Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~50.~~

E P I O L Ó G U S

Nyújtózkodtam egyet a gurulós székemben. Egy fejet éreztem a vállamon.

- Miért kell még most is dolgoznod? Mindjárt itt vannak a vendégek.- nyavalygott Ei. Elnevettem magam és adtam egy puszit az arcára.

- Holnap le kell adnom, és mindjárt végeztem!- ásítottam.

- Az remek, de a fiad még mindig nincs átöltözve, és Denki írt, hogy 5 perc és itt vannak. -mondta, mire szem forgatva felálltam.

- Egy, a te fiad is. Kettő, őket ismerve lesz az tíz.- mondtam, míg bementem a gyerek szobába.- Danno, hol vagy? néztem körbe, mikor valami kiugrott a játékos ládából.

- WHÁ!- nézett rám a kapucnis szörnyeteg.

- Jaj, de félek!

- Hehe, nyugi anyu, csak én vagyok!- húzta le a kapucnit. A haja fekete volt, mint az apjának, és göndör, mint a nagyapjának. A szemei kékek voltak, mint nekem. Elnevette magát, amikor felemeltem, és letettem az ágyára. 

- Na nagyfiú, öltözünk.- mondtam és elővettem a ruháit. Segítettem neki felöltözni.- A húgod hol van?- néztem körbe.

- Ott.- mutatott a lámpára, ami ott bújt Sakiko... Ei választotta a nevet. Valahogy leszedtem a kis akrobatát, majd felöltöztettem őket.

- Anyu megmutathatom majd nekik a képességem?- kérdezte vörös szemeit nagyra nyitva. Barna haja a két kis szarv szerű tincse között orrára lógott. A képessége nem rég derült ki. Képes árnyékokat irányítani és megkeményíteni azokat, ha megkóstolja a vérét. Ráadásul, bármit képes formázni belőlük. Danno képessége a véridomár. Mondjak erre bármit? Igen, képes irányítani a vért. 

- Mutasd nyugodtan.- adtam egy puszit a homlokára, majd elmentem én is öltözni. Mikor csöngettek siettem az ajtóhoz mire lelöktem egy pakkomat. Leguggoltam és összeszedtem a papírokat, mikor a kezembe akadt egy régi magazin.

A neked való pasi:

A neked való pasi egy főnyeremény. Mindig boldogságot sugároz, és bármit megtenne érted bármit. Nem erőszakos, és nagyon gyengéd, de emellett ha kell kemény, és képes a sarkára állni. Egy igazi férfi, nagyon szerencsés vagy!

Tudom.

Visszatettem mosolyogva a pakkot. Kimentem és kinyitottam az ajtót. 

- 10 perc volt.- mosolyogtam, majd megöleltem barátnőmet.- Szia Kyouka! Szia Denki!- öleltem meg őt is. Az ikrek berohantak a lábam mellett. Az ikrek hamarosan öt évesek lesznek, pontosan fél évvel fiatalabbak az én fiamnál, de fél évvel idősebbek a lányomnál. A képességük ugyanaz, Jackachunak(Denki választotta a nevet) a jobb, Mimichunak(Denki kikötötte a chu végződést) a bal fülén van egy Jack fülhallgató, amivel képesek áramot is vezetni. 

- Mimi-chan, megvan a képességem!- rohant oda egyből Sakiko, mire elnevettük magunkat.

Kyouka bement mielőtt Jack-kun zárlatot csinák a házban. Danno és Sakiko kinevették az apjára ütött fiút. Az ikrek sötétlila hajúak benne egy-egy szőke villám alakkal. Jack szeme sárga, Mimié fekete.

Mosolyogva néztem Dannoékat, mikor valaki átölelte a derekam.

- Olyan aranyosak.- simítottam meg Ei kezét.

- Igen... legyen harmadik?- vigyorodott el, mire játékosan megcsaptam.

- Anya, Danno irányítja Mimi-chant!- kiabált Sakiko.

- Megyek! Danno, fejezd be!- siettem oda.

Na ja.. csupa móka lett az élet... és csupa "pihenés".

T H E   E N D

***************************************************************************************

Na ennyi lenne ez a történet. Ha tetszett dobj egy csillagot és írj kommentet!

Emellett nem szeretném lezárni a könyvet még, úgyhogy! Ha van kérdésed bármelyik karakterhez a könyvből, akkor írd meg kommentben, és a következő Q&A részekben meg lesz válaszolva. Mind a karaktereknek, mind nekem lehet írni kérdéseket!

Szeretettel várjuk őket!

Sayonara!

W23.