Az élet ment tovább. Kirishima kibékült a barátnőjével... élvezhetem a társaságát Mori Kisának... hurrá... Kaminari és Jirou hivatalosan is egy pár lett. Mi pedig, az osztály, elmentünk "kempingezni", voltaképp egy kis házban megszálltunk technológia nélkül. Egy éjszaka, micsoda kaland!
A hely egy kisebb házikó volt, egy fürdővel hátul, magas fallal. Külön szobában voltunk mi lányok és a fiúk. A nap nagy része nyugis volt, sétáltunk az erdőben, szám háborúztunk, sütöttünk, majd este jött a bátorságpróba. A vendéglátók megcsinálták nekünk a kis ösvényt és hasonlók, majd húzással döntöttünk, hogy leszünk párban. Bakugou nem vett rész benne, így párosan voltunk. Én Seroval kerültem össze.
- Hál Isten, nem Minetával kerültem össze.- sóhajtottam, mire Sero felnevetett. Mina szökdécselt oda.
- Saku-chan, cserélünk? Szeretnék a barátommal lenni!- nézett rám mosómaci szemekkel, mire sóhajtva belementem. 10 percenként indultunk. Már csak én és a Deku-Ochako páros volt, a páromat pedig nem láttam. Sóhajtottam, mikor valaki megjelent mellettem.
- Oi, Saku-chan.- szólalt meg Kiri, mire felugrottam.
- Kiri, megijesztettél.- sóhajtottam, mire elnevette magát.- Te vagy a partnerem?- kérdeztem, mire biccentett.- Asszem mi jövünk.- indultam el, oldalamon a festettel. Eredetileg csendben mentünk, mikor Kiri hirtelen megszólalt.
- Sakuko, te- ránéztem.- szerelmes vagy Bakubroba, igaz?- kérdezte érzelemmentesen.
- He..?- álltam meg.-HEEE!? MIRŐL BESZÉLSZ?!- akadtam ki, mire elkacagta magát.
- Ugyan már Sakuko, elvörösödtél. Ezt kellett volna bevetnem a játékban!- nevetett.
- Ez nem vicces.- motyogtam, míg tovább sétáltunk. Az ijesztések egész jók lettek volna, ha nem estünk volna már át annyi... kalandon. Pár perc után ismét megszólalt.
- Mármint Bakubro egy igazán férfias srác, és ti kifejezetten jóban vagytok egymással.
- Inkább vagyunk legjobb barátok. -morogtam elpirulva.
- Ugyan már, Sakuko. Bakubroval sokkal gyorsabban jóba lettél, mint bárki más. Mintha csak összekötne titeket valami. -durcásan ránéztem. -Ne nézz így rám, te is tudod, hogy sokkal jobb vele a viszonyod, mint bármelyikünkkel, pedig valaki innen az ex osztálytársad!
- Kyoukával is jobb a viszonyom, mint a többiekkel, és Sho-chan pedig a testvérem.
- Pontosan. Jirou-san a legjobb barátnőd, Todorok pedig a tesód. Sakuko.- nézett rám, mire a hatalmas, vörös íriszekbe néztem.- Te szereted Bakubrot.- mondta ellentmondást nem tűrően, mire elfordítottam a fejem.- Segíteni fogok neked összejönni vele, ha úgy szeretnéd. Csak szólj.
Ezután csendben sétáltunk, néztük a rémisztéseket, mikor én az egyik pillanatban lefagytam. Az egyik fán egy kifeszített bábu volt. A valóság és az emlék folyamatosan, mintha egy kamera kattogna, folyamatosan képeket lőve cserélték egymást. Hol a bábut láttam a sötét ösvény mentén, hol anyát kifeszítve. Hátráltam egy lépést, szemeimben könnyek gyűltek.
- Sakuko?- hallottam Kirishima hangját, de ezzel egy időben a bábu rám nézett, majd hirtelen csak anyát láttam magam előtt, ahogy Kirivel egyszerre hív engem a nevemen.
- Se..gí..tség...- motyogtam.
- Tessék?- Kirishima hangja távoli volt.
- Segítség!- sikkantottam halkan, leguggolva, a földet nézve. Egy hatalmas kezet éreztem a hátamon.
- Sakuko, nyugalom. Minden rendben. Itt vagyok.- hallottam Kirishima hangját.- Semmi baj nincs. Néz rám.- fordította a fejem az arca irányába, az állam alá nyúlva.- Semmi baj nincs.
- D-d-de anya....- motyogtam kezemmel a bábu felé mutattam. Odanézett, mire megértette, miről beszélek. Megfogta a kezemet.
- Ne félj, segítek. Megvédelek. Ígérem.- mosolygott, míg felállított, majd az úti irányunkba fordított. A szemem magasságában az arcom mindkét oldalára tette a kezét, ezzel leszűkítve a látókörömet az arcomat.- Erre.- mosolygott. Nem tudom mennyit mentünk így, de egyszer csak elvette a kezét.- Végleg elhagytuk.
- Köszönöm, Kiri.- sóhajtottam lefele nézve, mikor átkarolta a nyakam.
- Most mond, hogy nincs egy férfias haverod?- fényezte magát, mire elnevette magát.- Siessünk vissza, mielőtt kizárnak minket!- szinte visszarohantunk a szállásra.
Aztán, mikor a következő "öröm" történt az akkor volt, mikor a lányokkal mentünk fürödni. Na most... mi nem tudtuk, hogy csak egy fürdő van. Így törülközőbe csomagolva mentünk a fürdőbe, mikor a fiúk is. A fiúk vörös fejjel néztek minket pár bizonyos fiúnak eleredt az orra vére, a lányok pedig az ajtó mögé bújva kérdezgették mit csinálnak itt, konstatáltuk a helyzetet, én meg közöltem, hogy nem izgat. Súgtam valamit Sho-chan fülébe, mire jéggel elválasztotta a fürdőt.
- Az a tiétek. -mondtam ellentmondást nem tűrően, majd egy kisebb szikla mögött, törülközőbe csomagolva beültem a vízbe. Pár perc múlva a lányok is követtek, és így csendben telt a fürdés. Meg Minetát vagy hatszor eldobtuk a francba.
Majd lefekvéskor, és még elrohantam a mosdóba. Kulcsra zártam az ajtót. Előjöttek az emlékek a sötétben. Az ajtónak dőlve a földre csúsztam, majd a térdemet átkarolva pityeregtem.
Ezen kívül, jól telt a kirándulás.
***************************************************************************************
Na ja... éjjel 11-kor írom, na!
Ha tetszett fejeld szét a csillagot, és írj kommentet!
Sayonara!
W23.
STAI LEGGENDO
Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//
FanfictionSakukonak nincs ereje. Szerinte. Viszont nap, mint nap edz, hogy büszkévé tegye anyját, és kivívja apja elismerését. Bár szülei csak nevelőszülők, hiszen adoptálták. Bár kicsit szomorú a háttér története, rajta kívül senki sem tudja. Testvérei se, s...