Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~29.~~

- Gyerünk, Yume-chan! Koncentrálj!- adtam ki az utasítást. A kislány, aki anno Katsukival játszott, szemeit összeszorítva, ajkait összepréselve koncentrált, majd tapsolt. Kinyitotta a szemét, támadó állásba lépett. Kezei körül tűz csóva volt, mint egy narancssárga szalag, s emellett egy szélesebb körben szintén tűz vette körbe.- Nagyon jó!- mondtam, mire hirtelen eltűnt a tűz, mintha csak a pillanat erejéig lett volna. Elszontyolodva nézett rám.- Semmi gond, ügyesebb vagy már.- vigasztaltam.- Menj vissza játszani!- vidáman rohant vissza. Egy sóhajjal néztem utána a falnak dőlve.

- Még mindig nem értem miért vagy itt.- morogta Inari mellém lépve. Izmos kezein megfeszült a nővér ruha. Szőke kontyából kilógott pár tincs, kék szemeivel az árvákat figyelte.

- Mert egyesek, akiknek nincsenek képességei nem tudják őket megtanítani, hogy használják.- vigyorogtam rá, mi ciccegve, elkapta a fejét.

- Beszerezted, amit kértem?- pillantott rám, fél szemmel.

- Ez a másik, amiért itt vagyok.- léptem a cuccomhoz és elővettem a nejlonzacskókat. - Rajtam kívül senki nem tud elmenni a városokba.- nyújtottam át. Belenézett a zacskókba, melyekben gondosan összehajtott gyermek ruhák voltak. Biccentett, valami köszönésnek, majd a gyerekekhez lépett. A koszos arcú kisgyerekek olyan vidámsággal rohantak Inarihoz, hogy új ruhát kapjanak, mintha elkezdődött volna a nyári szünet, és az iskolából kirohantak volna. Miután mindenki átöltözött Inari mellém jött vissza.- De rég volt már, hogy így örültünk volna pár új göncnek.

- Ja. -biccentett. És hánykor viszed a csapatot?- nézett rám.

- Ja, hogy már kiválasztottad őket.- forgattam meg a szemem. Biccentett.

- Gennai, - mutatott a barna, göndör hajú kisfiúra, aki éppen a képességét mutatta be, ami a szürke füst volt.- Fumi,- mondta a rózsaszín hajú kislány nevét, aki egy a képességével kreált szalaggal ugrókötelezett.- Toyozo, -mondta a három és fél éves gyermek nevét, aki csodáló szemmel nézte a nagyobbakat, reménykedve, hogy hamarosan előjön a képessége.- Yume, -mutatott a kislányra, akit nem rég küldtem vissza játszani. - és Suzu.- mondta a kisfiú nevét. Két éves volt.

- Suzu? Hogyan vigyázzak rá, ha nem lehetek konkrétan mellettük? -néztem rá, halkan kiakadva.

- Remélem megtudod oldani. Már összepakoltam a kis csomagját.- mosolygott. Morogva a fejemre húztam a kapucnim.

- Rendben. Most indulok velük.- forgattam meg a szemeim, és felkaptam a táskám a hátamra.- Küld őket a bejárathoz!

A bejáratnál doboltam a lábammal, mikor a gyerekek odaértek. 

- Rendben, elmondom mi lesz.- guggoltam le eléjük, hogy egy vonalban legyek velük.- Elviszlek titeket egy városba, várost nézni. Le foglak rakni titeket egy parkban, onnan pedig arra mentek, amerre akartok, de csak együtt mehettek. Öten, együtt. Suzut se hagyhatjátok el, figyeljetek rá. Fentről fogok rátok figyelni, ha bármi baj lenne, ott leszek. A parkban adok költőpénzt, de! Nem költhettek mindenféle hülyeségre. Mielőtt vesztek valamit, mindig fel kell mutatni, és körbenézni, hogy hol vagyok. Meg fogom mondani, hogy költhettek e rá. Rendben?- kérdeztem, mire bólintottak.- Oké. Ott nem lehet lopni, és kedvesnek kell lenni. Remélem minden érthető.- mondtam, majd megharaptam a kezem.

 Előhívtam a szárnyaim, fejemre húztam a csuklyát, majd leguggoltam ismét, nekik háttal. Belém csimpaszkodtak, Gennai fogta Suzut. Lassan felrepültem és óvatosan repültem. Egy fél órás repülés után leszálltam velük a parkban egy bokor mögött. Fuminak adtam a pénzt, mert ő volt a legidősebb, hat éves lévén. Kiterelgettem őket a bokor mögött. Suzu, már Yume kezében volt, csillogó szemmel figyelte a nagy várost. Felreppentem.