I am the Queen 👑 /Átírás alatt/

23. fejezet

7:30-kor ébresztett fel Olivia és Mary. Semmi kedvem nem volt felkelni, meg igazából semmihez se. Nagyot ásítva felültem az ágyamon és vártam, hogy megmagyarázzák a felháborgatás okát.
- A királynő hivatja önt a közös reggelire. Azt üzeni, hogy mostantól mindig így óhajt étkezni hétvégente és ünnepnapokon - avatott be Olivia Polly néni terveibe.
- Remek...- mondtam rekedt hangon. - Máris indulok csak...khm - köhintettem egyet, hogy visszajöjjön a hangom - felveszek egy köntöst - momdtam és benemtem a fürdőszobámba. Leakasztottam a darabot és belebújtam. Puha volt és jó meleg. Megfordultam, hogy ellenőrizzem a kinézetem a tükörben. A világosbarna hajam kócosan omlott a vállamra, a szemem alatt a kialvatlanság jeleként lila karikák díszelegtek. A rózsaszín szörmés papucsomban, a piros-fehér kockás pizsamámban és a sötétkék köntösömben éppen alkalomhoz illően voltam öltözve egy reggelihez az ország legfőbb emberével. Egyszóval csodásan festettem.
Félálomban bandukoltam le a vörösszőnyeggel borított lépcsőn az étkező felé, mögöttem Oliviaval és Maryvel. Még egy hét után se vagyok képes maximálisan eligazodni, ezért is kísértek Maryék. De nem csak útbaigazítaniuk kell engem. A feladatuk, hogy felügyeljenek és segítsenek engem. Körülbelül, mint a bébicsőszök. Ott vannak velem, akárhová megyek a palotán belül.

Egy óriási kamu mosolyt erőltetve az arcomra léptem be az étkező terembe. Amikor beértem ennek már semmi jele nem látszott. Ugyanis nem csak anya és Polly néni ült a hatalmas asztalnál, hanem még rajtuk kívül pár ember. Pár? Még vagy negyven! Ott ült Joe, a sofőröm/testőröm, a többi testőröm, Eric, a kertész, sok-sok szobalány és még egy páran a palota dolgozói közül. Ledöbbenten mértem fel a helyzetet, majd komótosan az üres székhez sétáltam és helyet foglaltam. Naná, hogy nekem az asztalfő melletti hely maradt. Elkaptam anya tekintetét, akin látszott, hogy szavak nélkül is értette, hogy erre nem számítottam és egy aprót bólintva jelezte, hogy nyugodjak meg. Ő ült velem szemben.

- Jó reggelt minden kedves ittlévőnek! - kezdte Polly néni. - Ennek a váratlan eseménynek az okai, hogy szeretném még családiasabbá tenni nálunk a légkört. Ezért úgy döntöttem, hogy amikor lehetőségünk van rá együtt étkezünk vasárnaponként. Így, egy jó étel mellett kellemesen beszélgethetünk és jobban megismerhetjük kollégáinkat, barátainkat - nézett körbe az asztalnál ülők között, majd megállapodott a tekintete rajtam - és a hercegnőnket. Persze csak, ha mindenkinek megfelel! - mondta mosolyogva. A beszéd befejeztét követően a dolgozók visszafogott tapssal jelezték egyetértésüket. Hurrá! Tehát marad a hajnalban kelés. Je!

Hamarosan hozták is a reggelinket. Mindenféle finomságot pakoltak le elénk, köztük főtt tojás, tükör tojás, bacon, saláta, májkrém, lekvár, kenyér és gyümölcsök. Királyi koszt.
Mindenki jókat nevetett és beszélgetett a szomszédjával vagy a vele szemben ülővel. Ellenben én unottan döfködtem a villámra a paradicsomot és arra koncentráltam hogy a fejemet tartsam, nehogy lefejeljem a tányéromat.

