Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~17.~~

--Álom--

Nee-channek segítettem a mosogatásban. Arcomon kedves mosoly, kezeimen a régi hegek, karcolások. 

- Ezt a párat, már én elmosogatom.- mosolyogtam Fuyumira, mire rám pillantott, majd elmosolyodott.

- Rendben, ha befejezted pihenj le.- mondta kedvesen, majd ott hagyott. Amint elmosogattam, hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Odasiettem.

- Sho-chan!- mosolyodtam el.- Hogy ment a vizsga?- csak egy pillantást kaptam, amiből tudtam, hogy ne kérdezősködjek.- Kérsz ebéde-

- Lejönnél velem a parkba? Sakuko.- kérdezte, ledobva táskáját a földre. Bólintottam, majd felvettem a kabátom, megsimítottam rózsaszín, fodros szoknyám, belebújtam a cipőmbe, és elindultunk. A Nap melegen sütött, bár már lemenőben volt, a szél halványan fújdogált, a madarak repdestek az égen. Szelíd mosollyal figyeltem a tájat, kezeimet összekulcsolva magam előtt. Csendben lépkedtünk. Copfban lévő hajamat a szél meglibbentette néha. Elmentünk a park egy dombosabb részére, ahol már nincsenek emberek annyira. Felsétáltunk az egyik dombra, amiről le tudtunk nézni a szökőkútra. Lekuporodtunk a hideg, nyirkos fűbe. Shouto vett egy mély levegőt, behunyt szemmel, miközben hátradőlt, kezére támaszkodva. Mosolyogva figyeltem.

- Biztos fárasztó lehetett a vizsga. Lefogadom, hogy remek hős lesz belőled, Sho-cha...

- Megtennéd,-vágott közbe.- hogy előttem nem játszod meg magad?- nyitotta ki szemeit, rám nézve. Felsóhajtottam, majd hátra dőltem a fűben.

- Akkor. Minek hívtál minket ide ki?- kérdeztem immár mosoly nélkül.

- Akartam beszélni veled. Ennyi. Bármiről. -mondta egy sóhajjal.

- Aww, csak nem hiányoztam, a kis Shoutonak? Milyen cuki.- gügyögtem neki gúnyosan, mire halványan elmosolyodott.

- Mikor tervezel visszamenni a sulidba?- kérdezte tőlem egy idő után.

- Áh, fogalmam sincs. Szeretek magántanuló lenni. Még akkor is, ha a napjaim 70%-át zongorázással töltöm. Meg azzal, hogy eljátszom a tökéletes, jó kislányt.- mondtam keserűen.

- Biztos kényelmesebb, mint ülni a padokban, a többi diákot hallgatni.- sóhajtott fel, a hajába túrva.- Mindegyik önző.

- Nem mindegyik. Az egyik évfolyamtársam, amikor legutóbb bent voltam elintézni a papírokat odajött bemutatkozni. Az előtt is láttam a folyosókon, de sose beszéltünk. Még is, nagyon kedves volt. Csak hamar mennie kellett a becsengő miatt. -gondolkoztam el a fiúra gondolva.

- Mi van, bejön?- nevetett fel, mire vörösödve kaptam rá a fejem.

- Mi? Nem. Csak egyszer beszéltem vele, és... -kezdtem el mentegetőzni, mire újra felnevetett.

- Hagyjuk.- mosolygott rám, összekócolva a hajam.

- Ne már!- kezdtem el rendezgetni. -És? Neked bejön valaki?

- Jelenleg senki.- vont vállat, majd felállt, és kezet nyújtott, amit elfogadtam.- Elmegyünk fagyizni?

- IGEN!- karoltam bele, mire megint felnevetett.- Jó nevetni látni. Gyakrabban kéne mosolyognod.- nyújtottam ki a nyelvem.

- Neked is.

- Én mindig mosolygok.- döntöttem meg a fejem. Rám pillantott egy halvány mosollyal.

- Őszintén szoktál mosolyogni?- kérdezte, kicsit keserűen. Lesütöttem a szemem, majd visszavezettem öviébe.

- Úgy nem megy... úgy nehéz, általában.- sóhajtottam, félre pillantva.