The Last Summer(Stolen Beat fanfiction)BEFEJEZETT

7.

Csendben lovagoltam Zeusszal és közben folyamatosan kattogott az agyam. Járt mindenen. Bencén, lovakon, magamon. De legfőképpen Bencén. Éppen ugrattam volna vágtába Zeuszt,mire hirtelen megugrott alattam.Nem tudtam megfogni sem őt,sem magamat ezért hatalmasat estem a hátamra.

,,-Szuper"-gondoltam magamban. Felkeltem a földről és leporoltam magam. Zeuszt a kantárnál fogva vezettem egy darabig,aztán pedig ráültem. Valami fájdalmat éreztem a hátamban,de nem tulajdonítottam neki nagy gondot.Hazamentem és miután végeztem a lovak körül mindennel bementem Bencéhez. A kanapén ült. Levettem a lovaglócsizmám és leültem mellé. Átöleltem. Némán ültünk egymás mellett,mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Felkeltem a kanapéról és indultam volna a húgom szobája felé,amikor hirtelen nem láttam semmit csak elmosódott foltokat. Nem tudtam mi történik körülöttem,de Bence elmondása szerint az alábbi történt:

,,Felkeltem a kanapéról és fura volt a testtartásom.Nem volt egyenes,mint ahogy az megszokott tőlem. Elindultam kifelé és az ajtó előtt összeestem. Bence rögtön odaszaladt hozzám és szólongatott. Nem válaszoltam,de a szívem még dobogott,tehát éltem. Bence azonnal hívta a mentőket,akik körülbelül 10 perc múlva meg is érkeztek. Bevittek a kórházba. "

És innentől már én is tudom,mivel amikor felébredtem a kórházban voltam. Bence ott ült egy széken és amikor kinyitottam a szemem odajött és megcsókolt. Megpróbáltam felülni,de annyira fájt a hátam,hogy nem ment.

-Csak óvatosan. Az orvosok azt mondták,hogy addig nem csinálnak veled semmit,amíg fel nem ébredsz.-mesélte Bence.Láttam rajta a megkönnyebbülést. A boldogságot,hogy felébredtem. 

Hirtelen benyitott valaki az ajtón. Egy fehér ruhás nő jelent meg előttem.

-Jó napot kívánok!-köszöntem.

-Jó napot! Ön bizonyára Tóth Míra,akit hátfájdalommal és ájulással hoztak be.

-Igen én lennék.

-Rendben,akkor 20 perc múlva itt vagyok Önért és a kollégáim elviszik egy röntgenvizsgálatra. A maga tünetei szerint gerincoszlop törésre gyanakszunk. Esett le az utóbbi időben valami magasabb helyről?-kérdezte a doktornő.

- Ma lovagoltam és egy eléggé nagyot zuhantam. 

-Volt Önnel valaki?

-Nem. Egyedül voltam. Tereplovaglásra mentem.

-Értem. És a fiatal ember?

-Én nem mentem vele. Elég ügyesen lovagol és megbízom benne. Sőt a lóban is megbíztam.

- Értem. Kisasszony Önért hamarosan itt leszek,addig pihenjen. Fiatal ember,maga jöjjön velem.-utasította Bencét a doktor.Kimentek a folyosóra és beszélgettek. Fogalmam sincs miről,de Bencét nagyon letörte. Egyszerre váltakozott az arcán a nagyon piros és nagyon fehér. Szerettem volna tudni miről beszélnek. Megpróbáltam a doktornő szájáról olvasni,de nem ment. Túl gyorsan beszélt. Annyit tudtam kiolvasni a beszélgetésből,hogy:,,Most menj be hozzá és menj haza." Nem voltam teljesen biztos magamban. Fájt a hátam és gyengének,nehéznek éreztem a végtagjaim. Nem szerettem volna,hogy Bence elmenjen. Ekkor belépett a szobába.

-Na mi a helyzet?-kérdezte. ,,Semmi";,,Semmi különös"esetleg ,,Nem sok". Ilyeneket vár az ember,ha megkérdezi ezt a mondatot. 

- Nem akarom,hogy elmenj.-mondtam ki hirtelen.

-  Szóval tudsz szájról olvasni. Ez tök jó.-örült Bence. Rosszallóan néztem rá,mire rögtön megváltoztatta a hangsúlyt.-Én sem akarlak egyedül hagyni,de a doktornő szerint ma még bent leszel és csak holnap engednek haza. Ma két röntgenre visznek. Estére kiderül,hogy mi a bajod.Valamikor visszajövök. Elviszem a húgod cuccait. Amúgy pedig tessék. Itt van a telefonod. Ha bármi baj van hívj,meg ha unatkozol.