Love in the Palace

Eljegyzés

Daniel ölében ültem délután fél négykor a babzsákon. Mindketten a telefonunkat nyomkodtuk, de Daniel közben simogatta a hátamat. Néha egymáshoz szóltunk, vagy megmutattunk a másiknak valamit, de többnyire csend honolt kettőnk között.

- Nem mondtad, hogy Ashton ilyen fiatal. – Félretettem a telefonomat, és féloldalasan fordultam, hogy Danny szemébe nézhessek.

- Nem kérdezted - válaszolt.

- Mennyi idős?

- Tizennégy múlt februárban.

- Hmm... -elmosolyodtam - egy idős Sierrával.

- Te! - nézett rám hirtelen. Daniel szemében csillogott az izgalom, amit nem igazán tudtam hova tenni eleinte.

- Mi van?

- Mi lenne, ha összeboronálnánk a két kicsit? Mellesleg lassan Chrisnek is kellene valaki - kezdte a kombinálást.

- Csak nem képzeled, hogy egy öt évvel idősebb sráchoz hozzá fog menni Sia!? – Felvontam a szemöldököm, mert nem hittem, hogy Danielnek ilyen elvetemült ötletei támadhatnak.

- Nem is Siára céloztam - húzta össze a szemöldökét.

- Hanem?

- Láttad, hogy Chris hogyan nézett Hayle-re?

- Láttam, de tuti, hogy felejtős a dolog. Hayle eléggé kapós, konkrétan mindenki rá pályázik, természetesen utánam. - húztam ki magam büszkén. Nem tudom, hogy azért, mert alapvetően szép lány volt, vagy azért, mert az unokahúgom volt, ami lehetőséget adott, hogy a királyi családba kerüljenek az olyanok, akiknek gyakorlatilag szinte semmi esélyük sem lett volna az életünkbe férkőzni, leginkább a rangok miatt.

- Rád csak azért pályáznak többen, mert te királynő leszel. – Daniel szava visszarángatott a valóságba, ugyanakkor kifejezetten rosszul kezdtem érezni magam miatta, hogy nem a szokásához híven, valami nyálas bókkal próbált meg lekenyerezni.

- Hú! Mondhatom szépek vagyunk. Azért ugye tudod, hogy utánad is csak azért bomlanak a lányok mert van mit a tejbe aprítani?

- A puha arcomra vagy a bájos modoromra gondolsz? – Figyelmen kívül hagytam a beszólását.

- Valószínűleg ezért is az egyik legjobb megoldás, ha két, igen tehetős ország leszármazottjai adódnak össze. Színtiszta politika. – Elhúztam a szám, mert gyanítottam, hogy a szüleim nem azért akarták annyira ezt az esküvőt, mert annyira biztosak voltak benne, hogy meglesz kettőnk közt a kémia. Mint minden más, ez is csak egy üzleti fogás volt, és mint ilyen, az csak előnyösen jött ki, hogy Daniel és köztem több van, mint államérdek.

- Tudom.

Felnevettem, aztán megráztam a fejem.

- Meg aztán Hayle sem szép, miatta is csak azért koslatnak, mert az unokatesóm.

Mielőtt még Daniel bármit mondhatott volna, a szobám ajtaja a falnak csapódott, és a küszöbön az emlegetett szamarat pillantottam meg.

- Pontosan!

- Na, tök jó, hogy ennyire egyet értünk mindenben. – Szinte biztos voltam benne, hogy Hayle nem hallotta, hogy miről beszéltünk. Először is, a falak vastagok voltak, másrészt pedig akkor nem ez lett volna a reakciója. Egyszerűen csak látványos belépőt akart.

- Mert jó csapat vagyunk - állította Hayle. - Amúgy Kate küldött, hogy szóljak, kezdjetek el készülődni, négy óra van. Ötkor tea.

- Hmm? - nézetm rá. Kissé zavarodottan néztem rá, mert nem értettem, hogy mi van ötkor.