Just Friends!?

Part 3

De azért is a földre lökték mikor kicsörtettek az ajtón, felállt lehajtotta fejét de pillái alól rám nézett, volt valami azokban a barna szemekben amik nem engedték el az enyémet. Mintha a távoli galaxisok legmélyére bámulnék, remény, titok, és valami leírhatatlan szépség rejlett azokban a szemekben. Nem bírtam tovább nézni őket, el kellett fordítanom a fejem, kisiettem az öltözőből a terembe és elkezdtem bemelegíteni. Elkezdődött az óra, kosarazás volt a mai feladat, úgy láttam a vézna srác kifejezetten örül ennek. Elkezdtünk játszani, s megint csak el kellett csodálkoznom a véznán, olyan jól játszott, mint egy vérbeli kosaras. Úgy ugrott, mint ahogy egy angyal repül akinek a szárnyába kapott a hátszél. Ha kosarazott elengedte minden gátlását, egyszerűen szárnyalt. Egy kicsit megrémültem miért gondolkoztam rajta ennyit, de mire átöltöztem már távol jártak a gondolataim a vézna sráctól. Az óra után nem volt kedvem még hazamenni ezért a könyvtár felé vettem az irányt, hogy tanuljak egy kicsit.
Rajtam kívül csak egy ember volt bent s egy halom könyvvel volt elbarikádozva. Leültem egy csendes félreeső helyre és szörnyű álmosság vett rajtam erőt. Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, "csak lehajtom a fejem a könyveimre és pihentetem a szemem". Álmomban futottam valaki után, de nem értem el, csak futott és futott. Gyorsítottam de mindíg megelőzött, lihegtem, szúrt a szívem, égett a tüdőm, de nem bírtam megállni. Félhomály van de kezd kivilágosodni elöttünk az út. El kell érnem őt, tudnom kell ki az. Egyre csak rohanunk, kiabálok, hogy álljon meg! Hát nem látja, hogy a szakadék felé fut?! Gyorsabbnak kell lennem, el kell érnem őt! Megfeszítem az izmaimat, utolsó erőmmel gyorsítok. Majdnem megvan, majdnem elértem. Még 5 méter és lezuhan "Gyorsabban Josh, menni fog, gyorsabban". 3 méter "Nyújtsd ki a karod, eléred". 2 méter "Ne add fel, eléred!!". Lezuhant, hasravetődök és a keze után kapok, MEGVAN!! Húzom felfelé, mindjárt meglátom az arcát...
Arra ébredek, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Mire felkaptam a fejem már csak egy lábat látok kisuhanni az ajtón. Olyan fáradtnak érzem magam mintha tényleg futottam volna, ég minden izmom. Fura. Kint már kezd sötétedni, ideje hazaindulnom, felveszem a könyveimet és leesik róla egy ragtapasz. Valaki odatette? Ki? Talán aki kirohant? Mindegy is, éppen jól jön, beragasztottam vele a szám és elindultam hazafelé.
Kimegyek az épületből, felveszem a pulcsim. Ekkor észreveszek egy ismerős színt, kékesszürke paca előttem pár méterrel. Megvan, az álmomban láttam! Az elérhetetlen idegen, ilyen színű pulcsi volt rajta! Utána kell mennem, látnom kell ki az. Gyorsítok a lépteimen, utána kiálltok. - Hé állj meg! - hátra se nézve gyorsított. -Várj ne rohanj. Utánafutok, most nem gyorsabb nálam elérem a karját és visszarántom. Az állt előttem tágranyilt szemekkel akire nem is gondoltam volna. A vézna srác volt az.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte levegő után kapkodva. - Én csak - nem is tudom mit akarok tőle. - Én csak.... nem tudom - vallottam be őszintén.
Csak meredt rám értetlenkedve, valamit mondanom kellett neki. - Hogy hívnak?
- Tyler Joseph - válaszolta gyanakodva - és téged?
- Josh, Josh Dun - kezet ráztunk, a keze szinte elveszett az enyémben - mögötted ülök "hát ez elég gyenge volt" gondoltam.
- Igen, tudom, új vagy itt igaz?
- Igen most költöztünk ide. Miért lökdöstek ma a teremben? - Kérdetem miközben elindultunk.
- Mert én vagyok az osztály lúzere - mondta szomorúan, de egy kis büszkeséggel a hangjában, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy inkább lúzer mint egy közülük.
- Szerintem nem vagy lúzer -próbáltam jobb kedvre deríteni
- Köszi de tudom jól, hogy az vagyok, és engem nem zavar -monda őszintén és rám mosolygott.
- Merrefele laksz? - jó lenne legalább egy embert ismerni a közelben.
- A High Streeten, körülbelül 15 percre van a sulitól és ti hova költöztetek?
- A Bakersfield Roadra - de alig hagyta, hogy befejezzem máris a szavamba vágott. - Az két utcányira sincs tőlünk - mondta lelkesen - Mond csak nem lenne kedved holnap velem suliba menni? - kérdezte félénken.