Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~3.~~

- Hogy mi bajod van?- néztem rá összeráncolt szemöldökkel. Mina csak hangosan felnevetett.

- A buli!- nevetett. Kérdőn Sho-chanre néztem.

- Kitalálták, hogy az érkezésedre, iderángatnak mindenkit "és csapnak egy bulit".- mondta nyugodtan, lehunyt szemmel. Mellette Kaminari ült, hogy bármikor visszarántsa.

- Milyen hülyeség ez?- álltam fel, de Mina visszarántott.

- Itt maradsz. -karolt át. Kirishima jött ki a konyhából, Bakugou után.

- Bakubro! Ne már, maradj!- mondta mosolyogva neki, kicsit könyörögve szinte.

- Nem maradok ilyen hülyeségekre. -jött a válasz.

- Nicsak a TNT ismeri a normális hangne...- mondtam, de közbe vágtak.

- MI BAJOD VAN SZUKA?!?- kiabált rám.

- Visszaszívom.- tettem fel a kezem védekezőn.- Tehát. -néztem vörös íriszeibe. Elvigyorodtam. -A Creeper fél itt maradni ilyen "bulikra"?- rajzoltam idéző jeleket a levegőbe. Mina megértette mire megy ki a játék.

- Igen, Bakugou, ne legyél már gyáva!- kiáltott.

- Srácok... ezt nem kéne... Kacchan ki fog nyírni titeket...- hebegte félve Midoriya. Leintettem, jelezve, hogy várja ki a végét.

- NEM VAGYOK GYÁVA SELEJTEK!!!- üvöltött, majd levágta magát egy kanapéra. Kirishima küldött felém egy hálás mosolyt, majd leült mellé. Lassan szinte az egész osztály beszállingózott. 

- És most?- sóhajtottam, mert Mina még mindig lefogott. Momo felvetette, hogy nézzünk filmet, de Denki azt mondta, az legyen a végén, mire a két lábon járó robbanóanyag hozzátette, hogy akkor lehetőleg horrort. Ezután jött a probléma, hogy addig mi legyen?

- Hmmm... Mi lenne ha, bújócskáznánk?- kérdezte Ochako, mire mindenki kérdőn, és amolyan 'Ezt te sem gondolhatod komolyan' nézéssel nézett rá.- Persze az erőnket használva. Emiatt érdekesebb lenne. És mondjuk az egész kollégium területén.- mondta félve. Végül mindenki megvonva a vállát belement.

- Én nem leszek hunyó.- mondtam egyetlen kikötésemként. Ez újabb tanácskozást kezdett, mire Bakugou lecsapta a kezét az asztalra.

- LESZEK ÉN, CSAK LEGYEN MINÉL HAMARABB VÉGE!!!- üvöltött. Ezután behunyta a szemét és számolni kezdett. Természetesen mindenki kirohant az udvarra. Láttam, hogy Tsuyu-chan felugrik egy fára, vagy hogy Uraraka elveszi a saját gravitációját, majd "felrepül" a kollégium tetejére. Sho-chan egyszerűen leült egy könyvvel a kanapé és a fal közé. Én felmentem a lépcsőkön, majd bementem a szobámba, amit kulcsra zártam. Rádőltem a párnámra és magamra húztam a takaróm. Ekkora hülyeséget. 15 éves vagyok, sőt 15 évesek vagyunk. Miért bújócskáznánk?

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de berobbantották az ajtóm. Szemem se rebbent, csak jobban magamra húztam a takaróm.

- OI LIBA!!!- indult meg felém Bakugou Csaküvöltvetudokbeszélni Katsuki.- MINDENKI MÁR CSAK TÉGED KERES! TE MEG ITT ALSZOL!!??- üvöltött.

- Fogd be. -motyogtam. Hallottam, hogy nekem jönne. Ha jól hallottam drága Kiri lefogta, majd valaki lerántotta rólam a takaróm.

- Oi, Saku-chan... gyere le, megnézzünk egy filmet, utána visszajöhetsz aludni. Rendben?- kérdezte barátságosan a vörös. Felültem, és nyújtóztam egyet.

- Legyen. -indultam el, vele az oldalamon. Az egész osztály lesereglett, valamiről sutyorogva. Elindítottak egy "baromi ijesztő" horrort. Csak három ember bírta nyugodtan végig nézni. Katsuki, Sho-chan, és én. Szerintem nem volt ijesztő. Utána mindenki remegve felment a szobájukba, én már félálomban voltam, sőt majdnem elaludtam, amikor valaki felkapott, és felvitt. Felnéztem rá.- Sho-chan?

