Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~4.~~

Hőstörténelmen az első hősökről tanultunk. Unottan firkálgattam a füzetembe. Éppen egy géppuska kezű T-rexet rajzoltam, mikor Yaoyorozou hátra fordult.

- Sakuko-san, kérhetnék egy tollat? Az enyém kifogyott.

- Persze. -nyújtottam át egy tollat.- Majd lemásolhatom a jegyzeteidet?

- Nyugodtan, és köszönöm.- mosolygott rám hálásan, majd előre fordulva folytatta a körmölést. Az órák csigalassúsággal teltek. Egy teljes füzetet szinte tele rajzoltam. Órák után Momo odaadta a jegyzeteit, amit én pár óra alatt lemásoltam. Mikor visszaadtam megkértem, hogy lehetőleg minden nap had másoljam le. Nehezen, de igent mondott. Elmentem futni, majd a kollégiumban hallgattam a többiek üres fecsegését. 

--Egy hét múlva--

- Itt maradtok takarítani iskola után!- mondta Aizawa-sensei, majd kiment. Remek. Bakugou beszólt Midoriyának, én megvédtem, mire nekem akart jönni, de Deku kettőnk közé állt, és próbálta Katsukit lenyugtatni, de nem sikerült neki, és én is ideges lettem. És így talált meg minket Aizawa-sensei. Csodás, igaz? Az órák, mint mindig csiga lassúsággal teltek el. Deku közben persze megköszönte a segítségem. A kis brokkoli.

Az órák után Bakuhoe felrakta a mocskos lábát az amúgy is retkes padra, és hátra dőlve hintázni küldött.

- Nem mondod komolyan, hogy nem vagy hajlandó takarítani!- néztem rá idegesen.

- És ha igen?- mondta felhúzott szemöldökkel. Majdnem neki mentem.

- Semmi gond, Sakuko-san, majd mi kitakarítunk becsületesen, Kacchan pedig végig várja.- mosolygott Deku. Bakugyökér lehunyta a szemét és relaxálni kezdett.

- Bocs, Deku én nem vagyok olyan nemes lelkű, mint ti.- mondtam, majd odaléptem Bakugouhoz, kirúgtam alóla a széket, majd rádobtam egy seprűt.

- OI, MEGŐRÜLTÉL LIBA!?- üvöltött.

- Oh, ugyan. Dolgozz!

- NEM!- üvöltette el magát, majd szikrák pattogva kezében felállt. Mély levegőt vettem, majd hátat fordítottam neki.

- AIZA- ekkor befogták a szám. Hátrapillantottam.

- Tch, árulkodós.- fogta meg a seprűt és dolgozni kezdett. Vigyorogva elkezdtem letörölni a padokat, Midoriya pedig ledöbbenve ment táblát törölni. 

Pár óra alatt végeztünk, összepakoltunk és elindultunk a koliba. Én  még elvittem az eszközöket a szertárba. Mikor visszajöttem felkaptam a táskámat, majd elindultam kifele, mikor ráléptem valamire. Lepillantottam és egy füzet volt a lábam alatt.

- Mi a?- emeltem fel, és lapozgatni kezdtem. Szinte az összes hős, gonosztevő képessége, technikái, és jó pár diáké a UA-ből. Konkrétan mindenki ki volt elemezve.- Tehát a brokkoli elhagyta a kis elemző füzetét.- fordultam meg, és leültem a teremben. Elővettem egy üres, rajzolásra szánt füzetet, majd elkezdtem körmölni a füzetet át. Egy két óra múlva elraktam a saját, átmásolt füzetem, majd kezemben Dekuéval, elindultam a kollégiumba. Bent Uraraka nyugtatta a brokkolit, aki kicsit ki volt akadva.- Mi a baj?- pillantottam rájuk.

- Deku-kun elhagyta az egyik füzetét, számára fontos füzetét.- simogatta a zöld fiú hátát.

- Ez az?- emeltem fel a kezemben lévő füzetet. Deku ide pillantott, majd felugrott a kanapéról, és elvette tőlem a füzetet.

- Köszönöm, Sakuko-san! Hol találtad?- kérdezte a füzetet átlapozva.

- A terem ajtajában ejtetted el.- rántottam meg a táskámat a vállamon.