Just Friends!?

Part 16

"Love of my life, you've hurt me.
You've broken my heart
And now you leave me.

Love of my life, can't you see?
Bring it back, bring it back,
Don't take it away from me
Because you don't know
What it means to me."
Amíg élek nem felejtem el azt a pillanatot, a lélegzetem is elakadt, gyönyörü hangja van, csak álltam ott megkövülten.
"Love of my life.
Love of my life."
Vége lett a dalnak és én csak bámultam a hátát.
- Nem is mondtad, hogy énekelni is tudsz. Összerezzent és felpattant.
- Látom nagyon szereted az emberek titkait kilesni, mit akarsz?
- Ty kérlek ne legyél ilyen, hiányzol és tudom, hogy én is neked.
- A nevem Tyler és nem Ty és nem, nem hiányzol - mondta a padlót bámulva.
- Borzalmasan hazudsz - nevettem ki ő pedig elpirult.
- Nem hazudok és most kérlek menj el.
- Az a baj, hogy nincs kedvem és addig nem is fogok elmenni amíg ki nem békülsz velem - ültem le az ágyára.
- Jolvan megbocsátok, kibékültünk, mostmár elmehetsz - mutatott az ajtóra.
- Ez nem volt valami meggyőző.
- Pedig csak ezt kapod.
- De ez nekem nem elég - erősködtem.
- Akkor mit akarsz még? - emelte fel a hangját.
- Valódi érzelmeket, kiabálj velem, add ki a dühöd, beszéljük meg.
- Nem vagyok az a kiabálós fajta.
- Tudom - nevettem el magam és neki is kezdett felfele görbülni a szája - mi az ott, egy mosoly?
- Nem az - mondta már vigyorogva.
- Sajnálom, őszintén - hajtottam le a fejem.
- Én is - sétált oda elém.
Felpattantam közelebb mentem hozzá.
- Barátok? - nyújtottam felé a kezem.
- Inkább legjobb barátok - fogott velem kezet. Olyan boldog lettem, hogy magamhoz húztam és szorosan megöleltem, ő a vállamra hajtotta a fejét.
- Tényleg hiányoztál - suttogta.
- Tudtam - simogattam meg a fejét.
- Tényleg szépnek tartasz? - ércelődtem.
- Túlfeszíted a húrt - próbált meg elhúzódni, de nem engedtem el, még szorosabban öleltem.
- Bocsi - vigyorogtam majd meg pusziltam a halántékát, egy kicsit feljebb emelte a fejét így nyomtam egyet a járomcsontjára is, majd az arcára. Valami legyőzhetetlen vágy arra ösztönzött, hogy haladjak tovább, a fejem leheletnyivel tovább mozdult, de megálltam, szám már szinte a szája sarkát súrolta. Kinyitottam a szemem és az arcára pillantottam, az ő szemei csukva voltak, szemöldökei fel voltak húzva, mintha csak várna valamire. Vettem egy mély lélegzetet és elengedtem őt.
- Játssz nekem valamit - kértem.
Leült és Chopin clair de lunejét kezdte játszani.
- Olyat amit te írtál, tudom, hogy van - böktem a fejemmel a füzetre a kottatartón.
- Te tényleg minden titkomat tudod? - volta fel a szemöldökét.
- Csak pont annyit amennyit kell, gyerünk hallani akarok egyet.
Belefogott, gyönyörű dallam szállt fel az ujjai nyomán. Rákönyököltem a zongorára és figyeltem az arcának minden rezdülését, lehunyt szemmel játszott teljesen átszellemülten. Igazi virtuóz, felpillantott rám belenézett a szemembe, elvétett egy hangot és beleharapott az alsó ajkába, abba a húsos piros ajkába. Elhessegettem a gondolatot és tovább figyeltem.
- El sem hiszem, hogy már holnap utaztok is - sóhajtottam mután vége lett a dalnak.
- Igen, másfél hét összezárva a családommal, de szilveszterre már visszajövünk - tette keresztbe a kezét miközben hátradőlt a széken.
- Hánykor indultok?
- Reggel 9- kor, mert már sötétedés elött ott akarnak lenni...
- Majd hívj ha úgy érzed már nem bírod tovább - vettem magamra a kabátom.
- Akkor másfél hétig a nap 24 órájában beszélni fogunk - kelt fel.
- Szavadon foglak.
- Boldog karácsonyt Josh - lépett közelebb.
- Neked is Ty - húztam magamhoz.
Elcsigázva lépkedtem lefelé, megkerestem az anyukáját és megnyugtattam, hogy kibékültünk.
- Csodálatos - csapta össze a tenyerét.
- Jó utat holnapra.
- Köszönöm, vigyázz magadra.
- Megpróbálok.
Még be sem csomagoltam Tyler ajándékát, teljesen elfelejtette, hogy fog kapni. Amint haza értem neki álltam a csomagolásnak, egy levelet is tettem a dobozba, az üdvözlő kártyára pedig emlékeztetőül ráírtam, hogy csak karácsony napján nyithatja ki.
Korán lefeküdtem, hogy hamarabb holnap legyen. Fél 9-kor kippattant a szemem, gyorsan megreggeliztem felmarkoltam Ty ajándékát és már is az utcán lépkedtem.