Just Friends!?

Part 18

- Csak nem belezúgtál Tyler? - tárta szélesre az ajtót Jane, arcán gyúnyos arckifejezés ült.
- Fogd be, senki sem kíváncsi rád - vágott hozzá egy párnát a testvére.
- Most miért? Ő beszélt úgy a srácról, mint aki teljesen oda van érte...
- Menj keress valaki mást akin köszörülheted a nyelved - terelte ki a szobából Rose.
- Sajnálom, nem csuktam be az ajtót és meghallotta.
- Semmiség - feleltem letörten.
- Mi a baj?
- Nem is tudom, olyan üresnek érzem magam nélküle, pár napja csúnyán összevesztem vele, csinált valamit, nagyon dühös voltam rá, csak tegnap békültünk ki és hiányzik.
- Durva dolog lehett ha olyan dühös lettél, hogy veszekedj - nevetett.
- Bele olvasott a naplómba.
- Már mindent értek - rázta a nevetés - a SZENT napló, emlékszem mikor én vettem a kezembe akkorát vertél rá, hogy egy hét után is éreztem.
- Mert nem tartozik senkire, hogy mi van benne - magyaráztam - azt hittem miután elolvasta, hogy elfordul tőlem, ezért inkább én löktem el magamtól.
- És elfordult?
- Nem, igazából szóba sem hozta azokat amiket elolvasott - azt inkább kihagytam a történetből, hogy rákérdezett tényleg szép-e, kínos lenne...
- Szerintem túlságosan felkaptad a vizet, meg kellett volna várnod, hogy mit szól, végülis mindenkinek kell valaki akinek elmondhatja a legféltettebb gondolatait.
- Igazad lehet, talán meg kéne mutatnom neki az egészet?
- Nemtudom, ezt neked kell eldöntened, de ha szeretnéd valakinek kiönteni a szíved, akkor mutasd meg neki, ha azok után amiket elolvasott nem lett távolságtartó, akkor nincs mitől félned.
- Ezt még át kell gondolnom -töprengtem el.
Másnap délben megjött Frank is, azonnal feldobta a hangulatot, minden helyzetből ki tudja hozni a legjobbat a poénjaival.
- Jane egyre elviselhetetlenebb - ült le Rose és közém.
- Pff nekem mondod? - háborodott fel a lány - neked legalább nem kell minden nap elviselned - irigykedett.
Mindhárman Janere emeltük a tekintetünket, aki éppen visítva nevet bele a telefonba ami már vagy két órája a kezében van, egymásra néztünk a többiekkel és kirázott minket a hideg.
- Nagyon hosszú lesz ez a karácsony - sóhajtott Frank. A szülők egész nap meg sem álltak, apa és a testvére a karácsonyfát vágták ki, az anyukák pedig a konyhában sürögtek, már vagy 5 tálca sütit pakoltak ki elénk és az egész ház karácsonyi zenétől zeng. Bevonszolták a fát és felállították a kandalló mellé, előkerültek a díszek. A mi dolgunk volt a díszítés.
- Jane belehalnál ha segítenél nekik? - kérdezte az anyja.
- Felesleges oda 4 ember, el sem férünk körülötte annyian...
- Tyler szivem gyere, telefon - kiabálta nagyi.
- Szia Josh -vettem el a telefont.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Ki más hívna? - nevettem.
- Mit csinálsz?
- Fát díszítek, késöbb pedig zongoráznom kell a karácsoni dalok mellé, veled mi a helyzet?
- Áll a bál, a hugom túl sok süteményt evett és lehányta a fát, katasztrófa és mi lesz még...
- Josh az? - hajolt közel a kagylóhoz Rose.
- Igen.
- Hello Josh -suttogta majd tovább ment.
- Ez ki volt?
- Az unokahugom...
- Hé egy idősek vagyunk - fordult hátra.
- De 4 hónappal fiatalabb vagy - válaszoltam mire ő nyelvet öltött rám.
- Honnan tudja a nevem?
- Hát onnan, hogy meséltem rólad.
- Remélem csak jót - szinte láttam magam elött ahogy mosolyra húzza a száját.
- Rosszat nem is tudnék.
- Ty le kell tennem, apámmal elmegyünk új fát venni.
- Várj még egy percet, azon gondolkoztam, hogy talán e-el olvashatnád a naplómat, vagyis inkább úgy fogalmazok, szeretném ha el olvasnád a naplómat - mondtam remegős hangon.
- Hát ha-ha ezt szeretnéd akkor szívesen végig olvasnám, de biztos vagy ebben?
- Persze, szeretném ha legalább egy ember tuná mi zajlik bennem és rajtad kívül nem osztanám meg senkivel.
- Köszönöm - lágyult el a hangja.
- Na menj - mondtam, mert hallottam, hogy már dudálnak neki.
- Szia.
- Szia - tettem le a kagylót.
Délután a program éneklés volt és a ház további részeinek kidekorálása.
Másnap kirángattak hokizni, csetlettem-botlottam, jópár zúzódást össze szedtem. Elmentünk kirándulni is, lefagyott végtagokkal és nagyon fáradtan tértünk vissza a házba.