Just Friends!?

Part 25

Már két hete, hogy nem beszéltem Tylerrel, és nem is az bánt a legjobban, hogy nem beszélünk, hanem, hogy nem is látszik rajta, hogy hiányoznék neki...
Persze nem vagyok egyedül, Brendon mindíg itt van velem, de valahogy nem ugyan az.
- Josh, a meccs után lesz "A" party, ugye jössz? - nézett rám Bren reménykedve.
Oh igen, a 'Meccs', ma lesz az év legfontosabb kosár mérközése és egyben Tyler első megmérettetése mióta a csapatban van. Persze elmegyek, ki nem hagynám Tyler győzelmét, mert vele gyözni fognak, de "A" partyra nincs kedvem elmenni.
- Öhm nem... és amúgy is te minek mész, senki sem kedvel minket abból a társaságból és nem is rémlik mikor is hívtak meg... - nevettem el magam.
- Engem meghívtak és én most hívtalak meg téged!
- Igen és ki hívott meg?
- Dallon - motyogta miközben elpirult.
- Hah... szóval alakulnak a dolgok? - rángattam fel-le a szemöldököm.
- Talán... nemtudom, de a lényeg az, hogy lehet ezen a bulin történhet valami és ha te nem jössz akkor nem tudom végig csinálni.
- De...
- Nincs semmi "de" - vágott a szavamba.
- Tyler...
- Most ne gondolj Tylerre... Josh egyszer vagy tini, egy buli senkit sem fog megölni. Egyébként is, ha valaki mással fogsz beszélni, biztos vagyok benne, hogy Tyler megfog pukkadni a féltékenységtől.
- Jólvan... de nem maradok sokáig, csak ameddig Dallonnal nem kezditek lerágni egymás képét.
- Te vagy a legjobb Josh!! - ugrott a nyakamba Brendon és mintha csak valami gagyi filmben lennénk akkor sétál el elöttünk a kosárcsapat. Tyler oldalán Jenna úgy csüng, mintha oda lenne ragasztva, felfordul a gyomrom.
Elkapom Tyler pillantását, de ő gyorsan elfordítja a fejét.
- Testem lelkem nem kívánja a ma estét - néztem rá Brendonra.

-----

Sosem voltam oda a kosárlabdáért, de ez a meccs valami fantasztikusan izgalmas, és lassan azon kaptam magam,  hogy én szurkolok a leghangosabban. A mi csapatunk áll nyerésre, persze ez Tyler érdeme, szinte minden pontot ő szerzett. Már csak pár másodperc van a végéig, Ty kicselez két embert céloz, dob és.... kosár!!!
A többiek a vállukra kapják és ordibálva gratulálnak neki. Mindenki tombol és az emberek elkezdenek a pályára özönleni.
- Gyere Josh, gratuláljunk mi is - ragadja meg a karom Brendon és a pálya fele kezd húzni.
Miközben egyre közelebb kerülünk a csapathoz, Ty már újra a földön van egy sereg ember közepén. Hirtelen felnéz, a szemünk találkozik, ő rám vigyorog amit én boldogan viszonzok.

-

El sem hiszem!!! Győztünk, kindenki gratulál, egyik ember a másik után ragadja meg a kezen vagy vereget hátba. A tömegben kiszúrtam Josh lila haját és a szemünk találkozott. Rávigyorogtam, ő pedig vissza rám és elkezdett felém jönni.
- Isteni voltál Tyler - sikított valaki a fülembe és behatolt a látó terembe. Jenna, elég közel kerültünk egymáshoz az elmúlt egy hónapban, de valami hiányzott. Hirtelen az ajkaimhoz nyomta az övéit és szenvedélyesen megcsókolt. Az ismeretlen érzéstől megrészegedve visszacsókoltam, de valami megint csak hiányzott. Valami amit csak akkor éreztem mikor Joshsal voltam. Josh...
Ellöktem magamtól Jennát és még láttam, hogy Josh az ajtó felé siet.
- Josh!! - kiáltok utána de eltűnik a tömegben.

-

A látványtól éreztem ahogy darabokra törik a szívem. Elkezdtem kifele sietni és még hallottam Tylert amint utánam kiált, de akkor már a tömeg magával sodort. Visszatartottam a könnyeim, ennyi ember elött nem sírhatok.
- Josh - rohan utánam Brendon - minden oké?
- Öhmm... persze, menjünk abba a hülye buliba...

( Sziasztok, tudom, nagyon rég jelentkeztem, de hé, itt egy új rész! Ma vagy holnap még jövök nektek egy fejezettel.
Stay with me and stay alive ♡)