- Susan! Ne könyökölj az asztalom! - szólt rám Polly néni szigorúan.

- Bocsánat! - rezzentem össze és kihúztam magam.

- Így már jó lesz. Oh! Jut eszembe, összeállítottam a hetirendedet. Úgy gondoltam, hogy az első heteden nem terhellek semmivel, de holnap kezdődik a második heted és ezzel együtt a tanulás is - nyújtott át nekem egy papírt. Elvettem és gyorsan átnéztem.

Hétfő:  Országtörténelem
Kedd:   Sport
Szerda: Tánc
Csütörtök: Országtörténelem
Péntek: Etikett
Szombat: Sport
Vasárnap: Zongora

Legszivesebben felsikítottam volna, de mivel a tegnapi események miatt haragudott rám, ezt nem tettem meg.

- Ez...ez - kerestem a szavakat. - Ez tökéletes lesz - hazudtam, a lehető legmeggyőzőbben.- Alig várom, hogy hétfő legyen és elkezdhessem - tettettem a lelkesedést.

- Örülök, hogy így gondolod - mondta. - Ebben az esetben van egy remek hírem. Nem kell hétfőig várnod, a zongoratanárod itt van és már ma elkezdheted a gyakorlást - lelkesített.

- Biztos szuper...khm...lesz - mondtam rekedt hangon.

- Megfáztál? Ugye nem fáztál meg? - kérdezte riadtam.

- Nem! Dehogy! Csak...reggelente gyakran elmegy a hangom - improvizáltam. Fogalmam sincs, hogy hitt-e nekem, de nem faggatott tovább. Persze, elmegy a hangom! Nagyon fájt a torkom és állandóan köhögnöm kellett. Hihi! Lehet, kicsit jobban kellett volna vigyáznom tegnap.
A reggelim elfogyasztása után a kíséretemmel együtt visszamentem a lakosztályomba és felöltöztem. Egy tipikusan vasárnapi outfittet állítottam össze magamnak. Mackónagrág és egy pullover. Egy fokkal jobb, mint a köntös-pizsama kombó.
Miután elkészültem és mivel volt még időm kezdésig, úgy döntöttem felmegyek a közösségi oldalaimra. Bár ne tettem volna! A követőim száma az egekbe szökött. Eddig mindössze pár ismerősöm és családtagom követett. Most pedig rengeteg, számomra ismeretlen ember profilképe volt előttem. Ez, hogy hirtelen bekerültem a középpontba új volt számomra és ijesztő is. Erre egyáltalán nem számítottam. Miért van az, hogy ha az emberekről kiderül valami "nem hétköznapi" dolog rögtön felfigyelnek rá. Nem képesek normális emberként kezelni többé. A suliban is.  Pár nappal ezelőtt ki vette volna észre a szánalmas kis Susant? Ki kért volna tőle aláírást? Közös képet? Senki. Most pedig szinte mindenki.
Ez olyan hirtelen ért, hogy meg is fájdult tőle a fejem. Hirtelen rosszul kezdtem érezni magam. Kissé szédültem és a hideg is kirázott.
- Drágám, a tanárod már vár, siess! - nyitott be a szobámba Polly néni.
- Máris megyek - mondtam - csak még iszok egy pohár vizet.
- Olyan sápadt vagy. Jól érzed magad?
- Nem igazán - feletem őszintén.
Polly néni odalépett hozzám, majd kezét a homlokomra helyezte.
- Jóságos ég! Mary, hívd ide kérlek a doktor urat - utasította a lányt, aki már indult is.

Tíz perccel később láztól rázkódó testtel feküdtem az ágyamban. Az orvos egész héten nem enged iskolába. A zongarórám elmaradt és Polly néni dühös rám...meg anya is. Részben jogosan is, de azért nem teljesen. Az egész nem történik meg, ha "őfelsége" elengedett volna engem díszkíséret nélkül találkozni Jace-szel.