I am the Queen 👑 /Átírás alatt/

14. fejezet

Rohantunk be az épületbe ( legalábbis az egyikünk ) és próbáltunk minél kevésbé feltűnni.
De sajnos nem jártunk sikerrel....

Ahogy beléptem az aulába, ismét rengetegen rámbámultak. Azt se tudtam merre fussak. Aztán hirtelen eszembe jutott. A WC. Oda csak nem jönnek utánam.

Beszaladtam az egyik fülkébe és magamra zártam az ajtót. Én ezt nem fogom bírni. Ez így nem fog menni.

Pár perc elteltével kopogást hallottam.

- Foglalt! - válaszoltam reflexből.

- Csak én vagyok! - hallottan Cat hangját. - Gyere már! Csomóan vannak kint és szeretnének veled beszélni!

- Nem akarok velük beszélni! - jelentettem ki határozottan.

- Naaaa! Mi ez a hozzáállás? - mondta idegesítően aranyos hangon.

- Cat nem vagy az anyám!

- Naaaa! Mi ez a stílus? -mondta, mire akaratom ellenére is felröhögtem. - Jace-ék is ott vannak.

Jace. Róla még nem írtam. Ő ( és a haverja Tom) olyan fiúbarátok. Sokan vannak úgy, hogy fiú-lány barátság nem létezik. Nos, én nem közéjük tartozom. Szerintem igenis létezik.
Cat, Jace, Tom és én már általánosban is jóban voltunk. De csak mint barátok és azóta is jól megvagyunk. Mondjuk már rég nem beszéltem szegényekkel.

Kijöttem a fülkéből és a folyosón megpillantottam a fiúkat. Mosolyogva, lazán, zsebretett kézzel álltak. A mosolyukból láttam, hogy pontosan látják rajtam, hogy milyen állapotban vagyok.

- Hali hercegnő! - szólt hozzám elsőként Tom.

- Jajj légyszi ezt ne! - akadtam ki ismét.

- Tom, te hülye! Ő 1. Susan Jessica Amelia Ketterly! - okoskodott Jace.

- 1. Susan Elisabeth Abigel Ketterly, ha kérhetném! - javítottam ki.

- Basszus! Pedig még gyakoroltam is! - mosolyodott el Jace.

- Na jó! Figyeljetek! Segítsetek! Fedezzetek szünetekbe!

- Ahogyan óhajtja, felséges királylány! - hajolt meg Jace, elég bénán.

- Hercegnő! - javította ki Cat.

- Mindegy! - legyintett Jace.

-Nem! Nem az! - avatkozott bele Tom is.

- Jézusom! Már lementek tesire! Végünk van! - kapott észbe Cat.

Azzal otthagytuk a fiúkat, akik irodalomra "siettek". Egy osztályba járunk, de kisebb csoportokra vagyunk bontva, mert túl nagy lenne egy 40 fős osztály.

Berohantunk az öltözőbe. Szinte széttéptük a tornazsákjainkat, mert az óra már 2 perce ment. Hogy miért vagyunk ennyire idegbetegek egy tesi óra miatt?
Mert a tanárnő ( vagy inkább őrmester ) egy igazi szemét. Semmit nem néz el. Senkinek.

Beléptünk a terembe ( ahol épp kidobósoztak ) és nem kellett csalódnunk a tanárnőbe, mert hozta a szokásos formáját:

- Cooper! Ketterly! Vagy mondjam inkább, hogy őfelsége? Nem fog meghatni a szánalmas magyarázkodásuk! Mi dolguk volt? Pasiztak a folyosón? De tudják mit? Nem érdekel! Mindkettőjüket beírom későnek! - ordította.

- Elnézést tanárnő! - mondtuk gépiesen egyszerre Cattel.

- Nincs elnézés! Nem nézem el! Óra végéig futni fognak! - jelentette ki.

Hát...a tesi órával nagyon jól indult a nap. Nem elég, hogy lejáratott az osztálytársaim előtt, még levegőt sem kaptam. A legdurvább az volt, hogy amikor vége lett az órának, nem hagyta, hogy menjünk szünetre.

- Még 7 perc! - jelentette ki. - Meg ne merjetek állni, különben következő órán is futni fogtok!

Egymásra néztünk Cattel. Kibírunk még egy órát? Akkor nem kell fizikára menni! Na jó! Inkább nem!

Másfél évnek tűnt az utolsó 7 perc. Amikor végre elengedett, Cattel félájult állapotba mentünk az öltöző irányába. Ott álltak előtte a fiúk. Kezükben egy-egy hatalmas vizespalackkal.

- Na mizu futó hercegnő? - szólt hozzám Jace.

- Vizet! - nem túl kedves válasz, de nézzétek el nekem, hogy 52 percig futottam.

A fiúk szó nélkül odaadták és vártak vagy fél percet, hogy mindketten megigyunk kb. fél liter ( vagy inkább hektoliter ) vizet.

- Honnan tudtátok, hogy futottunk? - kérdezte Cat.

- Majdnem mindenki tudja! Elég gyorsan elterjedt a hír a " futó hercegnőről" és a barátnőjéről. - világosított fel minket Tom.

- Remek! Nem elég, hogy beégtem az osztály előtt, már az egész iskola tudja! - akadtam ki.

- Futó hercegnő és barátnője! Frappánsabb név nem akadt? - akadt ki Cat is a számára bosszantó dolgokon.

- Jaj! Ez a nap már nem lehet rosszabb! - szomorodtam el. - Bár maradtunk volna a limóba!