Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~25.~~

Egy újabb jelenet villan fel előttem. Az erdőben vagyok, ami a nyomornegyedet körbe veszi, alig lehetek 1 és fél éves. Az erdő egész világos, mégis árnyékos. A zöld ezernyi pompája vesz körbe, a szürke kövek és sziklák, szinte késztetnek, hogy rájuk másszak, a barna árnyalataiban pompázó fatörzsekkel és ágakkal együtt. Vigyorogva nézek körbe, hosszú, sötétbarna hajam a szemembe lóg, alig látok tőle. 

- Biztos, hogy jó ötlet ez?- hallom meg az aggódó, ismerős, számomra kedves női hangot. Várjunk, hallom a képet? 

- Sakusa, nyugodj meg. Nekünk is jár a pihenés! Ráadásul nézd, hogy Sakuko mennyire élvezi!- mosolyog apa. Egy kék inget és fehér farmert visel, fekete bakanccsal. A anyán egy fekete, bokáig érő szoknya van, s egy bordó blúz.

- Lehet igazad van. -sóhajt a anya. Fáradtan rám mosolyog.- Milyen nosztalgikus!- nevet fel.- Utoljára akkor sétálgattam ilyen nyugodtan egy erdőben, mikor gimisek voltunk. Mikor még anyámékkal éltem.

- Belegondolni, hogy csak pár év telt el. Elég durva, nem igaz? Sa.- mosolyodik el apa. 

- De, Chi. -karol apába. Egy ideig még sétálgatunk, mikor egy apró fakunyhóba botlunk.- Chi, menjünk másfele, itt lakik egy ember.- torpan meg anya, mire apa felnevet harsányan.

- Ssh, semmi gond, királynőm.- mondja apa, a zsebében kotorászva. A kis ház ajtajához lép, beleteszi a zsebéből kivett kulcsot, elfordítja, s kinyitja az ajtót. Belöki, majd hátrafordulva fel vesz a kezébe, és bemegy. Anya utánunk jön be. Lassan lépked, szemeiben könnyek gyűlnek. Apa felé fordul.- Nem vagyok ebben a legjobb, de tudom, hogy szeretnék még egyet ebből- mutat rám, mire felkuncogok.- és nem csak a testvéremre bízni, amíg a saját és, ami fontosabb, a te életedet kockáztatva megpróbáljuk jobbá tenni ezt a várost. Ezért, kérlek, ha születik még egy gyermekünk, akkor- fél térdre ereszkedik, és szabad kezét kitárja, miközben kínosan mosolyog.- kérlek költözz ide velem és velük, és rejtőzzünk el a gonosztevők, a hősök, és a világ elől, legalábbis addig, amíg fel nem nőnek ők ketten, ha nem többen.- anya könnyekben tör ki, és - öleli meg apát.

- Idióta!- nevet fel. Apa letesz és átöleli anyát. Én körbenézek. Három hálót találok, ebből kettő gyerekszoba, egy pedig anyáéké. Van benne egy kis konyha, kis nappali, a falon pedig képek rólunk. Egy aranyos kis ház.

Miután apa körbevezetett minket, kimegyünk. Sétálni kezdünk. Egy nyüszítést hallunk a bokorból, mire anya odasiet. Egy kb egy éves farkas van egy csapdában. Anya megsimítja az állat bundáját. Az állat valamiért nem fél tőle. Kiszabadítja, mire a farkas óvatosan odasétál hozzá, anya pedig simogatni kezdi.

- Sakuko!- int oda magához, mire lassan odatotyogok. Lassan a nálam sokkal nagyobb állat szőrébe vezetem ujjaim. Egy kis idő után, már olyan mintha a kiskutyámmal játszanék. Apa és anya gyorsasági versenyt csinál kettejük között. Én is beszállok, a farkas hátán. Hagynak engem nyerni, a célban anya lekap a farkas hátáról, és felrepülünk magasra. Feldob, míg ő zuhanni kezd, majd a levegőben megfordulunk, miközben elkap. Lejjebb ereszkedik, nem messze vagyunk a fák tetejétől, mikor ledob. Apa felugrik és elkap, majd átugrik két ág között, és egy folyóhoz rohan. Vigyorogva élvezem, ahogy a szél arcomból kifújja a hajamat, és hunyorgásra késztet. Apa leugrik a hegyoldalról. A vízesés vonalában zuhanunk, miközben apa a hátára fordul. Figyelem a távolodó hegytetőt, majd érzem, ahogy körbe ölel a hideg víz. Apa felúszik, majd berántja a víztükréhez közel repülő, nevető anyát. Nevetünk. Boldogok vagyunk. Pontosan azelőtt, hogy visszamegyünk a nyomornegyedbe.

Szertefoszlik a kép, engem pedig körbe ölel a fájdalom, és hiányérzet, amit annyi éve nyomok el. Egy újabb kép ugrik fel.

A hajam fiúsan rövid, már új ruhákban vagyok. 8-9 éves lehetek. Mellettem Enji ül a széken, előttünk pedig egy fehér köpenyes alak. Két könnyű lépésből hatástalanítani lehetne a férfit, annyira gyenge, és védtelen. Hosszú nyaka könnyű célpont. De nem teszek semmit, csak egyenes háttal ülök. A férfi valamiről hadovál, ami összefolyik a fülemben, de nem értem, és nem is akarom. A mellettem ülő hős feszült, én pedig csendben figyelem az előttünk lévő okiratot, melyben a vizsgálatok eredményét mutatja ki. El tudom olvasni, de nem érdekel, csak a nagy nyomtatott betűket figyelem. Az apróbb betűs részletekkel nem foglalkozom. A papíron nagy fekete betűkkel ez áll: 

Magas intelligencia

Az egyik pillanatban átfutom az egyik sort, melyben leírja mennyivel magasabb az IQ-m. Az eredmény 250+.

A kép szertefoszlik, mikor a melegség egy pillanatra szertefoszlik, miközben a mellkasomba egy vonalon éles fájdalom hasít. Több kép nem jelenik meg. Furcsa érzésem van, mintha az előbb lepergett volna az életem. Lepereg az életem? Az nem akkor van, ha az ember meghal?

De.

Haldoklom.

***********************************************************************************

Na milyen?

Írd meg a véleményedet kommentbe!

Ha tetszik, akkor a csillagra is rányomhatsz, akár.

W23.