Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~2.~~

Mind beszéltek, mire nyugodtan kivettem a fülhallgatóm, amire lefagytak. Nyugodtan pislogtam rájuk, majd a táskámba dobtam a kis fehér áldást, aminek hála zenét tudok hallgatni órán. Egy rózsaszín bőrű csaj oldódott fel elsőnek.

- Szia! Ashido Mina vagyok. Hogyhogy csak most kerültél be az osztályba? Izgulsz? Mi a teljes neved? Mi a képességed?- zsongott be. Megpöcköltem óvatosan a padot, mire csendbe maradt.

- Kikerült rólam egy videót, mire az igazgató miatt bekerültem. Miért kéne izgulnom?- dőltem hátra.

- Talán, mert a következő órán csak külön neked lesz képesség felmérésed?- nézett rám egy szőke gyerek.

- Sakuko-san, csak nem egész órán zenét hallgattál?- nézett rám, egy két lábon járó brokkoli.

- Sakuko-kun, itt a UA-ben, ilyet nem lehet. Meg kell tisztelnünk tanárainkat, azzal, hogy figyelünk és a legjobbat nyújtjuk. -hasította át a levegőt, és lehet a tér-idő kontinuumot egy szemüveges srác keze. Ránéztem felhúzott szemöldökkel. Mintha valami eszébe jutott volna úgy meghajolt, hogy lefejelte a padomat. -Elfelejtettem bemutatkozni, őszintén nagyon sajnálom!- azt látom.- A nevem Iida Tenya. Képességem: motor.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy nem tudom a nevét, meg a képességét?- néztem rájuk, mire lefagytak. -Sportfesztivál?- utaltam. Mint a fogyatékosok.

- Akkor én ki vagyok?- kérdezte egy vörös gyerek. Belenéztem vörös íriszeibe, majd nyugodtan válaszoltam.

- Kirishima Eijiro. Képesség: Keményedés.- mondtam unottan. 

- És az enyém?- ugrott előre a rózsaszín lány.

- Képesség: sav. A neved, mi is? Ja, Ashido Mina. Előbb. Mondtad.- válaszoltam. Ezután szépen lassan fel kellett sorolnom mindenkit. Aztán Kaminari arrébb lépett. 

- És ő?- mutatott a mellettem lévő padban lévő gyerekre. Elvigyorodtam. Fel se nézett, mikor bemutatkoztam, vagy mikor bejöttem. Felálltam, mire mindenki érdeklődve figyelt. Ráugrottam, mire eldőltünk a székkel.

- Sho-chan!- vigyorogtam, mire halványan elmosolyodott, és megsimogatta a hátam.

- Oi, Saku-chan.- állt fel, miközben én a nyakán lógtam, mire leszálltam.

- Todoroki-kun- szólalt meg, az idegesítő, lila szőlő... akarom mondani Mineta. -Neked van barátnőd?

- Nincs. -válaszolta nyugodtan.

- A húga vagyok. -válaszoltam nyugodtan.

- De nem is hasonlítotok. Kero.- mondta Tsuyu-chan.

- Na, igen. Adoptáltak. -mondtam kínosan. És nem, nem az volt kínos, hogy adoptáltak. Csak ennyit sose beszélek. A többiek feszengeni kezdtek, mikor Kirike megszólalt.

- És ő ki?- kérdezte, a terem másik végében lévő szőke srácra mutatva. Elvigyorodtam.

- Ő csak Mr. Dinamit.- vigyorogtam, mire felkapta a fejét.

- HEE!!? BAJOD VAN LIBA??!- kiabálta, mire egy jól irányzott mozdulattal, hozzávágtam egy radírt. Egy robbantással elküldte, egy másik irányba.- KINYÍRLAK SELEJT!- kiabált, miközben felállt. 'Akihe szőke kiadásban'- gondoltam. Közben feltűnt, hogy kezében szikrák pattognak, miközben felém közeleg. Egy egyszerű mozdulattal... Sho-chan mögé léptem.- ELBÚJSZ GYÁVA GYÖKÉR?!- kiáltotta, amikor belépett Midnight-sensei.

- Sakuko-san, itt a tesicuccod, öltözz át. Aizawa-sensei üzeni, hogy mindjárt kezdődik a felmérésed.

- Rendben. -sóhajtottam, és felkapva a táskám elvettem tőle a cuccom. Szépen átöltöztem az öltözőben. (Lecseréltem az egész kezemet borító kötést.) Majd kimentem. Ott állt az egész csapat idi... akarom mondani, ott állt az egész osztály.