Love in the Palace

Sajtótájékoztató

- A mai napon a sajtóban megjelentek cikkek, amik arról számoltak be, hogy eltitkolt kapcsolatom volt Thomas Chesterrel. Ezt a tényt én abszolút nem tagadom. Azonban pontosan tudom, hogy ki volt az ember, aki ezt az információt az önök tudtára hozta. Ez az ember többször megfenyegetett, és egyszer szexuálisan is zaklatni próbált. Ez az ember jelenleg a börtönbüntetését tölti. A szóban forgó ember Lord Liam Meribelle. Mielőtt még átadnám önöknek a szót; valóban, ez egy erős vád, és felmerülhet a kérdés: „mi van, ha nem igaz?". Igen, tudom, önöknek bizonyítékra van szükségük, ezért elhoztam a hangfelvételt.

A telefonom után nyúltam, amit kitettem az asztalra. Felsóhajtottam, és a mellettem ülő Danielre néztem. Ő biztatóan megszorította a kezem, miközben egy bátorító mosolyt küldött felém. Feloldottam a készüléket, megnyomtam a lejátszás gombot, a teremben pedig felhangzott a hangszórókból Liam hangja. Amikor abbamaradt a szöveg, kikapcsoltam a telefonomat.

- Tehát ez a bizonyítékom. Ezt közvetlen a bántalmazási kísérlete után mondta. A végén a csattanás Daniel hercegtől származik, aki megvédett, ráadásul nem most először, ezért nem tudok eléggé hálás lenni neki. Részemről ennyi volt, ezt akartam elöljáróban közölni, kérem tegyék fel kérdéseiket.

- Fenség, Liam Meribelle-lel mi történt?

- Jelenleg a börtönbüntetését tölti, huszonöt évre kiszabva. Ezen belül öt év közmunkára ítélték és pszichiáter beavatkozását javasolják.

- Ön és Daniel herceg között mi van?

- Jelenleg két karfa, egyébként...

Danielre pillantottam, ő halványan bólintott. Tekintetem továbbsiklott anyára, aki mosolyogva lesütötte a szemét. Ezeket a jeleket úgy értelmeztem, hogy az engedély megkaptam, beszélhetek őszintén. És én egyébként is őszintén akartam beszélni, elegem volt a hazugságokból, a kis titkokból. Elegem volt abból, hogy folyamatosan abból volt dráma, hogy elhallgatunk információkat, hogy ferdítettünk az igazságon. Mellesleg pedig, az emberek azt akarták látni, hogy nekem beteljesül a tündérmesém, mert ha nekem nem teljesülne be, mi a garancia, hogy nekik igen. Sose volt szabad elfelejtenem, hogy elsősorban uralkodó, egy kormányzó leszek, másodsorban pedig már példakép vagyok, az etalon, hogy mi a helyes, a szép, a jó. Nekem kellett A Tökéletesnek lenni, és onnantól kezdve, hogy felelősséget vállaltam erre a feladatra, nem hagyhattam figyelmen kívül. Sajnos ez az utóbbi időszakban gyorsabban a tudtomra jutott, mint tizennyolc év alatt bármikor máskor. Itt volt az ideje, hogy felelősségteljes legyek.

- Egyébként pedig jegyben járunk - jelentettem ki kisebb hallgatás után, és széles vigyor terült el az arcomon.

- Mikor lesz a hivatalos eljegyzés?

- Amint önök leközlik, egyébként pedig a bál holnap esedékes.

- Daniel herceg! Mikor döntött úgy, hogy elveszi a hercegnőt?

- A kezdetektől bennem volt, alapvetően így indultam meg otthonról.

- Ha tudja, akkor mióta, hogy ez volt a helyes döntés?

- Az első hétfő hajnal óta - elmosolyodtam a válaszán, és biztos voltam, hogy a mosolyom figyelemfelkeltő volt.

- Hercegnő! Látom előbb megmosolyogtatta az említett dátum. Mi történt cirka öt-hat óra ismeretség után?

- Megkérte a kezem - tértem ki a válasz elől diplomatikusan. Ha eszembe jut, hogy mi minden történt még akkor, azon az éjszakán, azonnal elvörösödöm. Az első érintések, az első csókok, mind-mind belezsúfolódtak egyetlen éjszakába, de nem bántam, kicsit sem, hiszen mindezek nélkül talán még mindig nem tartottunk volna ott, ahol most, és ez egyszerűen magába véve volt csodálatos.