~~8.~~

1.5K 151 15
                                    

- Gyerekek, nyugalom!- hallottam meg Aizawa hangját. Épp egy "tanulmányi kirándulásra" megyünk. A város egy erdő közepén van, és az egész egy hatalmas nyomornegyed kb. Kyouta mellett foglaltam helyet a buszon. Odafele zenét hallgattunk, ő pedig sikeresen bealudt. 

- Oi, Saku-chan! Nem akarsz beszállni? Kero.- kérdezte Tsuyu-chan, aki egy négyesben ült Ochacoval, Kirishimával, és az alvó Denkivel.

- Nem megy- mutattam Kyoukára, aki a vállamnak dőlve aludt. Ochako gondolt egyet, majd hozzáért Kaminarihoz és elvette a gravitációját.

- Ő nem játszik! Cseréljetek helyet!- azzal lökte. 

- Uraraka-san-kun ez nem méltó a UA-hez!- mondta Iida. Midoriya segített nekem kicserélni a helyemet Denkiével. Így Kaminari és Jirou egymásnak dőlve aludt. Beültem Kiri mellé, aki a második legfontosabb tag a Bakusquadben. Az első Bakugou, aki mögöttem ült, mellette pedig senki. Körbenéztem a négyesben. Hogy jött össze ez az összepárosítás? Na mindegy.

- UNO?- kérdeztem elvéve lapjaimat.

- Yep.- bólintott Ochako. Egy ideig rakosgattuk a kártyákat, egyszer laktam egy barátságokat romboló +4 kártyát. Természetesen megnyertem két meccset, mert hát ki más? Furcsa mód jól szórakoztam. Még mindig nem szoktam meg. 

Leszálltunk egy poros téren. Nagy, ormótlan betonházak tömkelege és utcaemberek. Dohos szagba nagyot szippantottam. Egy piactér volt előttünk, ahol az emberek cserélgettek, vásároltak. Tele volt sikátorokkal. Az emberek védtelen is voltak, mert egy-két házon még üveg se volt, így lepedővel próbálták takarni a helyet. Pár beteg, fáradt ember ült, egy üres konzervet maga elé tartva, egy-két yenben reménykedve. Belerúgtam a vastag porrétegbe. A sarkon egy iskolát láttam, asszem. Nem úgy tűnt, mintha üzemelne. 

- Legyetek óvatosak. Erre fele sok a bűnöző.- mondta Aizawa, majd elindult. -Megnézzük az iskolát, a piac után, a kórházba is benézünk, majd végül-

- LÁNYOK!- rántottam Momot és Minát oldalra, majd arrébb rúgtam az odadobott apró bombát. Lépésre aktiválódott, ám mikor belecsapódott lefele a földbe felrobbant. Egy újabb kátyú keletkezett. Egy fekete maszkos, zöld gránát mintás kesztyűt viselő alak vicsorgott ránk, egy táskával a kezében, majd eltűnt onnan. A lányok megöleltek (-_-) és agyon köszönték. Aizawa egy pillanatnyi döbbenet után megdicsért, majd folytattuk az utunkat.

A piacon folyamatosan üvöltötték a portékájukat.

- Miért venne bárki is kovásztalan kenyeret?- nézett körbe Denki. Oh, azt nem említettem, hogy Kyouka vörös fejjel viharzott le a buszról miután felébredt.

- Itt nem telik jobbra, Kaminari. Az ember itt örülhet, ha kenyérhez kerülhet.- válaszolta Aizawa ember. Közben, aki a bódékon túlra nézett láthatta, ahogy két ember egy kenyérszeletért verekedett, majd egy kisgyerek ellopta onnan a kenyeret, és egy idős hölgyhöz rohant be az egyik házba.

- Mi-minek vagyunk itt?- kérdezte Momo, kicsit remegő hangon, a még mindig verekedő férfiakat figyelve.

- Mostanság túl sokat panaszkodtatok a kollégiumra, és annak ellátására. Nezu úgy gondolta, hogy jót tenne nektek látni, hogy mások milyen világban élnek.- mondta Aizawa érzelemmentesen, de szerintem jól szórakozott. Nos, igen rajtam kívül mindenki panaszkodott valamire. Én miért nem? Mert PONT leszartam.

A piacon Momot majdnem kirabolták, Sero és Kaminari majdnem vett egy-egy teljesen felesleg csecse-becsét három yenért, de sensei megakadályozta. Ha úgy nézzük mindenkivel volt valami. Bakugou majdnem verekedett, Kirishima ebbe majdnem belekeveredett. Momon kívül még pár embert megpróbáltak kirabolni az osztályból, de Momonál kerültek ehhez a legközelebb. Tsuyu-chant és Urarakát, majdnem berántották egy sikátorba, a fantáziátokra bízom mit csinálni. Stb.

Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//Donde viven las historias. Descúbrelo ahora