Part 13

285 28 4
                                    

Vacsoránál kezdtem úgy érezni Josh megjósolta mi lesz, mire lefeküdtem már megállás nélkül köhögtem, anya megmérte a lázam és közölte, hogy holnap megyünk az orvoshoz. Nem akarok beteg lenni, Josh nélkül olyan unalmas lesz. Anya állig betakart és vagy egy liter teát hozott fel nekem.
- Vedd be a lázcsillapítót - nyomta a kezembe.
- Oké - tettem le az asztalra.
- Most vedd be - erősködött.
- Be fogom venni, nem vagyok már 5 éves anya - méltatlankodtam.
- De tényleg vedd be - csukta be maga után az ajtómat. Szenvedtem még egy kicsit az ágyban megittam mégy egy bögre teát és bevettem a gyógyszert. Miután elaludtam szőrnyű lázálmok gyötörtek egész éjjel. Másnap anya délben keltett és elvitt az orvoshoz, utálok orvoshoz menni.
Miután megvizsgált közölte anyával, hogy valószínüleg a soványságom miatt gyenge a szervezetem és amiatt betegedtem meg. Ezért utálok idejönni, minden alkalommal ezt csinálja. Egy hétre írt ki és anya lelkére kötötte, hogy híznom kell, mint mindíg.

-------

Tyler megint nem jött be az első órára, de aztán a többire sem, így elhatároztam, hogy délután átmegyek hozzá. Nagyon lapos volt nélküle, egész nap egyedül. Hiányzott, hogy nem sétál mellettem egyik teremből a másikba miközben olyan arcot vág mintha egy másik világban lenne, meg a fura nevetése. Úgy éreztem a csontjaimig hatol a hideg miközben Tylerék házához sétáltam. Becsöngettem, az apja nyitott ajtót.
- Á szevasz Josh gondolom Tylert keresed, a szobájában van - mondta miközben kezetfogtunk.
- Köszönöm, és merre van a szobája?
- Az emeleten, nem fogod eltéveszteni - veregette meg a vállam.
Nagyon otthonos házuk van, mindenhol képek a családról, miközben mentem felfelé néhányat közelebbről is megnéztem. Karácsonyi, születésnapi képek, az egyikről a 6 évesforma Tyler vigyorgott rám vissza hiányos fogsorral, ahogy haladtam fel egyre kevesebb képen mosolygott. Felértem megnéztem az összes ajtót és mértettem miért mondta az apja, hogy nem lehet eltéveszteni, az ajtaján egy nagy tábla azt hirdette "a művész épp alkot, ne zavarj". Elnyomtam a kitörni készülő nevetést és bekopogtam, mivel nem kaptam választ benyitottam és megláttam Tylert amint 2 takaró alatt sállal a nyakában édesen alszik. Körülnéztem a szobában azonnal szembeötlött a zongorája, megviselt hangszer, volt egy füzet a kottatartón megpróbáltam lejátszani a feljegyzett hangjegyeket, szép dallam, bár kicsit szomorú. Odahúztam az ágyához egy széket és pár percig néztem ahogy alszik, aztán megsimogattam az arcát és gyengéden megráztam a vállát.
-Ty kelj fel öreg. Résnyire nyitotta a szemét, és amint meglátta, hogy én vagyok szinte kipattant az ágyból.
- Szia, hogy hogy itt vagy? - kérdezte miközben az orrát fújta. - Csak aggódtam, hogy mi van veled.
- Beteg lettem - húzta el a száját.
- Akkor biztos örülni fogsz, hogy odaadom a házit - villantottam meg gonosz félmosolyom.
- Persze repesek...
Odadobtam neki a füzetemet és bemásztam mellé az ágyba, együtt megcsináltuk a leckéket, az anyukája hozott nekünk uzsonnát.
- Zongorázzak neked? - szerettem volna, de olyan gyatrán nézett ki.
- Majd máskor, inkább ne kelj ki az ágyból, pihenj és gyógyulj meg, mert borzalmas nélküled a suli...
- Oké - bújt oda hozzám vacogva.
- Nem hiszem el, hogy ennyi réteg alatt is fázol - nevettem ki, de azért átöleltem.
- Mostmár nem is fázom, te vagy az én napom - búgta álmatag hangon és tényleg abbahagyta a remegést, úgyhogy még szorosabban magamhoz húztam, hogy teljesen átmelegedjen a teste. Egy ideje már így feküdtünk és  miközben szórakozottan a hátát simogattam észrevettem, hogy Tyler szuszogva alszik a karjaimban. Valahogy ki kell büvészkednem magam az ágyból, óvatosan kihúztam a karom alóla és egy ninja ügyességével kipattantam. Alaposan betakartam, elpakoltam a füzeteim, felkaptam a kabátom és már mentem is volna ki, de valami megállított. Visszafordultam, odamasíroztam hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára, mostmár mehetek. Hangtalanul becsuktam az ajtót magam után és lecsörtettem a lépcsőn.
- Már mész is? - kérdezte az anyukája miközben a szívbajt hozta rám.
- Igen, mert elaludt - álltam meg a nappali elött.

( Sziasztok, remélem tetszik a kis történetem, megpróbálom nem olyan bő lére ereszteni, jó olvasást! ❤❤)

Just Friends!?Where stories live. Discover now