Just Friends!?

Part 11

Egy másodpercig azt hittem megbántottam, majd kitört belőle a nevetés - Megpróbálok a kedvedért - mondta komolyan. - És most mihez lenne kedved? - Nem is tudom - ráncolta a homlokát. - Én tudom, hogy nektek mihez nem lenne kedvetek, de mivel nekem nem lehet nemet mondani úgyis belementek - kukucskált be a szobába Samantha. - Igen? És mi lenne az? - vontam fel a szemöldököm.
- Teázzatok velem!
- Megint!? - fakadtam ki és még épp elkaptam Tyler csodálkozó pillantását - Nem vagy már túl nagy az ilyesmihez Sam?
- És te nem vagy igazságtalan a hugodhoz? Én csak egy órát kérek, légyszi, légyszi, légyszi...
- Megtisztelő, hogy ránk gondolt - hajolt meg Tyler Sam elött és elindultak lefelé.
- Haver ugye tudod, hogy megalázó és unalmas lesz? - súgtam a fülébe.
- Ugyan - legyintett. Beléptünk Sam szobájába, a fal bántó rózsaszínre lett festve és minden csillogott. Engedelmesen leültünk a kis asztalhoz, amin meglepetésemre valódi tea és sütemény volt felszolgálva.
- Pedig ma műanyagra lenne gusztusom - húztam el a szám.
Kegyetlenül kényelmetlen volt azon a pici széken ülni, amíg Sam ránk aggatta a szokásos tea party kellékeket. Tyler egy unikornisszarvas fejpántot kapott amin még kis fülek is voltak és csillagos varázspálcát. Én a szokásos tiara-boa kombinációt kaptam.
- Teát Uraim? - kerdezte Sam túljátszva az úrihölgy szerepét.
- Kérek - felelte Tyler udvariasan.
- Tudod, hogy nem muszáj itt ülni - motyogtam neki.
- Tudom, de vicces - nevetett vissza rám. Végtelenül hosszú perceket szenvedtem végig, miközben Tyler gyermeki örömmel játszott a hugommal. És ha ez nem lenne elég anya meglátta a kis csapatot és addig nem hagyott békén míg egy képet nem csinált rólunk.
Végül másfél óráig húzódott a jelmezbál, mire vége lett Tyler közölte, hogy haza kell mennie házit csinálni. Lekísértem az ajtóig, ahol anya ismét elkapott minket egy kép erejéig, mindent dokumentálni szokott, néha már kicsit beteges módon is, még azt is lefotózta mikor bárányhímlős lettem. Miután Tyler elment én is nekiálltam házit csinálni. Egy órával késöbb anya jött fel a szobámba odaadta a mai képeket amiket előhivatott. - A másik kettőt add oda Tylernek, nagyon kedves fiú - mászott lefelé. Megnéztem a képeket amikről két nagyon boldog fiú mosolygott rám vissza. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan találok egy barátot. És Tylernél jobbat nem is találhattam volna. Olyan rendes srác, kedves, ahogy a hugommal játszott, más csak kinevette volna.
Megtámasztottam a képeket a lámpámnál és hátradőlve elmerültem a gondolataimban.