Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~38.~~

Fáradtan ültem a buszon. A hátsó ötös előtt ültem. Mögöttem ült Bakugou, Kirishima, Kaminari, Sero és Mina. Bakugou unottan nézett ki az ablakon, Kirishima üzengetett, a másik három meg hülyült. Éppen terveztem elővenni a fülesem, hogy zenét hallgassak, de nem volt kedvem megmozdulni. Aizawa úgy gondolta, hogy megöl minket. Nem éreztem a lábaim se már. Ekkor Kirishima fáradtan és gondterhelten felsóhajtott. Hátrapillantottam. 

- Minden oké?- kérdeztem, mire meglepve rám nézett, majd erőltetetten elmosolyodott.

- Persze, csak... a barátnőm. Kicsit összevesztünk.- vakarta meg a tarkóját kínosan.- Nem tudom mit csináljak.

- Mi baja Mori Kisának?- sóhajtottam.

- Hogy nem álltam ki mellette, amikor itt volt az anyja, és veled vitáztak.- mondta a telefonját szorongatva.- Nem túl férfias, mi? Nem vagyok képes megoldani egy ilyen apró problémát, helyette itt panaszkodok.- felsóhajtottam, majd kikaptam a kezéből a telefont.- Oi!

- Tudod Kiri, szerintem férfias, ha a srác képes beismerni, hogy nem tud valamit.- mondtam az üzenetet írva, majd elküldtem, és visszaadtam.- Le fog nyugodni.

- K-köszi.- mondta meglepve, majd elolvasta az üzenetet. -Heeee!? De én nem akartam neked menni! Az annyira nem lenne férfias!- akadt ki, mire elnevettem.

- Neki nem kell ezt tudnia. -mosolyogtam.- De te azért ne írogass neki ilyeneket, viszont most az egyszer ezt megengedem. De ennyi. Ez az egy üzenet.- nevettem, mire elmosolyodott.

- Köszi, Sakuko. Bár nem hiszem, hogy ennyiért megbocsájt!- nevetett fel ő is. Utána még pár szót váltottunk, majd ő becsatlakozott Mináék beszélgetésébe, én pedig elaludtam. A kollégiumba visszaérve sorban mindenki lefürdött, majd kidőltünk a nappaliban. Pár óra múlva Mina megszólalt.

- Nem játszunk valamit?- mondta, valamennyi erőt összekaparva. Hagakure persze egyből belement, innen jött Sero és Ojiro, majd Ochako és Tsuyu-chan is csatlakozott, végül az egész Dekusquad, majd a Bakusquad is, a főember kivételével. Felálltam.

- Ide hozom, a robbantós fiút.- mondtam elindulva oda.

- Jövök én is, kell valami a szobámból.- mondta Kirishima, majd együtt felmentünk az emeletükre. Kirishima bement a szobájába, majd egy hajpánttal a fején jött ki. Eztán bekopogtunk Katsukihoz.

- Bakubro, gyere le a többiekhez!- vigyorgott Kirishima.- Jó buli lesz!

- Katsuki, húzd ki a beled, élj egy kis szociális életet!- kiáltottam.

- Na, Bakubro, vicces lesz!- megböktem Kirit, és eltátogtam, hogy bevetem a titkos fegyvert.

- Hát jó.- fordultam el az ajtótól, és intettem, hogy kövessen. -Ha nem vagy képes annyi szociális életet se élni, mint Midoriya, akkor kuksolj a szobádban. -kitört az ajtón.

- EEEH!? DENEVÉR JÓL HALLOTTAM?- biccentettem.- EZERSZER JOBB SZOCIÁLIS ÉLETET ÉLEK, MINT AZ A SZAROS DEKU!!

- Hogyne, hogyne.

- NEM HISZEL NEKEM?!!

- Bizonyítsd!

Végül az osztály nagy része a nappaliban nyomorgott. Mina azt találta ki, hogy 1 vs 1-zünk és a vesztes pedig kihúzza büntetését. Sho-chan és Tokoyami egymás ellen ment, és az volt a feladatuk, hogy minden reakció nélkül álljanak ott, amíg mi azt csinálhattunk, amit akartunk. Többiek pár percig próbáltak valami reakciót kiváltani, de ők ketten ügyesen kiállták. Felsóhajtottam.

