Just Friends!?

Part 24

Szerelmes lennék Tylerbe? Az eszem azt mondja, hogy nem és nem is lenne szabad, de a szívem mást állít. És ha szerelmes vagyok belé akkor meleg vagyok? Vagy biszexuális? Vagy csak simán Tylerszexuális? Mert voltam már lányokba szerelmes, de valahogy nem volt olyan érzés amíről a könyvek meg a filmek szólnak. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben Brendonnal Tyler, első edzésére sétáltunk.
- Büszke vagy a fiúdra, hogy egyből kapitány lett? - húzta az agyamat Brendon.
- Igen és nem a fiúm... - löktem meg.
- Még nem az - suttogta nagy homlokú barátom.
- Biztos alig várod, hogy Tyler abban a kis shortban csurom vizesen az izzadságtól elötted fusson - ordította a fülembe.
- Bren... istenre esküszöm, ha tovább ordibálsz ilyeneket a folyosón betömködlek egy szekrénybe.
- Jolvan, abbahagyom, de csak mert Brennek hívtál, és ne hazudj, hogy nem fog tetszeni a látvány!
Utálom bevallani, de Brendonnak igaza volt... Tyler nagyon jól nézett ki abban a shortban. Tátott szájjal bámultam ahogy az izmok megfeszülnek a karján mikor kosarat dob. Nem is beszélve arról mikor majdnem szívrohamot kaptam, mert a mezével letörölte az arcáról az izzadságot és kilátszott a tökéletes aranybarna hasa. Bren nem egyszer motyogta nekem oda, hogy ne olyan feltűnően bámuljam, de nem tehetek róla, Tyler egyszerűen tökéletes, minden szempontból.
- Joshie? Föld hívja Josht!! - csettintget Tyler az arcom elött. Brendon mellettem ül, a többiek eltüntek a teremből már csak hárman vagyunk.
- Öhm igen Ty?
- Ki az új barátod? - kérdezte, a hangjában, nem is tudom féltékenység bújkál? Nem az nem lehet... Josh ne gondolj olyanra ami nem fog megtorténni soha.
- Ő itt Brendon - állok fel és Brendont is magammal húzom.
- Szia Tyler - mondta Bren lelkesen és kinyújtotta a kezét Tylernek, hogy rázza meg.
- Megyünk haza Ty?
- Már megígértem a többieknek, hogy elmegyek velük a taco bellbe, megünnepeljük, hogy bekerültem a csapatba...
- Jaaa, öhmmm király... akkor majd találkozunk.
- Én szívesen haza kísérlek - ölelte át a vállam Brendon.
- Ahh te vagy az emberem Bren - viszonoztam a fél oldalas ölelést. Ha Tyler ilyen könnyen leráz engem, akkor én is megtehetem, nem?
- Szia Tyler, jó szórakozást! - és már el is kezdtünk Brendonnal sétálni.
- Szia Jish... - szólt utánam halkan.
- Ez fergeteges volt Josh, láttad az arcát? Így kell valakit féltékennyé tenni! - veregette meg a hátam Brendon. Én nem voltam büszke magamra, igazából éppen azon voltam, hogy ne kezdjek el úgy bőgni, mint egy kisbaba.
- Amióta ideköltöztem mindíg együtt mentünk haza, én voltam az egyetlen barátja... és most képes eldobni egy marok idiótáért akik egész életében bántották - zokogtam Brendon vállába.
- Valaki féltékeny - nevetett.
- Ez most komoly Bren...
- Josh, ne sírj... lehet az lenne a legjobn ha elmondanád neki mit érzel.
- Nem, arról szó sem lehet, nem akarom elveszíteni még ennél is jobban.
Valahogy az volt az érzésem ennél még csak rosszabb lesz...

-----

- Tyler remélem, többet nem fog azzal a fura gyerekkel lógni, már itt vagyunk neked mi - húzott magához Jenna.
- De Josh a legjobb barátom - nem értem mi baja van mindenkinek Joshal...
- Láttad milyen könnyen lecserélt Brienre? - mondta Dallon.
- Brendon - javítottam ki.
- Hmm? - nézett rám.
-  A neve Brendon, nem Brien.
- Tökmindegy, szerintem jobbat tenne a hírnevednek, ha nem barátkoznál vele többet, az ilyen punkok isten tudja milyen ügyekben vannak benne, és ha kiderül róla valami, akkor te is bajba kerülhetsz miatta.

-----

A gyanúm beigazolódott, Tyler egyre kevesebbet beszél velem, és ha beszélünk is csak az idiótákról, meg Jennáról magyaráz. Jenna így, Jenna úgy. Most is róla beszél...
Éppen az ágyamon ülünk, pontosabban én az ágyamon ülök, Tyler meg az ölemben hátát a mellkhasomnak döntve. Nem is tudok figyelni arra amit mond, csak rá. Ahogy a haja csillog a napsütésben, ahogy a fejét a vállamra hajtja, ahogy mosolyra húzza a száját és kis godröcskék lesznek az arcán. Elképzelem milyen íze lehet az ajkainak, hogy milyen szégyenletes hangokat tudnék kicsalogatni ebből a tökéletes fiúból az ölemben, ha a nyakát harapdálnám és szép lila és rózsaszín foltokat kreálnék a puha bőrén.
- ... Szóval lehet el kéne hívnom randizni! - és ezzel a mondattal vége is van az álmodozásnak.
- Mocsoda?!
- Jenna... el kéne hívnom randira.
- Miért?
- Mert gyönyörű lány és szerintem tetszem neki - mondta elpirulva, én pedig szorosan magamhoz ölelem vékony testét máris félve, hogy teljesen el fogom veszíteni.
- Jo-shie nem... kapok... levegőt - gyorsan el engedem a testét.
- Bocsi
- Semmi baj, de mit gondolsz hívjam el vagy sem?
- Nemtudom, ahogy érzed, nem beszélhetnénk valami másról? - szinte érzem ahogy a féltékenység élve felfal. Miért Jenna kapja meg a legcsodálatosabb dolgot a világon, mikor meg sem érdemli?
- Josh a barátom vagy, kivel beszéljem meg az ilyen dolgokat ha nem veled? - húzta össze a szemöldökét.
- Ja igen a barátod vagyok... mostanában nem úgy tünik, mikor minden nap dobsz azokért az idiótákért - emeltem fel a hangom a végére.
- Ők a csapatom Josh, hogy legyünk képesek megnyerni egy meccset ha nincs csapatszellem?! Igazuk volt, tényleg fura vagy... - suttogta az utolsó mondatot. Hogy volt képes....
- Menj el - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Josh én nem úg...
- Menj már el! - ordítottam az arcába és láttam ahogy a szemében félelem csillog. Gyorsan összekapja a dolgait és már kint is van a házból.
- Szeretlek Ty... - rogytam zokogva a földre.

( Dun.Dun.Duuun.... Dráma barátunk megérkezett a házba, konkrétan fáj amit Joshal művelek :( de sebaj lesz ez még így sem! Stay alive frens 👽💀💖💛)