I am the Queen 👑 /Átírás alatt/

26. fejezet

A lámpák hirtelen lekapcsolódtak, a helyiség elsötétült. Csupán az ablakon beszűrődő hold ragyogása vetett minimális fényt a bálteremre. Aztán így maradt. Nem történt semmi. Az emberek kezdtek pánikba esni, senki nem tudta, hogy mi történik, miért van sötét. Körbenéztem de nem láttam mást csak mozgolódó embereket, akik kissé ijedten próbálták megfejteni az események alakulását. Aztán végre "megvilágosodtunk". Mindössze három reflektort kapcsoltak be, melyek a terem közepét világították meg, ahol...ahol Paolo és Corin egy-egy mikrofonnal a kezükben álltak az egyen szmokinjükben, majd felcsendült egy gyönyörű dallam, azután Paolo a szájához emelte a mikrofont és....
- ... Ti amo... In sogno, ti amo - kezdte énekelni a világ egyik legcsodálatosabb szerelmes dalát. A testemet átrázta a hideg. Annyira lágyan és gyengéden énekelt, hogy a hölgyek többségének elakadt a lélegzete is.
- Ma tremo davanti al tuo seno - énekelte határozottan és hangosan. Tökéletes váltás.
A "L'amore che a letto si fa" részt Corin vette át. Ez a fordulat iszonyatosan aranyosra sikerült. Paolo mélyebb, férfiasabb hangja után mosolyt csalt az arcunkra Corin édes, gyermekesebb hangja. A refréntől együtt énekelték tovább a dalt. Paolo hangosan, dinamikusan, Corin pedig lágyan és bájosan. Mondanom sem kell, óriási tapsot kaptak a produkciójukra. Kézenfogva meghajoltak, megköszönték a figyelmet, majd kivonultak a középpontból. Paolo egyenesen felém vette az irányt. Csak remélni tudtam, hogy nem folyt el a sminkem elérzékenyültségemben. Igen, lehet, hogy picit bekönnyeztem. Dehát istenem, tényleg csodálatos volt. Azt viszont nem akartam, hogy az átlagnál így is jóval nagyobb egóval rendelkező Paolo meglássa rajtam. Ezért nyugodtan ácsorogtam, amíg meg nem érkezett.
- Hogy tetszett az előadás? - kérdezte úgy, mint aki pontosan tudja magáról, hogy jól szerepelt.
Úgy döntöttem, nem fogom elárulni neki, hogy valójában mennyire tetszett.
- Megdöbbentett, - feleltem kimérten, úgy, hogy ne halljon ki belőle semmi mást - nem számítottam rá.
Paolo a vállamra csapott.
- Persze, hogy nem. Ezért volt meglepetés, kis buta - mondta nevetve. Buta? Szerintem ez egyáltalán nem vicces. Sőt...
- Nem iszunk valamit? - kérdezte vigyorogva, kimutatva ezzel felső fogsorát.
- De. Persze - feleltem tettetett lelkesedéssel. Felém nyújtotta a karját én pedig belekaroltam és elindultunk üdítőért. Vagyis én azt hittem, hogy üdítőért. Ugyanis a hófehér rózsákkal feldíszített hatalmas asztalon szépen egymás után sorakoztak a kölönféle szeszes italok.  Vörös - és fehérborok, pezsgők, sörök és még egy csomó más, amikről már nem tudtam megállapítani, hogy mik. Én, ha egy-egy kisebb bulira megyek is, nem szoktam inni. Egyszerűen nem vonz a dolog. Nem mondom, hogy még sosem kóstoltam, de úgy érzem megvagyok nélküle is.
Paolo olaszul mondott valamit a pult mögött álló lánynak, majd rám kacsintott.
- A legjobbat kértem a hercegnőnek - vigyorgott.
- Mit iszunk? - érdeklődtem.
- Igazi olasz pezsgőt - kacsintott ismét. Ez nagyon idegesített.
- Elnézést! De én inkább egy pohár gyümölcslevet kérek, ha megoldható.
- Természetesen...- szólt a lány, aki ezek szerint beszélt angolul, de Paolo közbeszólt.
- Nem, nem megoldható! Susan, ebből innia kell, muszáj - kérlelt.
- Nagyon köszönöm, de nem szeretnék!  - utasítottam el illedelmesen.
- Ugyan már! - csapott ismét a vállamra. - Ne nevettesen, kérem! Nem gondolhatja komolyan, hogy eljön idáig, - tárta szét a karját amolyan "ez itt Róma" stílusban - és nem kóstolja meg a pezsgőnket? Na, ne szórakozzon! - unszolt tovább, erőltetetten nevetve.
- Én nem szórakozom, és tényleg köszönöm, de az üdítő nekem teljesen megfelel - mondtam határozottan.
Paolo újra a lányhoz fordult és gondolom módosította a rendelésünket. A lány valamit furcsállva visszakérdezett, amire Paolo nagyban bólogatott.
Kis idő múlva, a szemét lesütve nyújtott át nekünk egy-egy pezsgős poharat. Úgy látszik én is ilyen szép poharat kapok. Paolo rögtön elvette az egyiket és a magasba emelte.
- Salute! - mondta, majd nagy kortyokban nyelve, inni kezdett.
- Önnek is - válaszoltam, picit megemelve a poharamat, majd, mivel eléggé megszomjaztam a nagy táncolás közepette, két nagyot kortyoltam az italomba. Aztán megakadtam. Hirtelen köhögni kezdtem. Nagyon. Nem tudtam abbahagyni. Még a könnyek is kicsordultak a szememből. A poharamat letettem az asztalra és folyamatosan köhögve, a kezemet a szám elé emelve sétáltam a terem széléhez. Pezsgő volt a pohárban. A fűzőmből előhalásztam az egyetlen zsepit, amit találtam és megtöröltem vele a szemem. A szemfestékem nem kicsit kenődhetett el. Minek után a pezsgő erős illata beleszállt az orromba (szinte égetett) kifújtam, gondolva, hogy picit jobb lesz, majd a használt papírt kidobtam egy szemetesbe. Úgy tűnt minden rendbe jött, kis idő múlva rendeződött a légzésem is, amikor is valami csiklandozni kezdte belülről az orromat, majd...egy...kettő...három vércsepp hullott a padlóra. Tényleg, már csak egy jó kis orrvérzésre vágytam! A tenyeremet az orrom alá rakva indultam kifele a bálteremből. Idegesen lépkedtem a folyosókon, közben folyamatosan folyt a vér az orromból, amivel egy idő után megtelt a tenyerem és lefolyt az alkaromra. Szerencsére megtaláltam a mosdót, majd egy üres fülkébe berontva letéptem egy nagy adag wc papírt, az orrom alá nyomtam, nekidőltem az ajtóval szemközti falnak és a földig lecsúszva, felhúzott térdekkel vártam, hogy abbamaradjon a vérzés.