Just Friends!?

Part 15

-Tyler kérlek állj meg, ne haragudj, sajnálom - megragadtam a karját, de kitépte a kezemből.
- Nem Josh, mindent tönkretettél, már nem tudom, hogy bízhatnék meg benned - nézett a szemembe, arcán patakokban folytak a könnyek.
- Tudod, hogy bízhatsz bennem, a barátod vagyok.
- Már nemhiszem, hogy ez így lenne... - mondta szenvtelen hangon.
- Nemár Ty, te vagy a legjobb barátom, kérlek - töröltem le a könnyeit.
- Csak engedj elmenni és ne gyere utánam - tolta el a kezem.
Megkövülten bámultam utána, ezt elszúrtam. Hazarohantam és megkérdeztem anyát, hogy tudja-e Josephék telefonszámát.
- Persze, ott van a noteszban, miért?
- Csak valamit elfelejtettem meg mondani Tylernek.
Felkaptam a kis noteszt és felrohantam a vezetéknélkülivel.
- Hallo - szólt bele Mrs Joseph.
- Jónapot Josh vagyok, beszélhetnék Tylerrel? - a szívem hevesen vert.
- Egy pillanat kedvesem - elfolytott motyogás volt a túlvégen.
- Most eléggé elfoglalt.
- Értem, azért megmondaná, hogy kerestem és fontos lenne ha visszahívna?
- Persze - mondta kedvesen.
Nem hiszem el, hogy ekkora barom vagyok...

-----

Szörnyen csalódott vagyok, hogy tehette ezt? Hiába győzködött anya, hogy hívjam vissza, hallani sem akarok róla.
Borzasztóan szomorú vagyok, végig sírtam az estét. Másnap hiába kértem anyát nem engedte meg, hogy otthon maradjak. De abba legalább belement, hogy elvigyen iskolába, nem akartam összefutni Joshal, elég lesz a suliban látni.
- Beszélj vele kincsem, hiszen a barátod.
- Nemtudom anya, ez nehéz ügy.
- Rendben szivem, csak próbálj meg neki egy esélyt adni, na menj.
Amint beléptem Josh máris a sarkamban volt.
- Hívtalak, de gondolom tudod.
Nem bírtam hozzászólni, igazából ránézni sem.
- Az ég szerelmére Ty ne tegyél úgy, mintha nem léteznék...
- Én... Nem... Teszek... Úgy - nyögtem ki a szavakat - csak figyelmen kívül hagylak.
- Értem, akkor nem zavarlak tovább - mondta felpaprikázott hangon - tudod mit nem! Most szépen végig fogsz hallgatni. Tudom, hogy nem nem kellett volna beleolvasnom, de azért az elég vicces, hogy egy hülye napló miatt ellököd magadtól a barátodat, a legjobb barátodat, az egyetlen barátodat. De ha ezt szeretnéd, hát tessék, nyugodtan hagyj figyelmen kívül.
És otthagyott, nem érdekel, elárult engem mikor beleolvasott a naplómba. A nap további részében nem zaklatott, ebédnél nem jött oda az asztalunkhoz, igazából be sem jött az ebédlőbe. Iskola után anya értem jött.
- Beszéltél vele?
- Nem.
- Biztos vagy benne, hogy jó lesz ez így?
- Igen.
Amint hazaértünk felsiettem a szobámba. Enyhíteni akartam a szúró fájdalmon a mellkhasomban ezért leültem a zongorához és hagytam, hogy az ujjaim nyomán távozzon a szívemből a bánat.

-----

Mostmár én is dühös voltam, ilyen hisztit levágni, persze nem kellett volna, minden joga meg van, hogy haragudjon, de ez már nevetséges.
A hét további részében fagyos pillantásokat vetettünk egymásra  és nagy ívben kerültük a másikat. Az egyik nap direkt kerülő úton ment haza. Szörnyen hiányzott, borzalmas érzés volt, hogy így viselkedik velem, nem hagyhatom, hogy így legyen vége, hogy így utazzon el. Nem akarom elveszíteni és nem is fogom.
- Velem nem fogsz kitolni Tyler Joseph, tuti, hogy nem - mondtam magam elé. Lesiettem a lépcsőn és máris az utcán futottam Tylerék felé. Befordultam az utcájukba, lelassítottam a szívem össze-vissza kalapált, izzadt a tenyerem, még nemtudom mit fogok mondani neki. Becsengettem, minden másodperc egy órának tűnt.
- Josh nemhiszem, hogy Tyler látni szeretne - nyitott ajtót az anyukája.
- Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de nem érdekel, beszélnem kell vele és ha nem enged be akkor... akkor nemtudom mit csinálok, de akkoris beszélni fogok vele.
- Nyugalom, nem szeretne látni és megkért, hogy ne engedjelek be - itt közbe akartan vágni de leintett - mindazon álltal én szeretném ha beszélnél vele, nem bírnám nézni ha megint olyan lenne mint régen, szóval gyere.
- Köszönöm és bocsánat az elöbbiért.
- Ugyan, fent van, menj csak.
Kettesével szedtem a fokokat a lépcső tetején meghallottam a zongora szót, ahogy közeledtem a szobájához egyre hangosabb lett. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam egyből felismertem, egy Queen számot játszott és akkor a leggyönyörűbb hangot hallottam kijönni a torkán amit valaha hallottam.