I am the Queen 👑 /Átírás alatt/

19. fejezet

Annyira meglepődtem, olyan hirtelen történt, hogy kinyögtem egy " jó éjt" -et és már indultam is befelé a kapun. Még hallottam, ahogy Jace is jó éjszakát kíván és elindul hazafelé.

Vigyorogva léptem be az "előszobába",  ahol anya és Polly néni izgatottan várakoztak.

- Na, mesélj, mi volt? - kérdezte anya mosolyogva.

- Megtörtént....- nyögtem ki végül.

- Mégis mi? - kérdezte Polly néni.

- Életem első csókja....- mondtam félájultan.

Anya és Polly néni egyszerre jöttek oda hozzám és átöleltek. Igen. Ez nagyon fontos esemény egy lány életében. Mert az első csók csak egyszer fordul elő, megismételhetetlen.

Szerintem egész este ( még álmomban is ) idiótán vigyorogtam. De nem tehetek róla. El se hiszem. Csak Jace-re tudtam gondolni. A gyönyörű kék szemeire és a szinte ragyogó szőke hajára. Meg, hogy milyen jófej. És annyira de annyira jó volt vele az este.

Másnap nehézkesen ébredtem. Mary és Olivia majdnem 10 teljes percen keresztül győzködtek és a végén már csak azért keltem fel, hogy végre abbahagyják.

Anya korán elment, ezér most csak Polly nénivel reggeliztem. Hétvégén tanulnom kell ( főleg az országról ), mondván:
"Egy hercegnőnek mindennel tisztában kell lennie, ami az országával kapcsolatos."
Jó...ez mondjuk logikus.
Szeretett nagynéném azt is említette még, hogy jövőhéten ( pénteken ) hivatalosak vagyunk Olaszországba, egy bálba. Ennek nagyon örültem, mert egészen megkedveltem múltkor az "előkelőségek" nagy részét és ők is ott lesznek.

Joe elvitt minket a suliba. Az autóban beszámoltam Cat-nek a tegnapi eseményekből. Közben majdnem elájult párszor, de azért nagyon örült. Reggel nem futottunk össze a fiúkkal, mert az első órájuk tesi. Ezzel mindent elárultam.

Mi elsőként egy jó kis kémia röpivel indítottunk. De erre tanultam. Tényleg. Egy hármas biztos lesz.

Szünetben már találkoztunk velük.

- Mizu hercegnő és barátnője? - kérdezte Tom.

- Van nevem is! - jelentette ki Cat.

- Nekem is. - mondtam.

- De ez így rövidebb. - mondta lazán Tom.

- Nem érdekel! Szólíts a rendes nevemen kérlek! - akadékoskodott Cat.

- Rendben! Hogy érzed magad kedves Cat Cooper és te, 1. Susan Elisabeth Abigel Ketterly?

- Idióta. - adta fel Cat.

Jace csak nevetett. Aztán leült közénk és hozzám fordult.

- Jövőhét pénteken van kedved elmenni valahova? Én mozira gondoltam, de ha mást szeretnél...

- Nem jó a péntek. Bálba megyek.

- Milyen bálba? - érdeklődött Cat.

- Polly nénivel meghívtak minket. Ilyen olasz hagyomány vagy mi a szösz.

- Oh...kár. Akkor mondjuk most szombat?

- Az jó. Okés. Akkor mozi?

- Arra gondoltam igen. - mondta mosolyogva.

- Rendben. Mit nézünk meg?

- A legújabb horrorra gondoltam. Már régóta meg szeretném nézni. Nem baj?

- Nem dehogy! - próbáltam füllenteni.

Utálom a horror filmeket. Olyan ijesztőek. Tudom, az a lényege. De akkor is. Jajj! Nem nekem találták ki, az biztos.

- Ne félj! Ott leszek melletted és megvédelek az összes vérfarkastól. - mondta Jace, majd rövid puszit adott a fejemre és megfogta a kezem.

Erre hogy mondhatnék nemet? Hát nem aranyos? Meg kell szeretnem a horror filmeket!

Bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt rész! Sok minden jött össze mostanában ( például felvételi )!
Nem ígérem meg a két hetet, de igyekszem tartani! Jó éjt!☺