Part 7

273 27 0
                                    

Nem tudtam figyelni az órán, végig azok a dolgok jártak a fejemben amik ma reggel történtek. Ennek meg is lett a következménye, felszólított a tanár de én azt sem tudtam milyen órán ülök.
Bénázásomat egy egyessel jutalmazta meg. A többiek meg azzal, hogy kiröhögtek. Arra lettem figyelmes, hogy valaki matat a pulcsim zsebében, lenéztem és még éppen láttam ahogy kihúzza a zsebemből. Követtem a kezet a szememmel és Joshra tévedt a tekintetem, ő rám vigyorgot és lemutatott a zsebemre. Belenyúltam egy papírfecnit találtam benne, széthajtottam és csak két mondat állt benne "itt minden óra ilyen dög unalom? Ha a tanár észreveszi inkább edd meg a papírt!". Elvigyorodtam és tollat ragadtam "ja eléggé azok, ez a tanár meg egyre csak vörösödik, év végére fogadok fel is robban" összehajtottam, megvártam amíg a  tanár hátat fordított az osztálynak és óvatosan hátra nyújtottam a kezem Joshnak. Éreztem ahogy becsúsztatja ujjait a tenyerembe felmarkolja a levelet, ebben a pillanatban a tanár visszafordult. Mozdulni sem mertünk az ujjai még mindíg a markomban voltak, a tanár ekkor ránk nézett és én félelmemben megszorítottam Josh ujjait. Ő megnyugtatásképp az ujjaim köze csúsztatta a sajátjait. Ott ültünk kéz a kézben és én arra gondoltam bárcsak sose lenne vége ennek a pillanatnak. Van egy cimborám, akivel éppen csínytevést hajtok végre, tudom kicsit gyerekesen hangzik, de nekem sosem volt részem ilyesmiben. Rávigyorogtam a tanárra és végre elfordította a tekintetét. Josh kihúzta a  kezemből a levelet, s hallottam ahogy felnevet a hátam mögött. Mrs Sharp gyanúsan gyorsan közelített felénk.
- Mi olyan vicces Mr Dun? - kérdezte remegő hangon. - Semmi - felelte higgadtan.
- Mi az a kezében? Csak nem egy levél? Adja ide!
Hátra fordultam, Josh nyugodtan rám nézett és kacsintott eggyet. Megfogta a levelet a szájába tömte, kicsit csócsálta utána lenyelte.
- Milyen levél? - nézett rá a tanárra pimaszul.
Mrs Sharp ha lehet még vörösebb lett.
- Azonnal menjen az igazgatóhoz! Zenggte ellentmondást nem tűrő hangon.
Josh felállt és a lehető leglazább stílusban kisétált a teremből.
Bűntudatom volt, miattam nevette el magát. Szinte levegőt sem mertem venni az óra hátralevő részében.

Just Friends!?Where stories live. Discover now