Love in the Palace

A régi palota

- Mert Tom megfogta a köntöst - mondtam. Azonnal elöntött az idegesség. Utáltam magam, amiért egyáltalán belekerültünk egy ilyen szituációba, azért meg még inkább, hogy nem voltam elővigyázatosabb.

Daniel letett a földre, és várakozásteljesen, de egyben aggodalmasan, és ami még rosszabb, hogy csalódottan méregetett. Nem akartam, hogy egy ilyen hülyeség közénk álljon.

- Mi van, miért fogdossa Chester a köntösöd? Dorothea én tényleg...

- Be ne fejezd! – a szavába vágtam, nem akartam hallani, ahogy a kétségek előtörnek belőle, mert alaptalanok voltak. És mert én is éppen elég törékeny voltam ahhoz, hogy mindezt végighallgassam. - Elküldtem a francba. És azért fogta meg, mert beszélni akart velem.

- Mi? – Daniel összeráncolt szemöldökkel nézett, láttam rajta, hogy még nincsen meggyőzve teljesen.

- Este átkísértem Hayle-t a szobájába, igaz?

- Ühüm.

- Na, és visszafelé megláttam Thomast, ezért benyitottam egy random ajtón, ami történetesen Chris hálójába vezetett. Tom utánam jött, csak egyel arrébb, Hayle-hez nyitott be. Hayle azt hitte, hogy valaki betolakodó, ami amúgy igaz is, nekivágott egy vázát, ami belement Chester kezébe, ezért vérzett. Chris, Halye, Thomas és én a csörömpölés után kimentünk a folyosóra, de miután tisztáztuk a történéseket, a tesód és az unokatesóm visszamentek, nekem meg feltett szándékom volt, hogy végre visszajöjjek ide, viszont Chester ezek szerint a véres kezével megragadott a köntösömnél fogva, mert beszélni akart velem. Én viszont nem akartam vele beszélni. Nem akarok tőle semmit, már egyáltalán nem. Jól tudod, hogy hogyan érzek irántad, és történjen bármi, ez nem változik.

Láttam Danielen, hogy csillapodnak nála a kedélyek, és hogy kezd megnyugodni. Szorosan magához húzott, nyomott egy puszit a hajam tövébe.

- Ugye más nem csinált?

- Nyugodj meg, nem. Az lett volna az utolsó napja, amit életben tölt.

- Helyes, különben nem tudom mit csináltam volna vele.

- Állj be a sorba, Daniel.

- Nem, nem. Hozzád nem illik ez a stílus, hagyd csak rám. Bármikor beveretem az arcom miattad.

- Bármennyire imponál, szeretem az arcodat, így, ahogy most van, sőt, úgyhogy szeretném, ha így maradna, rendben?

- Naná – Daniel lehajolt, nyomott egy puszit a homlokomra, mire felágaskodtam, és a puszit csókká varázsoltam. – És most mit szeretnél csinálni?

- Aludni – vágtam rá kínosan felnevetve.

- Javaslom, hogy térjünk rá.

Benyitottam a szoba ajtaján, aztán a redőnyt leengedtem a telefonommal. Ez is azon modernizálások közé tartozott, amiért szerettem a kastélyt. Az ágyban elfordultam Daniel felé, aki meg felém fordult. Mosolyogva nézett rám, aztán a jobb karját átcsúsztatta a csípőmön, és közelebb húzott magához. Megemeltem a fejem, és nemes egyszerűséggel a kajára tettem vissza, amin ő is feküdt.

- Szeretlek – suttogtam.

- Én is szeretlek Thea.

Átöleltük egymást és úgy aludtunk el.

Délig fel sem keltünk. Akkor is csak Charlotte próbálkozására, mert magamtól még biztosan aludtam volna egy bő két-három órát. Álmosan néztem az ágy végében megjelenő női alakra, aki próbált valahogy az illem szerint eljárni, de nem igazán tudott mit kezdeni két, az ágyban alvó királyi fenséggel.