ And oh, oh, o-oh I wanna feel like you let me go/ So let me go."

Daniel hangja egyáltalán nem volt rossz, sőt igazából nagyon is tetszett. Egész végig a szemembe nézve énekelt, a világért se néztem volna el. A szám végén meghajolt, és lesétált a színpadról. Egyenesen odajött hozzám, szorosan körém fonta a karját és megcsókolt. A tömeg körülöttünk erősebb tapsviharban tört ki, pedig nem történt semmi hihetetlen. Nem ez volt az egyetlen csókunk az este folyamán, és biztos voltam benne, hogy nem is az utolsó, bár egy jó részt ebből nem publikusra szántam.

Ezzel az attrakcióval zárult a bál hivatalos része. A legtöbb lord és lady meg egyéb nemes a kijárat felé kezdett vonulni, ami azt jelentette, hogy Daniellel nekünk is oda kellett állni, hogy megköszönjük a részvételt. Utolsónak a szüleink vonultak vissza. A leendő anyósom mosolyogva magához ölelt, nyomott egy puszit az arcomra, és jó éjszakát kívántunk egymásnak. Danielre pillantottam, aki büszkén húzta ki magát, én pedig büszke voltam magamra, hogy azzá tettem őt.

A bálteremben csupán csak a kemény mag maradt az afterpartyra, azaz egészen konkrétan Hayle, Chris, Bruno és a felesége, (azt hiszem) Amanda, Ashton és Sierra és még olyan barátaink, akiket jogosnak éreztünk, hogy maradjanak.

Még mielőtt hivatalosan belevetettük volna magunkat a bulizásba, Daniellel elmentünk a szobánkba, és ő megvárta, amíg átvedlek, a kevésbé nehéz ruhámba, vagy inkább az egyáltalán nem nehéz ruhámba. Bordázott, bordó, spagettipántos topot vettem fel egy fekete mini tüllel. Anyám, ha látna, kinyírt volna, de ez a veszély egyáltalán nem fenyegetett, mert legjobb tudomásom szerint is aludt. A másik, amiért ezt az összeállítást választottam, az a tagadhatatlan fütty volt, amit Daniel eresztett el, miután kiléptem a fürdőből.

- Köszönöm. Ezt vártam - úgy vigyorogtam, mint a vadalma.

- Nincs mit. Naon bejössz.

- Már mondtad párszor.

- Nem baj, akkor mondom még egyszer - magához húzott és egy puszit nyomott a számra. - És mondom holnap is... meg holnapután is... és azután is... - lassan végig csókolta a kulcscsontom.

- El is vártam. – Szakadozottan vettem a levegőt, hihetetlen, hogy a közelsége még mindig ilyen hatással volt rám. De reméltem, hogy soha, de soha nem fog változni. Hogy a lábaim mindig egy picit kocsonyásabbak lesznek, hogy a karomon és a hátamon borsódznak a szőrszálak, hogy a nyakamon érzem a vér pumpálását, hogy az arcom elvörösödik, azt, hogy a gyomrom golflabda méretűre zsugorodik, és hogy a torkomban gombóc nő, mindez pedig egy jóleső bizsergéssel egészül ki. Örökre így akartam maradni, hogy ha meglátom Daniel van Handersont, akkor mindig az jusson eszembe, hogy mennyire, de mennyire szeretem, és hogy mindenem feláldoznám érte.

- Nem akarok lemenni – suttogta a nyakamba. A forró lehelete nekicsapódott a bőrömnek, ami újabb lendület borzongást indított végig rajtam.

- Én sem. De muszáj lesz, na gyere.

Rákulcsoltam az ujjait az enyémre, és visszamentünk a bálterembe. Odalent már nagyon nem hasonlított a gyülekezet egy nemesi bál résztvevőihez. Majdnem mindenki kezében ott volt a pezsgőspohár, csak Amanda álldogált valami zöld löttyel a kezében. A zene már nem élő volt, hanem a hangszórókból jött. A kajás asztal ki volt fogyva, de folyamatosan érkezett az utánpótlás. Megpillantottam, és szóltam a szakácsnőnknek, Marge-nak, hogy tegye el a maradék egy egész szintet a tortából legyen szíves, mert nekem még terveim vannak vele, vagyis én akartam megenni.