Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~31.~~

A folyosón húzogattam a szoknyám. Mint kiderült lehetőséget kaptam, hogy a UA-be járjak, oda ahova a testvérem Shouto-kun is jár. Vele egy osztályba! Természetesen igent mondtam. A rendőrök éppen beszéltek Aizawa-senseijel, aki az osztályfőnököm lesz. Eraserhead, a képessége eltörölni mások képességét, amíg rájuk néz. Ezután az igazgatóiba vezettek a rendőrök, ahol megköszöntem a lehetőséget, hogy idejárhatok. Végül az osztályhoz mentünk. Ott egyedül hagytak, majd Aizawa-senseijel mentem be. Az osztálytársaim kifejezetten meglepetten néztek rám. Bele is pirultam, így félrepillantottam.

- Ő itt Todoroki Sakuko.- mondta a sensei.- Mutatkozz be.

- A nevem Todoroki Sakuko! Örülök, hogy megismerhetlek titeket!- hajoltam meg. Egy pillanatra döbbent csend követte.

- Mi is..- válaszolták szaggatottan. Ekkor benyitott Midnight. Olyan király képessége! Szinte fangörcsöt kaptam.

- Khmm... Sakuko-san, kérlek kijönnél egy pillanatra?- kért meg kedvesen, mire követtem. A papírjaimból hiányzott az előző iskolám neve. Gyorsan lediktáltam, majd visszamentem az osztályba. 

- E-elnézést!- mondtam, majd hátra mentem a helyemre, és megigazítottam a hajcsatomat. Óra után a többiek odajöttek a padomhoz.

- Yo, Sakuko! Tudod, hogy én ki vagyok?- kérdezte Kirishima-kun. 

- Kirishima Eijirou-kun, képesség: keményedés.- mosolyogtam, mire többen elvigyorodtak.

- Akkor emlékszel, Saku-chan?- mosolygott rám Uraraka-san.

- Emlékszem a Sportfesztiválra. El se hiszem, hogy találkozhatok veletek! Még azt se hisze, el, hogy bejutottam ide.- vakartam meg kínosan a tarkómat.- Annak tekintetében, hogy nincs képességem.- motyogtam, mire többen fancsali arcot vágtak.- De mindent bele fogok adni!

- Rendben.- mosolygott rám Kaminari-kun.- Oh, szeretnéd, ha körbevezetnélek én és Jirou-san?- mondta egy kedves mosollyal.

- Nagyon örülnék!- álltam fel. 

- Gyere!- intett nekem, majd megbökte Jirou-sant, aki erre elindult. Jirou-san mellett sétáltam végig az iskolában.

- Ez az ebédlő- mentünk be. Egy hatalmas terem volt krémszín falakkal és piros oszlopokkal. A téglalap alakú asztalok körül lévő krém-sárga székek mögött egy alul krémszínű felül zöld elválasztó falak voltak. Itt aztán sok a krémszín. A terem másik végében volt a konyha, ami felett kisebb lelátó volt. A konyhában egy pillanatra láttam Lunch Rush-t. Tovább álltunk.- Íme, a könyvtár.- mondták. A hatalmas könyvespolcok előtt volt egy kisebb ilyen titkársági asztal szerűség, ami mögött éppen senki sem ült. Vagy legalábbis nem láttuk. Beljebb mentünk, a könyvtár üres volt. Hátrébb volt két asztal négy-négy székkel, ahol lehetett tanulni, vagy olvasni.

- Jirou-san mi a kedvenc könyved?- kérdeztem a könyveket böngészve.

- Nincs kifejezett kedvencem. Szeretem a krimiket, bár kottákat gyakrabban olvasok, mint könyveket.

- Tényleg Jirou-san, mi lett azzal a kottával, amit a múltkor együtt írtunk?- kérdezte az asztaloknak támaszkodó Kaminari-kun vigyorogva. Jirou-san elvörösödött.

- Ssh, a-azt, m-m-még nem f-fejeztem be!- habogta, mire Kaminari-kun elnevette magát.

- Idióta!- ütötte meg Jirou-san a fiú vállát, mire a srác odakapta a kezét.

- Auch.- nevetett.

- Srácok, ti jártok?- kérdeztem, mire Jirou-san még jobban elvörösödött és Kaminari-kun is elpirult, majd ő elvigyorodott.

- Igen(Kaminari)/Nem(Jirou)!- mondták egyszerre, majd egymásra néztek, Jirou-san pedig vörös fejét elkapta és elindult kifele.

- Bonyolult, de dolgozok rajta.- mondta Kaminari-kun, s a lány után sietett. Utánuk mentem. Ezután Yaoyorozu-san megmutatta a szobámat. A délután további része békésen telt. A másnapi nap nagy része is. Jóba lettem a többiekkel. Leginkább Midoriya-kunnal és Uraraka-sannal lettem jóban, legalábbis ahogy éreztem. Bakugou-kunnal és Jirou-sannal is nagyon jóba lettem, de az ő világuk annyira más. Bakugou-kun nagyon fantasztikus és magabiztos, de egyben hangos és ijesztő. Jirou-san pedig annyira meggondolt és egy igazi zenész, én kicsit se konyítok a zenéhez. De komolyan, meglátok egy hangjegyet és elfutok. Mégis, hiába voltam jóban a többiekkel úgy éreztem egy szakadék van közöttünk.

 Délután az utolsó edzés után letusoltam, megtöröltem a hajam, majd két tincset előlről hátravezettem és összefogtam egy kék szalaggal. Mivel ez volt az utolsó óránk ezért egy fehér szoknyát vettem fel, egy világos kék blúzt, és egy fehér cipőt.

- Wow, Saku-chan, nagyon csinos vagy ma, kero.- mosolygott Tsuyu-chan.

- Eh? Ah- köszönöm, Tsuyu-chan!- mosolyogtam vissza, miközben elindultunk visszatenni a hőscuccunk.

- Hová mész, hogy ilyen szépen kiöltöztél?- kérdezte Uraraka-san. Elpirulva magam elé pillantottam.- H-ha nem szeretnéd nem kell elmondanod!- szabadkozott.

- I-igazából, randim lesz.- mondtam kínosan, mire három puffanást hallottam. Hátrapillantottam. Az ajtóban állt kb az összes fiú lefagyva, és akik elejtették a zsákjaikat azok Bakugou-kun, Kirishima-kun és Shouto-kun.

- Kit ölök meg?- mondta a szokásos, nyugodt hangján, de legalább akkora fenyegetésnek éreztem, mint mikor Bakugou dühös.

- Shouto-kun, de hisz már vagy egy éve van barátom!- mondtam kínosan a tarkómat vakarva.

- Na..ni?- kérdezték szinte egyszerre a fiúk.

- Sakuko-kun jelenleg az iskolára kellene figyelned mindenféle randizás helyett!- hasította át a levegőt Iida-kun karja.

- B-bocsi..?- motyogtam megilletődve. A telefonomra néztem.- Oh, bocsi srácok, de késésben vagyok, úgyhogy, majd a koliban találkozunk!- mondtam, és kirohantam az épületből. Pár pillanat múlva hallottam a mögöttem dobogó lépteket.

***********************************************************************************

Hehe... HOZTAM A RÉSZT MA IS! SZAVATOK NEM LEHET!... jó, talán, csak talán, piciiiit késő van... 23:27. Na, ja.

Ha tetszett dobj egy csillagot, és kommentelj. Várom a kérdéseket, hogy most mi van. 😂

Bye-bye!

W23.