- Nem hiszem el, hogy nem vagy képes felmenni a szobádba.- nézett rám, mikor lerakott és betakart a szobámban. -Jó éjt, Sakuko.- mosolyodott el halványan, ami egy pillanat alatt eltűnt az arcáról, és újra a nyugodt, érzelemmentes arcát vette fel.

 - Jó éjt Sho-chan!- mosolyogtam rá, majd elnyomott az álom.

--Álom--

Négy kéz-láb álltam a földön. Lihegtem. Izzadság folyt le az arcomról. A fogaimat összeszorítottam, a szemeimmel együtt. Próbáltam mély levegőket venni a dohos szobából, de végül összeestem a hirtelen jövő ostor csapástól a hátamon. Próbáltam felállni, de nem volt erőm. Éreztem, ahogy kis patakokban kezdett el a forró nedű a folyni a hátamon. Szemeimbe könnyek szöktek, de kipislogtam őket.

- Sakuko! Nehogy, csak ennyit bírj!- kiáltott rám egy felnőtt férfi. Nehezen felpillantottam rá. Haja mogyoróbarna, szemei kéreg-barnák, teste hatalmas, izmos volt. Hozzám képest sokkal nagyobb ember volt. Szinte titán méretű. Bal kezében egy nadrágszíjat tartott, amiről vér cseppent le. Az én vérem. Egy néhány helyen meggyűrt, fehér ujjatlan volt rajta, hosszú farmerrel.- Állj fel! Támadj meg! Gyerünk!- csapott egy újat a hátamra, mire fájdalmasan felnyögtem. Nehezen, remegő kezekkel és lábakkal álltam fel. Kihúztam magam, akkor is, ha mindenem fájt. Könnyekkel a szememben néztem fel. Arcom felhorzsolódott, és koszos lett. -Mit tanultál itt?- nézett rám szigorúan. Érzeztem a gyomorgörcsöt a hasamban. Ha rossz választ adok megüt.- Mit tanultál itt? Mond hangosan, határozottan!- kisebb terpeszbe álltam, és kitámasztottam magam. Kezeimet ökölbe szorítottam, majd kiáltottam.

- A gyengék pihennek! Ájulásig edzünk! Halálig harcolunk! A fájdalom a puhányok kibúvója! A halálfélelem a gyávák kifogása!- kiáltottam. Elvigyorodott.

- Helyes válasz. Menj öltözni. Holnap folytatjuk. -mondja, majd ott hagyott. Erőtlenül a földre rogytam, majd fáradtan felálltam, és falnak támaszkodva, meggyötörten kimentem a dohos edzőszobából.

--Álom vége--

Fejfájással ébredtem fel, majd egy pillanatra fájdalmat éreztem a hátamban. Odakaptam a kezem, mire elmúlt. Beletúrtam a hajamba, majd elővettem az álomnoteszem. Kinyitottam, majd végignéztem. Teljesen szabálytalanul álmodom meg az emlékeimet. Kikerestem az öt és fél éves kort és odaírtam be, hogy mikor és mit álmodtam. Utána bezártam, és kinyújtóztam. Ekkor tűnt fel, hogy a földön aludtam. A szokás hatalma. Bepakoltam pár füzetet, meg a kellő tankönyveket, majd lerobogtam a konyhába. Csináltam egy teát, és kivettem a szekrényből egy doboz müzlit. Szerencse, hogy van itt ilyen. Felmentem, majd telefonozva megreggeliztem. Még volt egy órám addig, amíg a többi felkel. Átöltöztem edzőcuccba, majd elmentem futni.  Egy és negyed óra futás után nyitottam be a kollégiumba. A többiek kikerekedett szemekkel néztek, én csak intettem, és bementem a fürdőbe. Lefürödtem, majd kivettem az itt hagyott táskából az egyenruhám. Felvettem, majd a táskát a vállamra kaptam, és kimentem. 

A többiek kérdő tekintetével nem törődve kimentem a kollégiumból, és elindultam a tanterem felé.

****************************************************************

Tudom, tudom. Unalmas. De lassan fog beindulni. De be fog. Higgy nekem!

W23.