Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~27.~~

A kórházi ágyamon feküdtem, nos a testem mellett. Még mindig kómában voltam, így ja, ez volt a helyzet. Az igazgató a kérdése óta még a kórház közelébe se jött, én meg nem mehetek 50 m-nél messzebb a testemtől. Így itt ragadtam. Kemény három napja tette fel a kérdést, én pedig azóta gondolkodom, hogy mi tévő legyek. Ha kitaláltam felébredhetek felőlem a kómából. Addig, nem.

Csendben a plafont figyeltem, mikor nyílt az ajtó. Lehunytam a szemem, gondolván, biztos anya, Nee-chan, Nii-chan vagy az orvos/nővér jön be. Mély levegőt vettem, miközben a cipők kopogását hallgattam, amiből több volt, mint szokott.

- Sakuko!- hallottam a lány hangját. Kipattantak a szemeim. Kyouka előre tolakodott az osztály többi tagja között, majd mikor meglátott lefagyott. Ja, hát, igen. Bekötözött fej, láb, kar, test. Egy gép mutatta a szívverésem, és infúzióra kötöttek. De nem voltam lélegeztetőn.

- Oi, Jirou.- jött be Aizawa. Rám nézett, majd sóhajtott.- Igen, elég rossz állapotban. Erős agyrázkódása volt, a bokájáról, és a karjáról tudhattok. A karjain lévő régi sebeket valószínű, hogy most kezelik először. Ezek mellett rengeteg vért vesztet. Valószínű, hogy csak hetek múlva engedik ki. A képességét az orvosok szerint csak egy hónap múlva fogja tudni használni.- Szép hazugság volt. Vagy elsumákolás? A szívműtétemet nem említette. -Kaptok fél órát vele, felnőtt nélkül. Jól használjátok ki.- morogta, majd kiment. Az osztály csendben figyelt pár percig, majd valaki megtörte a csendet.

- Oi, Sakuko!- morrant fel Katsuki, mire mindenki ránézett. Eddig lehajtotta a fejét, most felnézett. Vigyorgott.- Tudom, hogy hallasz. Egész menő volt, amit levágtál múltkor. De legközelebb kinyírlak ezért. Drótfülű annyira aggódott, hogy majdnem felrobbantottam.

- Bakubro..- nézett rá Kirishima.

- Bagoly mondja verébnek. -nézett rá Kyouka.- Te is aggódtál annyira, mint én, ha nem jobban.

- HEEE?!! OI, KINYÍRLAK!- üvöltött rá. Felnevettem, bár gondoltam, nem hallják.

- Csak szerintem lett nyugodtabb az arca?- kérdezte Hagakure. Magamra néztem. Tényleg.

- Így nem néz ki olyan ijesztőnek.- sóhajtott Mina.- Nem is látszik így rajta a képessége vagy, hogy kik a szülei.

- Ashido-kun, Sakuko-kun sose volt ijesztő a képessége vagy szülei miatt.- szelte át Iida keze a levegőt.- Csak az emberek mondták annak oktalanul!

- Iida-kunnak igaza van.- mondta kínos mosollyal Midoriya.- Sakuko-san sose bántott senkit. Csak a Gonoszok szövetsége egy tagját, és a noumukat. Ráadásul a képességek nem aótudják meghatározni az embert, hisz...- kezdett motyogni a végére, mire Bakugou fejbe csapta.

- Oi, idegesítesz selejt, fogd be.- morogta.

- B-bo-bocsánat, Kacchan...- pár perc csend.

- Umm... Sakuko... ha felébredsz, mi lenne, ha elmennénk egy kávézóba?- kérdezte hirtelen Momo.- Amikor, még titkoltad a képességed voltunk párszor, és élveztem, viszont most egy ideje... elhanyagoltuk ezt... de nyílt egy új is, és ki szeretném próbálni! Örülnék, ha elkísérnél.

- Ugye, tudod, hogy nem fog válasz- kezdte Sero.

- Saku-chan, van egy rész angolból, amit nem értek. Ha felébredtél segítenél? Kero.- kérdezte Tsuyu-chan.

- Srácok, nem tud válaszol- ráncolta a szemöldökét Vöröske, de hirtelen átkarolta a nyakát Bakugou.

- A Hülyehajúnak is kéne segítség matekban, nekem meg már nincs türelmem. Úgyhogy rád bízom!- vigyorgott Katsuki.