Just Friends!?

Part 31

Izzadok. Homlokomról gördülnek le a veríték cseppek. Sosem figyelt rám még ennyi ember. Remegő kezekkel húztam arcom elé a mikrofont.

——-

Teljesen átlagos napnak indult. Gépiesen készülődni az iskolába, meg reggelizni, végig szenvedni az órákat. Kerülni Tylert és átmenni Brendonhoz suli után.
- Josh!
- Hmm?
- EL KELL jönnöd a meccsre!
- Nem, az nem fog megtörténni.
- Miért nem?
- Mert tudod mi történt legutóbb is, én még egy olyan meglepetést nem bírnék elviselni.
- Kérlek Joshie, tök egyedül leszek -duzzogott.
- Talán Dallon nem lesz ott?
- Deee igen, de a meccsen nem lesz velem....
- Rossz a duma.
- Ahhhh Jooosh, légyszi, LÉGYSZIIIIII.
- OKÉ, oké.... elmegyek csak ne ordibálj, remélem nem lesz semmi jelenet a meccsen....
- Ha te azt tudnád! - motyogta az orra alatt.
- Mit mondtál?
- Semmit, semmit.

——-

- Joseph!
- Igen edző?
- Indulj a színpadra ha elakarod énekelni a himnuszt.
- Megyek.
Az a sok szempár, a szívem hirtelen a torkomban dobog.
Izzadok. Homlokomról gördülnek le a veríték cseppek. Sosem figyelt rám még ennyi ember. Remegő kezekkel húztam arcom elé a mikrofont.
- Sajnálom de ma a himnusz helyett valami mást fogok elénekelni. Remélem itt vagy és megtudom mutatni, hogy mit is érzek és hogy nem a semmiért izzadom át a mezem a meccs előtt - jézus Tyler gázosabb poén nem jutott eszedbe?

——-

Mégis mit csinál? Ez meg mit jelentsen? Szeme keresztül-kasul pásztázza a tömeget majd megakad az enyémen, rám vigyorog és a mikrofonba suttogja.
- Ezt neked írtam.

- Sometimes you gotta bleed to know. That you're alive and have a soul.
But it takes someone to come around.
To show you how. He's the tear in my heart. I'm alive. He's the tear in my heart. I'm on fire.
He's the tear in my heart. Take me higher. Than I've ever been.

- Te tudtál erről? - fordultam oda Brendonhoz.
- Lehet - vigyorgott rám.
- Bren, köszönöm.

- My heart is my armor. He's the tear in my heart.
He's a carver.
He's a butcher with a smile.
Cut me farther.
Than I've ever been.

Csak arra eszméltem, hogy a tömeg Tyler fele lökdös, aki már a zongora előtt vár engem.
- Joshie, sz-szeretlek - mondta mikor arcunk már csak pár centire volt.
- Sokáig tartott mire rájöttél - húztam magamhoz, hogy ajkunk találkozzon félúton.

(Sziasztok! Itt a vége ennek a történetnek. Köszönöm azoknak akik végig követték!!!! 💖💖💖💖
Stay with me and stay alive 💀💛👽)