- Tokoyami, ha már ott kell várnod, megnézem a szobád, jó? -intettem.

Tokoyaminak az volt a büntetése, hogy Mina irányíthatta éjfélig a közösségi oldalait. Szegény srác. 

Ezután még jó pár ilyen és ehhez hasonlót láthattunk, de a büntetések mindent vittek. Mineta a falon lógott, Dekunak szerelmet kellett valakinek(Ochako volt... elájult vörös fejjel), Kyoukának randira kellett hívnia valakit (Kaminari lett a nyertes). Végül jöttem én Kirishima ellen. El kellett érnünk, hogy a másik elpiruljon. Egy ideig dobálóztunk mindennel.

- És mi van az előző sulis szerelmeddel?- kacsintottam, mire majdnem... majdnem elpirult, egy atomon múlott.

-Nem tudom, már barátnőm van!- vigyorgott. -De ha tehetném feltennék neki pár kérdést!

- Mint?- húztam fel fél szemöldököm.

- Nem is tudom. Talán megkérdezném, hogy milyen érzés egy hatalmas napsütésnek lenni, amire ha bárki ránéz boldog lesz?!- nézett félig az ég felé, majd rám.

- Aww, te ezt tudhatnád milyen érzés.- tettem karba a kezem egy vigyorral, mire elkapta a fejét, a kezével takarva.

- Ahww...- vigyorgott Mina.- Yaaaaay!- vette észre Kiri vörös fejét.

- Nem, nem, nem, nem...- vigyorgott Kiri, karba tett kézzel.

- Nyertem, Kirisunshine!- tettem rá egy lapáttal, majd lepacsiztam Bakugouval, aki súgta becenevet. Kirishima vörös fejjel ment húzni.

- Kösz. -súgtam Bakugounak, mire intett, hogy nem tesz semmit. Kiri azt húzta, hogy Mina kisminkelheti.- Még egyszer köszi..- néztem oda elborzadva, mire Katsu elröhögte magát és összeborzolta a hajam.- Idióta.- kezdtem rendezgetni.

Kb 23 körül mindenki elment aludni, ám én ahogy bezártam az ajtót a földre rogytam. A kezeim remegtek, ahogy nedves arcomhoz emeltem őket. Azóta, hogy visszatértek az emlékeim szinte minden egyes nap nehezebb. Napról napra. Eljátszani annyira a vidámat, hogy Sho-chan is elhiggye, és ne aggódjon. Nem fogom túlélni. Amint belépek egyedül a szobámba, előjönnek a képek. Apám halott arca... anya utolsó szavai... Elég... Elég... ELÉG! Elfolytok egy sikolyt a párnámban, a lepedőt gyűrve zokogok. Egy-két óra múlva letöröltem a könnyeim, majd lementem inni egy pohár vizet. A sötétben mentem, hogy senkit ne keltsek fel. Miután megittam az utolsó kortyokat hangokat hallottam.

- De úgy őszintén Mina, nem állhatok csak úgy elé, hogy szeretlek!- lépett be Kirishima és Mina, felkattintva a lámpát. Amint megláttak lefagytak.

- Yo!- intettem. Mina elvigyorodott.

- Én megyek aludni, jó éjt!- intett.

- He- MINA!- nézett utána, majd felém fordult.- Hehe... csak az, izéről beszéltünk, a- csettintgetett.

- A barátnődről?- segítettem.

- Ja. Még sose mondtam neki, hogy szeretem, és remélem ha ezt mondom neki, akkor megbocsájt.- mondta a tarkóját vakarva. Mosolyogva elindultam kifele. Megpaskoltam a vállát.

- Erre biztos megfog, Kiri. Jó éjt!- mentem fel.

- J-jó éjt.- intett utánam.

Fent bedőltem az ágyamba, mire egyből beugrott az a jelenet.

- Miért...- motyogtam könnyes szemmel.- Miért nem bírom elfelejteni?- zokogtam halkan.

***************************************************************************************

Na... várom a kommenteket!

Ja és csillagozzatok is!

Bye-bye!

W23.