Egy éven belül harmadjára álltam hófehér ruhában, hogy Mr. Taylor kedvére szabhassa rajtam azt. Hosszú, fodros és uszályos volt, aranyszínű hímzéssel, ami a hivatalos koronázási színkompozíciónak számít. Anya a hátam mögött elégedetten bólogatott, amikor szemrevételezett a ruhában. Összességében én is meg voltam elégedve az összhatással, egyetlen egy dolgot kivéve.
- Ne haragudjon fenséged, de ezt, itt kissé ki kell engedni. – A szabó gondterhelten nézett, és hogy megmutassa, pontosan mire is gondol, a derekamnál hadonászott egy keveset a levegőben.
- Ha nem roncsolja a ruha esését, akkor csak nyugodtan - mosolyogtam monsieur Taylorra. Mindkettőnkön kívül esett az ok, amiért még az utolsó pillanatban is módosítani kell, ezért nem haragudtam a férfira.
- Ezért választottuk ezt a fazont, bármennyit lehet rajta alakítani. És az anyag is rugalmas.
- Levegyem, vagy megcsinálja így?
- Levenné kérem? - Kibújtam a ruha ujjából, aztán kis segítséggel az egészet levettem. Charlotte egy bársony köntöst adott rám.
- Reméljük holnapig már nem fogok nőni - mosolyogtam.
- Azt is megoldjuk, de ne aggódjon, már nem fog, csak egy minimálisan, azt pedig a ruha tudja kompenzálni.
- Remek hír. Akkor végeztünk?
- Igen, köszönöm szépen. Holnap találkozunk a koronázás előtt.
- Pontosan - mosolyogtam a szabóra, aki kézen csókolt engem és anyát is. Ketten hagytuk el a próbatermet.
- Hogy érzed magad? - kérdezte anyu.
- Izgulok.
- Egy tízes skálán mennyire?
- Tizenkettő. Nem jó ez így, miért holnaputánra vagyok kiírva? - kérdeztem elégedetlenkedve, mintha anya tehetne róla.
- Mert így sikerült.
Bólintottam, bár kellemetlenséget okozott, azért örültem, hogy már a finishben vagyunk. Az állapotom már jócskán nehéz volt viselnem, és csak percek kérdése volt minden.
Benyitottam a szobám ajtaján, és levágtam magam a hintaszékbe, az új szerzeményem volt, miután a babzsákot már nem tudtam használni, ugyanis nem tudtam belőle felkelni, és különben is úgy tűnt, az Daniel területévé avanzsálódott át. Az íróasztalomra néztem, és elmosolyodtam a kollázs láttán, amin a dubai nászutunk lett megörökítve. Daniel és én vidáman vigyorogtunk a tengerparton, a reptéren, és körülbelül mindenhol, hiszen mérhetetlen boldogok voltunk mindketten, hogy kiszabadulhattunk a hétköznapokból, és hogy úgy igazán kettesben vagyunk, anélkül, hogy felismernének.
Azóta sem láttam annyi szívecskét Instagram poszton, mint a képünkön. Illetve talán Daniel oldalán, mert a "majdnem király" szelfik kivágják a biztosítékot. Mindenki, de tényleg mindenki minket figyelt az utóbbi időben, és teljesen jogosan. Az egy év nem telt el úgy, hogy ne lett volna valami nagy esemény a családban.
Sierra szeptemberben betöltötte a tizenötöt, emiatt elég nagy partit csaptunk neki. Októberben a szokásos Veterán-nap alkalmával az volt az attrakció, hogy Daniel megtanult vadászgépet vezetni, méghozzá azt a tizenöt darabot, amivel a hadsereg bővült a jeles nap alkalmával. Novemberben Hayle és Chris hivatalosan eljegyezték egymást. December közepén robbantottuk a bombát, hogy úton a következő trónörökös, amikor már elkerülhetetlen volt a tovább titkolózás. Januárban fokoztuk azzal, hogy nem csak egy baba érkezik. Februárban, Valentin-napon készítettek Daniellel és velem egy egész órás interjút, amiben körülbelül mindent elmondtunk a kapcsolatunkról, persze csak azt, ami publikus volt. Hayle és Chris márciusban összeházasodtak, kisebb volt az ő esküvőjük, mint a miénk, de ugyanolyan szép. Áprilisban, a nászút után Hayle elhagyott minket, és letelepedett Chrisszel egy vidéki birtokon. És még valami, ami sokkal meghatározóbb történt májusban. Anya és apa bejelentették, hogy lemondanak a trónról a javamra. Így most, júniusban itt volt az ideje a koronázásnak.

VOUS LISEZ
Love in the Palace
Roman d'amourDorothea Celest Agrethe hercegnő egész életében uralkodásra készült. Tizennyolc éves korára sorsa el van döntve, hozzá kell mennie Daniel Abraham van Handerson herceghez. Viszont úgy tűnik, a két fiatal egyáltalán nem táplál egymás iránt gyengéd érz...