Just Friends!?

Part5

Egy pillanatra visszanéztem rá, aztán elindultam haza. Útközben ő járt az eszemben, miért kedves hozzám? Talán csak azért mert még új itt. Ha összebarátkozik másokkal ő is levegőnek fog nézni. Felszaladtam a szobámba, és leültem a zongorámhoz, ujjaim nyomán édes dallamok szálltak fel. A lelkemet szőttem bele a melódiákba, minden fájdalmat és örömöt. Ha játszottam minden sebem begyógyult amit kaptam tőlük, így bírom elviselni, de persze van mikor ez sem segít. De most nem akarok ezekre gondolni, csak a játékra figyeltem, így aztán azt sem vettem észre, hogy a bátyám mögém lopakodott. Belebokszolt a bordáimba.
- Hoztam neked kaját - majd felém nyújtotta a tányért.
- Volt ma valami izgalmas? - tudakolta - Ma az új srác behúzott Maxnek.
- Példát vehetnél róla, ki kéne állnod magadért Tyler.
- De nekem jó így, a pálya szélén - erre mindketten elnevettük magunkat.
- Holnap az új sráccal megyek suliba - dicsekedtem.
- Felvetted testőrnek vagy mi?
- Nem, csak rendesnek tűnik és szeretnék kedves lenni vele, mert ugye új hely nem ismer senkit - nem ismeri lúzer Tylert sem, gondoltam magamban.
- Akkor hajrá -bokszolt bele a vállamba mosolyogva, de a szeme minden aggodalmát elárulta - Edd meg oké?
- Oké, oké - sóhajtottam.
Az unszolásra megettem a szendvics felét, aztán visszaültem a zongorához, nem is tudom már mennyi ideig játszottam rajta. Elmentem fürdeni, bedőltem a kád forró vizébe és hallgattam ahogy a csapból a kádba csepeg a víz. Visszhangot verve a fürdőszobában, kikászálódam és megvizsgáltam az arcom a tükörben. Enyhén beesett arcom betegségről árulkodik, pedig kutya bajom sincs, sápadt bőrömből csak úgy kitűnik barna szemem, ami most különösen csillog vissza rám. Ebben a pillanatban eszembe jut Josh kávébarna szeme és égszín haja, akaratlanul is elmosolyodom, s a szemem ha lehet még jobban csillog. Ettől megijedek és besietek a szobámba. Az ágyra vetem magam és a plafont bámulom. Nem jut eszembe egy gondolat sem, mégis az agyam fogaskerekei szüntelen pörögnek. Álmos vagyok és mégsem alhatok, ébren vagyok és mégis álmodok. Elővettem a naplómat és random szavakat írkáltam bele, oda sem figyeltem mit írok le, de most muszáj vagyok elolvasni, mert az agyam már látja azt amit a szemem még nem. Egymás mellé pakolva a szavak értelmet adtak egymásnak, felolvastam hangosan hátha csak a fejemben hangzott olyan jól " I'll stay awake, 'cause the dark's not taking prisoners tonight ". Tényleg jól hangzott, és nem tudtam leállni, dőlt belőlem a szó, a kezem nem tudta olyan gyorsan követni az agyam mint szerettem volna, 5 perc alatt kész lettem vele, az agyam lázban égett, sok benne a hiba van rajta mit javítani, de álmos lettem. Az ólmos fáradtság megcsókolta szemhéjaimat s azok engedelmesen lecsukódtak.