Just Friends!?

Part 9

- Mit csinálsz hetvégén? - kérdeztem, mert nem akartam egyedül itthon ülni.
- Nemsokat, miért?
- Nincs kedved átjönni? Videó játékozni vagy valami?
- Pizsiparti vagy mi? - röhögte el magát.
- Aha, de csak ha nem vagy túl elfoglalt - mondtam pimaszul, mert tudtam, hogy nem lesz.
- Oké, meglátom. Majd elindult hazafelé. Pár méter után hátranézett, és visszakiáltotta nekem.
- Benne vagyok!
Bementem, megkerestem anyát, majd megkérdeztem tőle, hogy Tyler átjöhet-e hétvégen.
- Persze, olyan jó, hogy máris találtál egy barátot.
- Megmondtam neki a vacsora meghívást, megkérdezi.
- Pompás. Elindultam a szobámba, de anya hangja megállított.
- Ja és Josh, miért is kaptál elzárást holnapra?
- Megettem egy órai levelezést.
- Miért nem adtad oda a tanárnak?
- Mert akkor Tyler is bajba került volna miattam - anya erre ellággyult, tudtam, hogy nyert ügyem van.
- Olyan jó szívű vagy kicsim! - mondta elérzékenyülve.
Ezt kihasználva felsiettem a szobámba. Megírtam a leckém, majd a vacsinál 20 percig hallgattam, ahogy apám papol nekem a jólneveltségről. Ezért, mivel tudtam, hogy idegesíti, fél órával tovább doboltam mielött lefeküdtem.
A másnap, ugyan olyan eseménytelenült telt, mint az eddigiek. Tyler közölte, hogy a szülei örülnek és el is fogadják a meghívást, majd megmondtam neki, hol és mikor lesz. Ebédnél nem kellett rászolni, megevett mindent, a nap végén elköszönt, hogy nemsokára akkor találkozunk. Én pedig bementem az elzárásra. Egész sokan voltunk a kis teremben. A büntetés pedig csak lecke írás volt, tűrhető.
Haza siettem, anya máris rám szállt, hogy öltözzek át valami tisztességes ruhába, mert egy óra múlva találkozunk Josephékkel az étteremben. - Miért? Nem értem mi a baj ezzel - néztem végig magamon, nadrág és pulóver.
-  Mert úgy nézel ki, mint egy tróger kisfiam, azért!
Felvettem egy inget és leugráltam a lépcsőn. 10 perc autózás után ott is voltunk. A Joseph család már kint állt.
A szülők üdvözlési rítusba kezdtek, a hugom meg lecövekelt Tyler elött.
- Olyan vagy mint egy csontváz - és Tyler arcába tolta a mutató ujját.
- Sam ez bunkó volt - szóltam rá.
- De hát én csak őszinte voltam!
- Akkor őszintén fogd be, és kérj bocsánatot.
- Áá semmi baj - mondta kedvesen Tyler.
- Látod ?! Nem zavarja - sétált arrébb, hogy belessen az üvegen át az étteremben.
- Szóval te vagy Josh? - hallottam egy kedves hangot - Tyler sokat mesélt rólad.
- Igen - fogtam kezet az anyukájával.
- Örülünk, hogy megismerhetünk - jött oda az apja is.
Bevonultunk az étterembe, Tyler mellettem sétált - Téged is elzavartak átöltözni? - mutatott az ingemre.
- Igen de - semmi értelme - fejeztük be eggyütt a mondatot.
- A bátyád miért nem jött el?
- Vissza ment az egyetemre, csak egy hétre jött haza - mondta szomorúan.
Annyit ettem, hogy meg sem bírtam moccanni a vacsora végére.
- Akkor holnap délután átjössz? - fordultam Tylerhez.
- Persze.
- Hozz pizsit is - gyúnyolódtam.
Elköszönt egymástól a két család, Tylerrel kezet fogtunk, olyan volt mintha egy jégcsapot fognék.
Egy örökkévalóságnak tünt mire végre ágyba dölhettem. Fejben már a holnapi programokat raktam össze amiket Tylerrel fogunk csinálni.
Reggel a hugom rávett, hogy teázzak vele meg a plüss állataival, kicsit megalázó volt boával a nyakamban és tiarával a fejemen kis rózsaszín széken ülni, de jobb dolgom nem volt...
Tyler pontban 4 órakkor csengetett be hozzánk, mire le értem, anya máris cikis történeteket mesélt neki rólam.
- Istenem anya, muszáj?
- De hát olyan édes voltál abban a nyuszi jelmezben, képzeld Tyler, nem lehetett róla lekönyörögni, össze vissza ugrált a házban, egy hétig abban ment mindenhova.
- Oké, most már elég lesz!
- Miért? Én még szívesen meghallgatnék pár történetet - mondta Tyler miközben majd megpukkadt a nevetéstől.
Mielőtt anya megtudott volna szólalni elhúztam Tylert a karjánál fogva, majd felmentünk az emeletre.
Kinyitottam a padlásfeljárót majd a létrára böktem.
- Csak utánad!
Felmásztam utána, megvártam amint körüléz, és vártam a kérdést "te a padláson laksz?" de ehelyett ezt kaptam.