Just Friends!?

Part 23

De ez sosem történt meg, mivel Tyler egy másodperccel késöbb már nekem dőlve horkolt...
- Egyszer még eljön az én időm -  motyogtam magam elé.
Másnap Tyler megkérdezte mi történt tegnap este mivel semmire sem emlékszik, és mint mindíg, hogy elkerüljem a kínos pillanatokat, hazudtam...
Újra elkezdődött a tanítás, éppen egyedül ülök a pokolban, vagyis az iskolában, Tylert mintha elnyelte volna a föld, reggel óta színét sem láttam.
Szilveszter óta nem történt semmi említésre méltó köztünk, igazából mintha kicsit eltávolodtunk volna egymástól. Azon gondolkozom, mi lett volna ha megcsókol? Most együtt lennénk? Vagy vége lenne a bátságunknak? De felesleges ezen töprengeni, ha megtörtént volna sem emlékezne rá...
- Josh!!!! - kiabálja valaki a nevem akit túl jól ismerek.
Hátrafordulok Tyler szalad felém és vigyorog mint egy idióta.
- Josh, el sem fogod hinni mi történt! - mondta izgatottan.
- Mi?
- Én lettem az új kosárlabda kapitány!! - ugrál fel-alá.
Én meg tátott szájjal állok elötte, 1 azért mert örülök neki, 2 azért, mert tudom mi lesz a vége ennek...
- Ez nagyszerű Ty... Öhmm gratulálok, el sem hiszem - eresztek meg egy apró mosolyt.
- Ugye?! Fel sem tudom fogni!! Az edző ma lehívott az irodájába és azt mondta látott multkor játszani, a mostani kapitányt kirúgták a csapatból és felajánlotta nekem a posztot.
Nem igazán tudtam rá figyelni, csak arra tudtam koncentrálni mi lesz, ha elkezd játszani a csapatban. Miközben ezen gondolkoztam az ebédlőhöz értünk. El is kezdtem a szokásos asztalunk felé menni, de észrevettem,hogy Tyler nem jön utánam. Ő az ajtóban lecövekelt és a padlót bámulja, vissza sétálok hozzá és megkérdezem mi a baj.
- Öhm... a többiek megkérdezték nem ebédelnék-e ma velük - nyögte ki nagy nehezen - de ha nem szeretnéd nem megyek!
- Dehogy is Ty, ők mostmár a csapatod, menj csak - lövök felé egy hamis mosolyt.
- Igazából, azon gondolkoztam nem ülhetnél velünk ma?
- Ty... én nem... - kedtem bele de egy mély barátságtalan hang közbevágott.
- JOSEPH!
- Gyere Josh már várnak - mondta Tyler és elkezd maga után húzni.
Odaértünk az asztalhoz, Tyler lenyomott egy székre maga mellé és mindenki arca undort tükrözött, de utálom a " nagymenő " sulis sportolókat.
- Úhhh Ty ki ez? - nézett rám egy szőke, kék szemű pom-pom lány undorral a hangjában, miközben túl közel húzta a székét Tylerhez. Nem is a komment húzta fel az agyam, hanem az , hogy Ty-nak hívta, csak én hívhatom így... és hogy mer ilyen közel ülni az én Tyleremhez?
- Szia Jenna, ő Josh, a legjobb barátom - ez a fiú túl ártatlan erre a világra...
- És mit keres a mi asztalunknál? - kérdezte egy nagyon magas, barna hajú fiú, Dalton vagy Dallon a neve azt hiszem.
- Mindíg együtt szoktunk ülni - válaszolta Tyler.
- Mostmár nem, ő nem csapat tag - mégis ki a fenének képzeli ez a gyerek magát?
Láttam, hogy Ty nyitja a száját, hogy ellent mondjon, de én közbe léptem.
- Semmi baj Ty, érezd jól magad.
Már ő is állt volna fel, de a vállánál fogva visszanyomtam. Odaballagtam az asztalunkhoz és ledobtam magam a szokásos helyemre.
- Lecserélt a barátod? - szólalt meg valaki az asztal másik végéről pár perc után. Az a srác aki mindíg az asztalunknál ül egyedül, de sosem beszéltünk még vele.
- Nem cserélt le, én jöttem el és biztos vagyok benne, hogy unatkozik velük...
- Valóban? Nekem nem úgy tűnik - mutatott Tyler irányába.
Igaza van, Tyler kétrét görnyedve nevet velük, miközben Jenna szinte már az ölében terpeszkedik.
- Sajnálom - sóhajt az ismeretlen srác és leül Tyler helyére.
- Nem a te hibád...
- Brendon.
- Josh - ráztam vele kezet.
- Josh, lehet egy kérdésem? - elkaptam a tekintetem Tylerről és bólintottam.
- Meleg vagy? - kérdezte Brendon nekem meg leesett az állam.
- Öhmm n-nem, ezt honnan veszed?
- Látom, hogy nézel rá, elég egyértelmű..
- Nemtudom miről beszélsz - sütottem le a szemem, közben az arcom paradicsom piros lett.
- Persze, persze... Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek, nem is tudnám igazából, nincsenek barátaim. Meg aztán nincs azzal semmi baj, ha meleg vagy, nekem is egy fiú tetszik - pirult el.
- Kicsoda? - vontam fel a szemöldököm.
- Dallon... - suttogta én meg követtem a tekintetét a nagyon magas srácig, úgy tűnik, jól tudtam a nevét.
- Josh, nem válaszoltál a kérdésre.
- Hmmm nemtudom, lehet, hogy az vagyok, de lehet, hogy nem. Sosem éreztem így egy fiú iránt, de Tyler egyszerüen más érted? Ha a közelemben van a világ megszűnik forogni és nem tudsz másra nézni, mert ő a leggyönyörűbb teremtés a földön. Ő túl tökéletes, naív és ártatlan erre a világra. Nem közöttük lenne a helye, hanem mellettem, hogy megvédjem mindentől. Ők csak elfogják rontani az én Tylerem... Meg sem érdemlik, hogy vele legyenek, hogy hallgassák a tökéletes hangját, hogy rájuk vesse azokat a csillogó barna őzike szemeit...
Mire végeztem a hadarással, Brendon úgy vigyorgott rám, mint aki tud valamit amit én nem.
- Josh, szerelmes vagy Tylerbe?

( Sziasztok! Sajnálom, hogy megint eltűntem, de munka mellett nem sok időm jut erre, felnőttnek lenni szívás... amint látjátok új szereplök is feltűntek. Jenna ebben a történetben gonosz lesz ( sorry ), Bredbin Urie és Dallon is itt van, de még nemtudom, hogy őket shippeljem-e, egyemlőre Joshra és Tylerre koncentrálok. Egyéb iránt a napokban megformálódott egy új történet a fejemben: kosaras, bunkó, rosszfiú Tyler és nagyon naív, ártatlan Josh, talán egy fogadás is lesz benne, és sok dráma, írjátok meg ha tetszik az elgondolás. Lehet még egy részt felteszek ma, ha nem akkor bocsi :( . Addig is Stay with me and stay alive 👐💖💛 )