Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~43.~~

- Sakuko, jössz velünk velünk edzeni? A tanárok megengedték, hogy használjuk az edzőtermet! Jön Sero, Kirishima, Bakugou, Kaminari, Jirou és én!- jött oda órák után mosolyogva Mina. Ránéztem, és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Most kihagyom.- álltam fel, és elindultam vissza a koliba, hátamon a táskával. A szobámba érve mély levegőt vettem, szaggatottan. Bőgőmasinának éreztem magam. A saját, személyes démonjaim kerengtek a levegőben. Leültem az asztalomhoz, majd ráfeküdtem. Megfogtam a képkeretet, amin én és Sho-chan voltunk. Még gyerekek voltunk, mikor a kép készült. Sőt a kép azon a napon készült, amikor az ígéretet tettük. A kép nézése közben elaludtam

--Álom-- (azoknak, akik hiányolták ezeket(ha van ilyen)szerk.)

A cseresznyefa tövében szipogtam. A szemem volt egy monokli. Piszkáltak, mert nem volt képességem. A három gyerek előttem nevetett. Kiröhögtek.

- Mit csináltok?- hallottam meg az ismerős hangot. Odanéztem. Shouto állt ott, még nem volt sebhelye.

- Semmit.- vigyorgott a legidősebb, aki már iskolás lehetne.- Csak beszélgetünk a selejttel.- lehajtottam a fejem.

- Ő nem selejt!- mondta ökölbe szorítva a kezét, mire eltűnt a gyerek mosolya.

- Mi bajod? Ki ez a selejt neked?- kérdezte vészjóslóan.

- Senki! -szóltam közbe, mire rám néztek.- Nem is ismerjük egymást!

- A húgom. -mondta ügyet sem vetve rám.

Itt elsötétült a kép, majd mikor kivilágosodott, már csak mi ketten voltunk ott. Shouto mellettem ült, a bal szemén neki is monoklija volt.

- Miért tagadtál le?- kérdezte szomorúan.

- Nem akartam, hogy bántsanak. -mondtam átkarolva a térdem, rá se nézve.- Nem akarom, hogy bajod essen, csak azért, hogy engem békén hagyjanak. Vagy bármiért.- csettintett.

- Akkor megígérem neked, hogy mindig megvédelek, és segítek neked! Akkor nem csak azért csinálom, hogy békén hagyjanak, hanem azért is, hogy betartsam az ígéretem!- mosolygott.- Te pedig ígérd meg, hogy soha többet nem tagadsz le!

- Nem. Én azt ígérem meg, hogy mindig azon leszek, hogy neked jó legyen! Ebben benne van az is, hogy ha letagadlak az a te érdeked!- vigyorogtam, miközben kisujjat ráztunk.

--Álom vége--

Ez azóta egy kicsit változott, de még mindig érvényes.

Arra keltem, hogy valaki szinte kitöri az ajtóm. Bágyadtan odasétáltam és kinyitottam. Bakugou tört be rajta.

- Gyere be kérlek!- forgattam a szememet, majd bezártam az ajtóm.- Mit akarsz?- néztem rá, karba tett kézzel.- A történtek után nem szívesen vagyok összezárva egyedül egy fiúval.

- Sakuko...- kezdte visszafogott indulattal.- Te kerülsz engem?- kérdezte idegbetegen, mire lefagytam.

- N-nem...- dadogtam.

- NE HAZUDJ!- kiáltott rám, mire összerezzentem.- Azt hitted nem fog feltűnni? Akárhova megyek a többiekkel te akkor nem jössz! Kerülsz a suliban, itt bezárkózol, amint vége az óráknak! Ezelőtt bezzeg folyton lent voltál! Nem tudom mi okozta bajod, de az világos, hogy én is része vagyok!- emelte meg a hangját.

- Ez... bonyolult!- motyogtam.- Összezavarodtam... magam sem értem... csak... -belecsapta a falba a kezét a fejem mellett, mire ijedten kaptam fel a tekintetem. - Ka...tsuki..

-  EGYENESEN BESZÉLJ! MI A **** BAJOD VAN, DENEVÉR!?- üvöltött.

- Katsuki... menj hátrébb..- motyogtam.

- HEEE!?!

- MENJ HÁTRÉBB!- löktem el. Felnéztem rá.

- Te sírsz?- nézett megrökönyödve.

- MIT VÁRTÁL BAKAGOU!- kiáltottam.- TUDOD, MI TÖRTÉNT, NEM? ERRE TE NEKEM RONTASZ? MIT GONDOLTÁL, MIT FOGOK REAGÁLNI!?- kiabáltam.

- Oi, bocs.- karolt át óvatosan.- Te vagy az egyik selejt, akit a legkevésbé utálok.- mondta, mire halkan felnevettem.

- Te aztán nem tudsz kedveset mondani!- motyogtam. Kényelmetlenül éreztem magam, ahogy az erős kar fogott.

- Fogd be.- morogta.- Akkor elmondod mi bajod?

- A kiránduláson... valaki... felvetette, hogy szerelmes vagyok e beléd... és ez összezavart...

- Ne zavarjon!- morogta, mire ránéztem.- Melyik idióta volt? Megölöm!- morogta, mire elnevettem magam, ahogy elléptem tőle.- Ne röhögj! Hogy lehet ilyen baromságot mondani! Meg, hogy lehet ilyeneket kérdez... Mosómedve volt? Kinyírom Pinkie Pie-t!- szorult ökölbe a keze.

- Nem, nem. Nem Mina.. hanem... Kiri.- mondtam kínos mosollyal, mire megvillant a szeme.

- Az az idióta!- viharzott el mellettem.

- Kacchan!- néztem utána.

- Ne hívj így! Mennem kell!- morogta, majd kirántotta az ajtót.- Mit csinált az a bal****...-csapta be az ajtót.

***************************************************************************************

Na, ez kemény 200 szóval hosszabb lett!.. nem megy ez...

Argh, gyerekek alig van ötleteeem! Hál' Isten, mindjárt vége!

Ha tetszett fejeld szét a csillagot, és írj kommentet!

W23.